Fejezet
1 9 | hömpölyög végig:~- Tóth Mari.~- Ejha! - hangzik egy-egy
2 9 | karzati hölgyek közül Tóth Mari.~- Ott balról az az orgonavirágos
3 9 | Azért nem ment férjhez, mert Mari azokhoz a lányokhoz tartozik,
4 9 | osztogatja a kosarakat. Ez Tóth Mari belülrõl tekintve. Mert
5 10| meg Tóth Marit, mert Tóth Mari így fog okoskodni, olvasván
6 10| ott lesz véletlenül Tóth Mari is, akinek be fognak mutatni.
7 12| uram, Tóthné asszonyom, Mari kisasszony meg a komornája,
8 12| háztartást vitte, mióta a Mari kisasszony nevelése befejezõdött,
9 12| kihajolva nézte õket.~Igen, Tóth Mari volt. De micsoda finom,
10 12| érdekes példánya volt Tóth Mari azoknak a teljesen szabálytalan
11 12| belevésõdik az ilyen arc…~Tóth Mari barnafalú foulard-selyemruhát
12 12| Bligi! - szólt most Tóth Mari kedves, csengõ hangon s
13 12| vézna, filigrán, mint Tóth Mari, de jóval kisebb termetû
14 12| Nyilvánvaló, hogy ez a Mari kisasszony szobalánya.~Egyre
15 12| mintha mondaná: »Jöhet.«~Tóth Mari óvatosan nézett körül elõbb
16 12| Majd kilép a kunyhóból Mari kisasszony is, egy darabig
17 12| utána kiáltani; »Bravó, Mari kisasszony!«~De vajon hova
18 12| középbarázdán, tanácskozva, s Mari nagyobb volt, holott a kalapja
19 12| Hiszen egyszerû oka lehet. Mari esetleg valami mélyedésben
20 13| Máli néni festett meg Tóth Mari jelleméről. Mégse bolondság
21 13| ilyeneket mondhat: Tudod mit, te Mari, ez volna ám jó alkalom,
22 13| így volt egészen s Tóth Mari e percben valóban ott állt
23 13| állt már a »piacon« Tóth Mari is, mert piac az a szó szoros
24 13| illedelem, hát így csinálják.~Mari szerényen vonult meg valahol
25 13| megforgatni a gazda leányait.~Mari kisasszony különben már
26 13| feléje int kezével.~Tóth Mari észre sem veszi; a bal szomszédnéja,
27 13| hogy nem mesterlegény). De Mari nem vesz ilyet észre, nem
28 13| hajlongatja magát elõtte, Mari egy kicsit járatlan a csárdás
29 13| de tudja. Majd átkapja a Mari derekát két kézzel, föl-fölemelgeti,
30 13| hasznát veszi - évõdik Tóth Mari.~- Ideadja?~Mari vállat
31 13| évõdik Tóth Mari.~- Ideadja?~Mari vállat vont, mire Noszty
32 13| talán ez a fej se a magáé?~Mari az ajkaiba harapott és nagy
33 13| elhidegült volna, elbocsátotta a Mari kezét.~- Nem gondoltam volna -
34 13| megeszi, ugye? - felelte rá Mari hirtelen. - No, köszönöm.
