Fejezet

 1 1 |       Ne beszélj, kérlek, olyan hangosan.~- Úgyszólván semmit - folytatá
 2 3 |   nézegetni. A néma idõközökben hangosan ketyegett a falióra, mint
 3 9 |     Izrael, legalább ne beszélj hangosan. Lakatossal akarod a távirat
 4 11| megszínesedett apránkint, szíve hangosan dobogott az örömtõl, aztán
 5 12|       volt a megdöbbenése, hogy hangosan kiáltott fel:~- Hopp! Álljunk
 6 13|         fejezte be a gondolatát hangosan.~- Hogy nem a magáé - csodálkozott
 7 14|       itt, Klárika fiam - mondá hangosan -, és tartsa addig a kalapomat.~
 8 14|   találgatások közepette, olyan hangosan, hogy Mari is meghallotta:~-
 9 17| merényletet.~Feje zúgott, szíve hangosan dobogott, amíg egyre hajtogatta
10 18| elhomályosodtak a szemei, szíve hangosan dobogott, és olyan ügyetlennek
11 18|       egyik Krackner kisasszony hangosan mondá a háta mögött valakinek: „
12 20| találgatásban, mikor úgyis elég hangosan beszélnek a jelek? ~Azaz
13 21|   hajának illatát, a Mari szíve hangosan vert - de persze mind a
14 24|        a bárányén.~Noszty szíve hangosan vert. Hallotta a mélységes
15 24|      többé magát visszatartani, hangosan fölsírt, s a jóságnak ez
16 24|   felelt rá, mibõl kisült, hogy hangosan mondta:~- Lehet-e az még
17 25|    igazi filisztergondolkozás”, hangosan pedig jóakaratúlag jegyzé
18 26|       Csak nem beszéltem megint hangosan? (És ijedte csapott a szájára.)~-
19 26|         a szájára.)~- De bizony hangosan beszéltél, bomolj meg. Hát
20 26|  elvegyülvén a vendégek között, hangosan gondolkozik:~- Az esze tisztul