Fejezet

 1 1 |           Vilma elmosolyodott.~- Nono, hát alkudjunk meg, a kosarat
 2 1 |          okvetlenül a bárónál.~- Nono - felelt félálmosan az öreg
 3 4 |          jegyezte meg Malinka.~- Nono, Malinka! Mindjárt a szájára
 4 9 |  begombolkozott, s csak egy-egy „nono” vagy „hja, hja” jelezte,
 5 10|        ki Kopereczky keserűen.~- Nono, nem rosszból mondom, bocsáss
 6 10|  tépegetem az atyai érzéseit.”~- Nono, ne menjen, apa! Ugyan,
 7 10| cigarettám füstjét nyeltem el.~- Nono. Hát ami a leányt illeti,
 8 13|         ilyet, hanem kalodába.~- Nono, nem cseléd az - csillapította
 9 16|        mosolygott rejtélyesen.~- Nono, hátha még másképp csöppen -
10 18|        látszott a mesterember.~- Nono - szólt csendesen, s igyekezett
11 25|   reméltem - hebegte zavartan.~- Nono, csak nem kell ilyenekbe
12 26|        hogy meg fogom ríkatni.~- Nono.~- A tekintetes asszony