Fejezet

 1 1 |          asztaloktól. Hamar nyújts kezet Kopereczkynek!~Vilma engedelmeskedett,
 2 6 |         szemben! A kulcsárné pláne kezet akart csókolni, a kapitányné
 3 7 |       udvariasságból leszáll, hogy kezet foghasson, s néhány szót
 4 9 | gratulációkat fogadja. Boldog, aki kezet szoríthat vele, s bókokat
 5 10|        uram.~Feri felkelt, hálásan kezet csókolt Máli néninek.~-
 6 14|           a kordéról, hozzászaladt kezet csókolni.~- Miféle komédia
 7 16|        szólt a fõispán örvendezve, kezet szorítván Klementyvel, ki
 8 19|     bizonyítani.~Tóth Mihály azzal kezet fogott vele, s hazament
 9 19|           Búcsúzáskor ünnepélyesen kezet kellett adnia mindezekre.~-
10 19|      kísérte vendégét, még egyszer kezet fogni vele, mikor felszáll.~-
11 23|           Mari, és repesve szaladt kezet csókolni. Szaporábban kopogtak
12 23|             jobbra-balra, hol üres kezet látnak. Hogy történt, hogy
13 24|        elmentek, Mari Nosztynak is kezet nyújtott.~- Nem haragszik
14 24|      megérinté a párnán nyugvó kis kezet.~- Mari! - szólt halkan.~
15 25|   tekintetes urat - sietett eleibe kezet szorítani.~Podwolski fel
16 26|           kis tatár hercegek pláne kezet csókoltak. „Ó, édes gyönyörûségek,