Fejezet

 1 1 | megjelent nála a hadnagy, nagyon szelíd volt, semmi negéd, semmi
 2 7 |       Ott künn akkor kelt a nap, szelíd pompával a kopasz, rõt Bránahegy
 3 8 |       volt - szólt kiengesztelt, szelíd hangon. - Ezer szerencséd,
 4 11|        tekintettel mérve végig a szelíd Tóth Miskát -, és milyen
 5 13|      valakinek...”~S egy kedves, szelíd mosoly osont el ajkain.~
 6 15|        ha incselkedik.~- És az a szelíd nézése, ha mosolyog.~- Az
 7 15|      akaratos gyermek most olyan szelíd, mint egy bárány (félek,
 8 16|        gondolatait nekividámult, szelíd arccal), adok nekik, a szemtelen
 9 16|    szolgabíróságának egy felette szelíd formában, mely a Klementy
10 18|       van - hagyta rá a leány, s szelíd panaszkodás borulata rezgett
11 19|         Néha ő maga is beleszólt szelíd, csendes modorában, leginkább
12 21|     kérni akartalak - mondá Feri szelíd, félénk hangon, mint egy