Fejezet

 1 3 |          Vilmát illeti, megkaphatod tõlem ingyen is, sõt tartom szerencsémnek.
 2 4 |            el a székemet. Sokat vár tõlem - tette hozzá némi büszkeséggel. -
 3 5 |            nem, Bubenyik. Múljék el tõlem ez a keserû pohár. Gyengék
 4 6 |           el fontszámra! Mit akarsz tõlem! A kulcsot? Abból ugyan
 5 10|         magától megy. De ha például tõlem kérne tanácsot az öreg,
 6 10|        Ejnye, ez már mégis cudarság tõlem, ez a szegény öregember
 7 11|       holnap.~- Nem, nem, ne kívánd tõlem!~- Tedd meg, Mihálykám,
 8 11|              órát óráért, fogadd el tõlem, kérlek, ajándékba.~Miska
 9 13| mulatságomat a vallomással. Ez volt tõlem a második ostobaság. Azt
10 16|           forinttal!~- S azt persze tõlem várná ön? Nos, meg is adnám
11 17|          Mindig áldozatokat kívánsz tõlem!~S ezzel felkelt, Artúr
12 17|         fogjuk. Hát nem jó ötlet ez tõlem?~Mari beleilleszkedett a
13 18|             kérdi? Biz azt elvették tõlem zálogba. No, mit néz rám?
14 18|        szívére a kezét, és ne vegye tõlem rossz néven, hogy pártját
15 18|           ördög, s oly messze volna tõlem, mint az egyik planéta a
16 18|           Egy kis pajkos csíny volt tõlem, egy rossz szeszély, de
17 19|          szívem, hogy elszeressenek tõlem - tréfálkozott Tóth úr.~
18 22|            nem megy ki, hát elkérte tõlem mára.~- Mit kért el Vilma,
19 23|        szívem veletek van, de pénzt tõlem ne kérjetek.~- Hisz csak
20 26|         hogy verni fogja. Ne kívánj tõlem ilyet, Krisztina, csupán
21 26|         erõnek erejével mérget kért tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé