Fejezet

 1 1 |             csak olyan volnék, mint Rozália, de minthogy én férfi vagyok,
 2 1 |            elmés célzásaival, éppen Rozália jelenlétében. No, ez már
 3 3 |           jött a helyére. Velkovics Rozália sírt, ahol nem látták, egy
 4 5 |          volt, a díványon feküdt, s Rozália, a komornája, regényt olvasott
 5 5 |          Alszik a gyerek. Olvasson, Rozália, csak olvasson!~- És te
 6 5 |            De csak olvasson, kérem, Rozália, mert a kicsike felébred,
 7 10|          megborotválni. A Velkovics Rozália esetét bizonyosan hamar
 8 11|             makula se, mint a Szent Rozália palástján, hogy olyan erős
 9 11|    növekedett egy fruska, a virgonc Rozália, kirándultak egy napon a
10 13|             beszélgetett, Velkovics Rozália volt, az õ egykori menyasszonya
11 13| menyasszonya Trencsénbõl.~Velkovics Rozália! Álom-e vagy valóság? Talán
12 13|           mit keresne itt Velkovics Rozália? És hogyan eredhetne beszélgetésbe
13 13|         szóbeszéd, és ráterelheti a Rozália figyelmét... Jó lesz vigyázni!
14 13|          hogy toppant ide Velkovics Rozália? A pokol lökte-e ki magából,
15 13|         hátha mégsem volt Velkovics Rozália? Hátha csak hasonlított
16 14|         pedig valóságosan Velkovics Rozália volt, és nincs benne semmi
17 14|           Eredj csak ki egy kicsit, Rozália, kérlek. De nini, hol van
18 14|             kutyuskám - örvendezett Rozália, piros száját összecsucsorítván
19 14|             kréta! - kiáltá ijedten Rozália.~- Semmi, ó, semmi - mondá
20 14|           fejét haragosan, kevélyen Rozália (s ismert rá a közeledõ
21 14|           szemeit felnyitotta, hogy Rozália tartja a karjai közt, s
22 21|       tekintetbe, pedig a Velkovics Rozália megjelenése a somlyói szõlõhegyen