35 13| általános figyelem Noszty és Mari felé fordult. A bámulat
36 13| volt.)~Úgy Noszty, mint Mari, semmit sem sejtettek e
37 13| hátra téve. Így ment el Mari mellett is, lassan, gondolatokba
38 13| kipihente már magát?~A Mari szíve elkezdett hevesebben
39 13| azt tudni? - vélte Tóth Mari. - Ne legyen olyan kíváncsi.~-
40 13| posta elviszi akárhova.~Mari habozott egy percig a felelettel,
41 13| mutassa neki a levelet.~Mari nem felelt, de Noszty örömét
42 13| a vadász mámorosan.~Tóth Mari megrázta a szép fejét tagadólag
43 13| megpihenhettek a nyelvek. Mari szabadabban lélegzett, Noszty
44 13| szemembe,~ Mit olvasol belőle?~Mari eleinte puszta szónak vette
45 13| tovább, miközben megfogta a Mari kezét: ~- No, hát mondja
46 13| táncolni?~- Miért ne? - felelte Mari odaadón.~Úgy látszik, több
47 13| lepte el. Az, akivel Tóth Mari beszélgetett, Velkovics
48 13| eddig. De mit szól ehhez Mari, ki tán már várja e pillanatban
49 13| nem megy babba, nemcsak Mari hozományáról van már szó (
50 13| Milyen jó volna ott lenni, a Mari puha kezét fogva, édes vallomásokat,
51 14| kérlek. De nini, hol van Mari?~- Künn sétál valahol a
52 14| megindult a barázdán, amelyen Mari ment volna délután s mindenütt
53 14| kezdett, hogy hova mehetett Mari ilyen messzire s nem minden
54 14| Róza! Te vagy az?~Tóth Mari pici, kedves fejecskéje
55 14| rajtad ez az utálatos ruha?~Mari mintegy ösztönszerûleg védekezésül
56 14| érezte, hogy rosszkor jött. Mari pedig éppen nem tudta elpalástolni
57 14| darabig némán néztek szembe, Mari olyanféle mozdulatot tett,
58 14| ide?~- A kutya vezetett.~Mari mintegy ösztönszerûleg egyet
59 14| Oh, dehogy - ellenkezett Mari, de csak úgy a híreért. -
60 14| ki Róza méltatlankodva. - Mari, Mari, félek hogy te most
61 14| méltatlankodva. - Mari, Mari, félek hogy te most nem
62 14| bevallotta, hogy kénytelen volt Mari kisasszonynak engedni. Õ
63 14| egy párszor közbeszólt: »Mari egyszerûen bolond.« »Hisz
64 14| egyszerûen bolond.« »Hisz Mari szép.« Egyszer meg éppen
65 14| Bárcsak én volnék olyan, mint Mari.« Itt természetesen azt
66 14| Úgy látszik, nem akarta Mari, hogy lássam a táncosát -
67 14| sikerült helyet szorítani Mari közelében, kalappal feltûnõ
68 14| megkezdését vagyis inkább a Mari táncosát. Vajon milyen lehet?
69 14| lett?~- Nem tudom - felelte Mari egyszerûen.~Nehéz feladat
70 14| nem hiányzott más, csak a Mari párja.~- Hogy hívják a táncosát? -
71 14| már meg kellett kezdeni, Mari tehát kimaradt, de ahelyett
72 14| közepette, olyan hangosan, hogy Mari is meghallotta:~- Nini,
73 14| legelészett a garád szélén.~Mari öntudatlanul ökölbe szorította
74 14| az eseménnyel elõlépett Mari a legszebbnek.) Itt azonban
75 14| is túlharsogta, míg Tóth Mari testét lassú reszketegség
76 14| a Róza vállaira vissza.~Mari halálosan sápadt arcába
77 14| az!~Ezen a mondáson még Mari szenvedõ arcán is bágyadt
78 14| kegyetlen szerzõ szerint. Mari abban a percben, midõn Répásiné
79 14| hogy nem õ a házigazda.~Mari bizony ezen se mosolyodott
80 14| Alighogy egyedül maradtak, Mari mohón kérdé:~- Õ is hallotta? (
81 14| igaz, nagyon sápadt vagy Mari - riadt fel Tóth Mihály -,
82 15| helyett. No persze.~A szegény Mari ezalatt remegve ült székén
83 15| arra való tekintettel, hogy Mari nagyon halovány, megnyugtatása
84 15| mindenki nyugodtan aludt, csak Mari nem, ki egész éjjel ide-oda
85 15| is, csalódottan.~Csak a Mari kisasszony szemein látszott
86 15| folytatá Tóth uram, míg Mari egészen a tányérja fölé
87 15| kiábrándul a leányzójából…~Mari összerezzent. Az anyja odaszólt:~-
88 15| csikordul meg.~- Alszol már, Mari?~- Nem, még nem.~- Arról
89 15| gondolod?~- De, de - hagyja rá Mari s magára húzza a paplant,
90 15| sustorgott odaát, jele, hogy Mari nyugtalanul mozdult meg
91 15| nem tudod, milyen? - kérdé Mari.~- Tudom, de valami megbénít,
92 15| Ennek is az volt - sóhajtá Mari.~- Ugyan eredj! Te csak
93 15| hogy egy-egy áruló szó a Mari ajkairól is kicsúszott;
94 15| õszinteséget.~- Ah, Istenem, Mari, úgy látszik nekem, tetszik
95 15| permeteg esõ - sóhajtott fel Mari. - Elmúlt, mielõtt megkezdõdött,
96 15| Csak egyet nem értek, Mari lelkem, miként akadhatott
97 15| fütyülni, mint egy rigó és a Mari vadásza úgy tud pettyegtetni
98 15| beszélgetni valójuk lett volna, Mari feltûnõen kereste a magányt.
