Fejezet

 1 6 |          gyöngyöt akarsz? - kérdé csendesen, ünnepi hangon, Kopereczkyhez
 2 11|      akkorra már az öreg kékfestõ csendesen pihent a szép pozsonyi temetõben,
 3 13|        szára - ellenkezik a leány csendesen.~- Hiszen éppen azért, mert
 4 13|        gondoltam volna - mormogta csendesen.~A leány kíváncsisága föl
 5 14|         lett volna a leánysorban. Csendesen kuksolt a két hórihorgas
 6 16| egykönnyen csukódik be.~A fõispán csendesen bóbiskolt az emelvényen,
 7 18|       mesterember.~- Nono - szólt csendesen, s igyekezett mindjobban
 8 18|         felelte Noszty szomorúan, csendesen, mintegy önmagához beszélve.~-
 9 18|        meg.~- Isten ments - mondá csendesen.~S ez láthatólag lehangolta
10 21| megfigyelésekre alkalmas tárgyat, csendesen dünnyögte a bajsza alatt: „
11 21|         szégyenletemben - dadogta csendesen, szép fejét féloldalra hajtva,
12 23|      magának.~Homlódyné ivott, és csendesen, szótlanul szuszogott egy
13 23|     megnyugtatta Marit, visszaült csendesen a helyére.~- Nos, meg van
14 24|            legjobb, ha visszaoson csendesen, de egy tekintet azokra
15 25|          okoskodott tovább, hanem csendesen, észrevétlenül kiosont megkeresni
16 26|        Nem mennék hozzá - rebegte csendesen, elhalón, összetörve.~-
17 26|       érteni? - felelte Tóth uram csendesen, és olyan nyugodtan, mint