Fejezet

 1 1 |          levélre megdobban otthon az apa szíve. Mikor indul a legközelebbi
 2 3 |          mondta rá, hogy õ írta alá.~Apa és fiú mély csodálkozással
 3 3 |         Nagyon úriember - felelte az apa egész közömbös hangon. (
 4 4 |         Krapecre, s most már nemcsak apa lett Krapec ura, de egyszersmind
 5 4 |        kérdeznem?~- Köszönöm, kedves apa - szólt ellágyulva -, de
 6 9 |        voltak. Csak a két Noszty, az apa és fiú arcában volt valami
 7 9 |             közöny nem jól takart.~- Apa - szólt Feri -, közölje
 8 10|             szemrehányásképp mondom, apa.~- No, hát akkor ne csipkelődjünk
 9 10|        érzéseit.”~- Nono, ne menjen, apa! Ugyan, apa! Legyen hát
10 10|               ne menjen, apa! Ugyan, apa! Legyen hát esze. Szereti
11 18|              Az lehetetlen!~- Miért, apa?~- Mert két ultimó van rajtam
12 18|          hogy indulnak-e vagy sem.~- Apa még nem akar menni - jelentette
13 19|            ijedt képpel, szelesen.~- Apa, apa - lihegi -, vendég
14 19|             képpel, szelesen.~- Apa, apa - lihegi -, vendég érkezett.~-
15 21| leimádkozhassam a bûneimet.~- Ugyan, apa! - mosolygott Mari.~- Egyébiránt
16 21|            apjának:~- Vannak dolgok, apa, amelyekhez te nem értesz.
17 21|              szétnézett.~- De hol az apa és az orvos?~- Azok elmentek
18 26|              édes leányom - mondá az apa szelíden, szinte megkönnyebbülve,