99 15| süthetett ki? Kíváncsi volt, de Mari elzárkózott. Ez ismét új
100 15| megint bõ tápot adott a Mari fantáziájának. Hogyan? Egy-egy
101 15| mindamellett feltûnt nekik, hogy Mari búslakodó s arcába valami
102 15| beálltával utaztak haza. Mari azonban otthon is szomorú
103 15| akivel szóba állott, hogy Mari nagy változáson ment át,
104 17| csak most ismerte fel. Tóth Mari volt.~- Nem ütötte meg magát? -
105 17| aki, mielõtt megállt volna Mari elõtt, egy mûvészi piruettet
106 17| Maga is látta? - kérdé Tóth Mari.~- Hogyne! Hiszen nem vak
107 17| nevedben igazítom fel a Mari kisasszony korcsolyáját.~-
108 17| beszélni? - feddette õket Mari. - Bárcsak királyné volnék!~-
109 17| két ifjúra bízta Marit, Mari pedig azzal pajkoskodott,
110 17| kicsit udvarolhassanak. Mari azonban kedvetlenül felelgetett
111 17| Hát nem jó ötlet ez tõlem?~Mari beleilleszkedett a karszékbe,
112 17| bíró.~- Ah! - mondá Tóth Mari unottan.~- Még pedig kettõ
113 17| tehát Noszty-leány? - kérdé Mari.~- Noszty Vilma.~- Úgy gondolom,
114 17| egyetlen leány - mondotta Mari, pedig tudta, hogy egy fivére
115 17| lovak! - kiáltott fel most Mari élénken. - Álljunk meg -
116 17| milyen borzasztók a férfiak!~Mari aztán úgy elszomorodott
117 17| ifjúsághoz, pedig tudta, hogy Mari köztük van. Tudott az idegeinek
118 17| szerepet játszhatott volna Mari jelenlétében e rosszul öltözött
119 17| tavasz jött, hanem Tóth Mari szaladt be a mamájához,
120 17| szaladj, kérlek. Leányom, Mari - Noszty Ferenc, új szolgabíránk…
121 17| leányom van, szolgabíró úr?~Mari gyöngén elpirult és egyetlen
122 17| vette fel a szót Tóth Mari, fojtott, reszketeg hangon -,
123 17| mama -, de mi köze ennek a Mari eleséséhez, kedves Tóthné?~-
124 17| fantáziája. Ne hallgass anyádra, Mari húgom, sõt menekülj, mert
125 17| közé s látván, hogy Tóth Mari fut el onnan, mint az elriasztott
126 18| kisasszony, várjon csak!~Mari visszafordult a hangra (
127 18| kifejezve hangban, csak a Mari szemeiből lehetett kiolvasni.~-
128 18| cinkotai kántor históriáját?~Mari a fejével biccentett, miközben
129 18| szolgabíró áll előtte, pedig…~Mari remegni kezdett. Tehát mégis
130 18| jeléül tûzzem be a hajába.~Mari elmosolyodott. Tehát mégsem
131 18| nem jó gondolni.~A szegény Mari ezzel megint elvesztette
132 18| nem tagadja meg magát). Mari pedig a fiatalság szobájába
133 18| ahol a testével. Különösen Mari sokat adott volna egy félórai
134 18| hát a vadász.)~Szegény kis Mari! Egy láthatatlan mérleg
135 18| tolakodtak elõ vagy bújtak ki. Mari elõtt például az a jelentéktelen
136 18| röpült a Noszty tekintete is Mari felé (vagy hogy mindig ott
137 18| elkapta a maga tekintetét s Mari azonfelül elpirult és a
