1-500 | 501-527
Fejezet
501 25 | olyan, mint a matézis, amit én mondtam.~- Hiszen valamennyit
502 25 | mondtam.~- Hiszen valamennyit én is elismerek belõle - felelte
503 25 | mármost tegyük föl, hogy az én leányom a hatvanas számon
504 25 | De nem is csodálkozom. Az én praxisomban sem fordult
505 25 | kosarat adott.~- Nem vagyok én grófi asztalhoz való ember -
506 26 | baziliszkuszkígyó, aki még az én árgusszemeimet is ki tudtad
507 26 | és az ajtóra mutatott.~- Én is menjek? - kérdé Tóthné.~-
508 26 | leányod még talán kibírja, de én nem bírom ki ezt a gyalázatot.
509 26 | emberek szeme elé menni. Én nem bírom ki, Mihály.~-
510 26 | ezredes nevére.~- Nem bánom én, akármit csinált is. Itt
511 26 | kezeit. - A te neved az én nevem is, forgósteremtette (
512 26 | szikráztak), a te becsületed az én becsületem is! Olvastad
513 26 | a szavaim szerint. Mert én elõre megmondom, hogy kísérteni
514 26 | ez most alig sikerül.~- Én meg attól félek, hogy meg
515 26 | mérget kért tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé Tóth
516 26 | hagyta rá a fõispán. - Én veszem a kezembe, én leszek
517 26 | Én veszem a kezembe, én leszek a násznagy is.~Egyszeribe
518 26 | fráter lehetett. (Ez az én véleményem, hangsúlyozza
519 26 | lóheréket és szegfûket, hát én most ide mellékelem, hátha
520 26 | foglaltatik benne, amely ellen én protestálok. ”~Elnyûtt,
521 26 | ekképpen véli eltalálni: Ez az én bolond gazdám alighanem
522 26 | nem a lakodalomnak örülök én úgy, hanem valami egyébnek.~
523 26 | mégis az a sorja, hogy elõbb én jussak a cukromhoz.~- Ahhoz
524 26 | Kopereczkyhez:~- Majd megnézem én magam.~Nagy nehezen utat
525 26 | béreseit - kiáltá -, de én nem ijedek meg azoktól!~-
526 Uto| megy elõre. Megy, de hová?~Én úgy gondolom, hogy a hírlapírói
527 Uto| s a disputa folyamán az én igazaim mellett felhoznám
1-500 | 501-527 |