Fejezet

 1 1 | fölvillanyozta a bárót, hogy egész vidáman fölkiáltott:~- Hopp, no!
 2 5 |        szólt közbe a báró mohón és vidáman. - És mit nézeget, te Ancsura?~-
 3 9 |           urat (de ki ne ismerné?) vidáman kínálja, inkább csak tréfából,
 4 9 |         itt van, ni - kiáltott fel vidáman Kopereczky -, milyen jó
 5 11|   leszakítottuk, menjünk hát haza.~Vidáman, virágos kedvvel hajtattak
 6 11|        talál majd lenni.~Velkovics vidáman vont vállat.~- Eb gondol
 7 12|          egyik legfontosabb része.~Vidáman fütyörészve indult meg aztán
 8 12|           meg63.~Mialatt a foglyok vidáman sercegtek, és szemmel láthatólag
 9 13|        lehet - jegyezte meg Noszty vidáman -, csak nem valami apáca-fejedelemasszony?~-
10 17|    kettõjüket a szolgálattételtõl.~Vidáman mosolyogtak az évelõdésre,
11 19|         múltkori gibicem! - kiáltá vidáman, s megrázta a jöttnek mind
12 19|           Én bizony meg se néztem.~Vidáman, szelesen, valami dalt dúdolva
13 22|     fõispán.~- Õ maga! ~Kopereczky vidáman ugrott ki ágyából.~- Vezesd
14 23|          valamely forrásából ered.~Vidáman toppant be azzal a szóval,
15 24|         megreparálom.~S ezen aztán vidáman nevetgéltek mind a ketten.~
16 24|           Pázmár doktor - hangzott vidáman. - Jó reggelt kívánok. Itt