138 18| tehát kamarás - sóhajtott Mari -, azért olyan rátartó.)~-
139 18| nem mutatkozott, akit Tóth Mari várt. Különös ember! Gõgös-e,
140 18| milyen bosszúság, az õ (a Mari) szeme is csalódhatik az
141 18| mamájához sietett panaszkodni:~- Mari rosszul bánik velem. Úgy
142 18| Neked ma valami bajod van, Mari.~- A fejem fáj, mamácska.~-
143 18| otthon beszélünk a dologról.~Mari végigment a szobákon és
144 18| egy-kettõt, míg a kártya fordul.~Mari hidegen biccentett a fejével
145 18| Tudja mit - indítványozta Mari -, tegyünk úgy, mint az
146 18| közé, Feri egy nádszékre, Mari pedig elhelyezkedett egy
147 18| másképpen.~- Tehát parancsoljon.~Mari az egyik ablakfüggöny csücskét
148 18| felsõ tízezrekbõl való.~Tóth Mari vállat vont s hanyagul hátradobta
149 18| kezekkel - kötekedett Tóth Mari, fitymáló mozdulattal.~-
150 18| szegény ember! - sopánkodott Mari tréfásan. - S tényleg kereste?~
151 18| akar menni - jelentette Mari s hófehér homlokán egy árnyék
152 18| visszatipegett a bundaszobába, Mari pedig az elmélázó Noszty
153 18| veszekedés lenne ebbõl.~- Ej, ej, Mari kisasszony! Hát így csapná
154 18| vigasztalja, hogy nini, hiszen Mari is komédiázik. Ohó, hisz
155 18| azonban mégis volt, hogy Mari nem láthatta a Noszty hamis
156 18| játékát, Noszty elõtt ellenben Mari minden kártyája úgyszólván
157 18| hasonmással - erõsködött Mari -, akár hiszi, akár nem.
158 18| közönséges iparosmulatságra?~Mari felkelt a székrõl, Noszty
159 18| Jól van, végeztünk - szólt Mari s kevélyen fölemelte a fejét,
160 18| találkoznak - mondá álmatag arccal Mari.~- De még azért sok érthetetlen
161 18| megint csak ott kezdte Tóth Mari.~- Hát igazán kutatott utánam?~-
162 18| Ne mondja!~- Nem olvasta?~Mari a fejét rázta.~- Hiszen
163 18| kolonnban, kedveskedve súgta a Mari fülébe: »Ezek a zsivány
164 18| nagyon jó színben van Tóth Mari - mire azzal felelt az a
165 18| mint egy olvadó gleccser.« Mari hátra se fordult, bánta
166 18| golyhó! - nevetett Tóth Mari. - Még azt se tudja? Alsó-Rekettyésen.~
167 18| anyád már nagyon álmos.~Mari leeresztette kezeit, arca
168 18| törékeny, sápadt arcú kis Mari, aki elálmosodik udvarlói
169 19| egyetemen van egy komám, aki a Mari leányomat tartotta keresztvízre,
170 19| meg a háznál, kivált mióta Mari eladósorba került. Kedves,
171 19| egy ruhafogas, rajta a Mari kékrókás bundája lóg (Worthtól
172 19| elõkelõ és értékes, ami Mari kisasszonyra vonatkozik
173 19| ráma mögött, átellenben Mari kisasszony pompás arcképe
174 19| X-lábú alkotás, melyen a Mari kedvenc virágai telelnek
175 19| asszony.~Érdekes volna a Mari kisasszony szobájába is
176 19| van, akinek minden szabad. Mari kisasszony rántja fel az
177 19| Hiszen nem loptam én azt.~Mari a lábával toppantott.~-
