Fejezet

 1 1 |              szokásos tálalása jutván eszébe az arisztokratikus kéztartás
 2 3 |            hogy mentõ gondolat jutott eszébe). - Mondd meg nekem mindenekelõtt,
 3 6 |             csak sokkal késõbb jutott eszébe, mert most kizárólag az
 4 7 |        németül tudni!~Eközben azonban eszébe jutott, hogy egy csomó gyapot
 5 9 |                hogy Malinkának jutott eszébe, és nem Napóleonnak. Ha
 6 10|         fecsegõktõl, sokszor jut majd eszébe, hogy van valahol valaki,
 7 11|             pedig ha Gyurinak nem jut eszébe, magamnak kellett volna
 8 12|              a feje körül. Ezt jól az eszébe véste Feri.~Ez az, amire
 9 13|         csakis evégbõl. Hopp, megvan, eszébe villant. A Vörösmarty Szép
10 13|              de meglátván Brozikot, s eszébe jutván, hogy hol van, egy
11 14|              egész, hogy õneki jutott eszébe, hol és mikor öltöznek át,
12 14|            akik a színházakba járnak, eszébe jutott a bûvös vadász regéje,
13 15|     ismeretlen „spéci”, aki, hirtelen eszébe jutván valamely elvégzendõ
14 16|    nyugtalanság, akadozik, nem jutnak eszébe a poénok, az óráját nézegeti.
15 17|       urambátyámnak ez nem mindig jut eszébe, mert úgy látom, nem olyan
16 19| Magyarországon. Marinak természetesen eszébe jut eközben:~- Ejnye, lássa,
17 20|             jusson.” Pedig mégsem fog eszébe jutni, hanem azt el nem
18 21|         puskáért, s csak akkor jutott eszébe, hogy hiszen nem is volt
19 24|            mellénykéjét, ekkor jutott eszébe, hogy nincsen hálóréklije.
20 24|                De hogy jut ilyesmi az eszébe? ~- Tudtam, hogy akkor bebocsát,