Fejezet

 1 1 | vállvonogatva fonta össze mellén a kezeit.~- Nem mondtam én, hogy
 2 1 |   föltételt - felelte ártatlanul a kezeit dörzsölve, mintha mosná.~-
 3 3 |           s bágyadtan leeresztette kezeit, mint a meglõtt bagoly a
 4 6 |          Nemigen érek rá, csókolom kezeit, mert megjött ma az úr,
 5 6 |           tudok semmit. Csókolom a kezeit, méltóságos asszonyka!~Kopereczky
 6 7 |      nevetett Bubenyik jóízûen, és kezeit dörzsölte.~Majd lóhalálában
 7 8 |      futotta el erre, s felrakta a kezeit a csípõre.~- Hát te meg
 8 11|             ijedten csapta össze a kezeit, és megrázta a diákot.~-
 9 11|           idegesen járt föl s alá, kezeit tördelve: „Miért tette azt,
10 11|        szépen kérlek...~Összetette kezeit, s meglágyította a hangját,
11 13|             és elment a sor elõtt, kezeit hátratéve. Így ment el Mari
12 14|             mikor együtt jöttek (a kezeit tördelte). Csak egy hajszál
13 15|         Szemrehányólag tekintett a kezeit tördelő Velkovicsnéra.)
14 17|       Tóthné mégis megrémült, és a kezeit kezdte tördelni.~- Mit tudod
15 18|           álmos.~Mari leeresztette kezeit, arca megnyúlt, elkomorodott,
16 22|   természetes - szólt Kopereczky a kezeit dörzsölve.~- Meg akartam
17 23|         mit csináljunk? - tördelte kezeit Mari kétségbeesve.~- Nem
18 24|         nem adott nekem több erõt.~Kezeit összetette mellén, és úgy
19 26|            Palojtayéknél.~Tóthné a kezeit csapta össze.~- Miket beszélsz,
20 26|       pattant fel és csípõre rakta kezeit. - A te neved az én nevem
21 26|           hozta.” Azok megrázták a kezeit, megölelték, kedves bátyámuramnak