Fejezet

 1 1 |         rettenetes október tíz.~Míg messze az idõ, száz terv, megannyi
 2 1 |      szobájukba, de az alvástól még messze voltak. Csordultig ki kellett
 3 4 |           rosszul nevelted. Az alma messze esett a fájától.~- Rossz
 4 10|    városkával, melynek bádogtornyai messze csillogtak napfényes idõben.
 5 10|        becses egyéniséged valóságos messze kiabáló transzparens: „Gazdag
 6 10|          volna szükség, hogy valami messze levõ semleges helyen láthassam
 7 11|           az író agyától még nagyon messze esett a könyvesbolt. Petőfi
 8 12|          kezdett a korcsmárossal.~- Messze van innen a Somlyó?~- Közel
 9 12| nekivörösödve a konyhai tûztõl, egy messze illatozó fokhagymás rostélyossal
10 12|        jövendõbelijétõl”, ki már jó messze haladt társnõjével. Még
11 13|            láthatatlanná lett.~Csak messze, túl a láttávolon lépett
12 14|             úrnõd? Nem lehet nagyon messze. Vezess hozzá!~Bligi, mintha
13 14|            Mihály uram.~- No, ugyan messze elmentetek - feddette õket
14 18|             én szegény ördög, s oly messze volna tõlem, mint az egyik
15 22|           hogy õszre szeretné.~- Az messze van!~Kopereczky pajkosan
16 23|           igazgatni, látott talán a messze századokba elõre, de a saját
17 23|          fûzfa kísértetszámba megy, messze valahol egy bagoly meglepõen
18 23|      vannak-e?~- Úgyis tudjuk, hogy messze vannak.~- De legalább eltelik
19 23|      szokott használni. Itt van nem messze egy juhászlak a pusztán,
20 23|              hisz már Voglány sincs messze. Csak hajtson a kocsis -