Fejezet

 1 3 |            mirõl lehet itt szó.~- Íme, a borítékban egy ma lejáró
 2 5 | cselédségbõl többen meglássák. És íme, mi történt? Harmadnap fölkereste
 3 6 |    Pukkadj meg, gondolta titkon.) Íme, a másik, az utolsó kettõt
 4 7 |        felületesen olvasott el, s íme, megtalálta az egyikben,
 5 9 |        fogat vagy uraság érkezik. Íme, a Topsich gróf négy feketéje (
 6 9 |         behunyta a szemeit, mert, íme, elérkezett a rettenet ruhájába
 7 9 |         Õméltósága jól megmondja. Íme, egy fõispán, aki nem fél
 8 9 |   hivatalt ád, ád ahhoz észt is.” Íme, már megvolt a nagy ész
 9 10|            és megtetszettem neki. Íme végre valaki, aki szemet
10 11|          nagyobb pompája miatt, s íme, ahelyett hogy el volna
11 11| csodálkozva gombolta azt be, hogy íme, a Gyuri százezer forintja
12 12|         is igyekszik kiaknázni, s íme, kombinál, és olyan helyre
13 12|          ajtaját. Jól látja, hogy íme, kilép a szobalány, és az
14 13|       Biztos kulcs némely zárhoz.~Íme, hogy világosodik meg a
15 13|    megfigyelés nyomódott be, hogy íme, egy szakácsné, akinek az
16 14|        egy alakot, akit várt - és íme, megjelenik helyette Velkovics
17 14|           tilosnak az ifjú vérre. Íme, már segítette õket abban,
18 22|     ajándékozzák meg a világot, s íme, itt van egy vérbeli gavallér,
19 24| mindenfelé, ábrándoztam felõle, s íme sorsunk összehoz, kisül,
20 25|    Hatvanat vártuk a Hatvanhoz. S íme, közbejön a Tíz (ennyire
21 26|           jöttek be, örülve, hogy íme, megmozdul a jég, és mégis
22 26|          akartam bekukucskálni, s íme, bent vagyok a szobában.