178 19| hogy megakadályozza, mert Mari már megindult, utána szaladt
179 19| macskákat az anyjukkal.~- Ugyan, Mari, de gyerekes vagy - csóválja
180 19| egész lelkével belemerült a Mari arcának nézésébe.~Mintha
181 19| milyen kedves, elõkelõ.~Mari nem nyilatkozott. Tóth Mihálynak
182 19| foglalva s ha meg nem kapja Mari kisasszonyt húsvétig, mindene
183 19| Erõsen számot tartott a Mari kezére s úgy tekintette,
184 19| támadtak s így szaporodott a Mari udvara. Új alakokkal új
185 19| Marival. Vente úr bukti lett, Mari pajkos volt, mint egy kis
186 20| fogadták, nemcsak az öregek, de Mari is. Úgyszólván vele foglalkozott,
187 20| esemény nélkül történt ez meg. Mari egyetlen bálba se ment,
188 20| a szolgabíró érdeklõdik Mari iránt. Abban még semmi sincs.
189 21| Rekettyésre, hogy Tóthné és Mari nem voltak otthon, a szegény
190 21| Ugyan apa! - mosolygott Mari.~- Egyébiránt attól függ,
191 21| emelte fel fejét élénken Mari.~- Természetesen. Sokat
192 21| emlegettek?~- Unokahúgom - mondá Mari.~- A nõvérem leánya - magyarázta
193 21| hiszen a parancsnokom volt.~Mari ráemelte az ibolyaszín szép
194 21| meg itt bevártam a puskát.~Mari nagyon elszontyolodott erre
195 21| Lehetetlen! - dadogta Mari gyermekes elképedéssel. -
196 21| most megkérném feleségül.~Mari arca kipirosodott, mint
197 21| leány hajának illatát, a Mari szíve hangosan vert - de
198 21| pillanatban vette le karját a Mari derekáról, fölkapta puskáját,
199 21| célba vegye az öreg rókát.~Mari remegve fogta meg a karját.~-
200 21| hajamból - suttogta vissza Mari.~S már ez a suttogás oly
201 21| lázasan.~- Egy csókot, Mari - lihegte Noszty.~- Nem
202 21| csend.~- Menjünk - mondá Mari ábrándosan. - Keressük meg
203 22| mire õk megnyugtatták, hogy Mari még tegnapelõtt este õszintén
204 22| hazajön, felkeresem. Ámbár Mari azt mondta, hogy nem okvetlenül
205 22| hiányzik most senkinek. Mari boldogan turbékolt Ferijével,
206 22| nemes állatokhoz, amelyekben Mari is örömét fogja találni;
207 23| szóval, hogy jachtot vett Mari számára.~- No, süsd meg -
208 23| kivételt csak az egy Tóth Mari képezett, aki egy fiatal
209 23| Homlódynéval és felszólította Mari kisasszonyt a közremûködésre,
210 23| most alkalmas a szegény Mari. A nyaka sovány volt, az
211 23| helyeselte a jótékony célt, Mari véglegesen besoroztatott
212 23| fejemnek«, de már késõ volt, Mari lesütötte a fejét és a tányérjára
213 23| Készen vagyok - jelenté ki Mari és repesve szaladt, kezet
214 23| villamosáramszerût érzett Mari s látta elhomályosuló szemekkel,
215 23| nyilallott végig.~- Oh, Mari, Mari, hát így kell nekünk
216 23| nyilallott végig.~- Oh, Mari, Mari, hát így kell nekünk szemben
217 23| ide hívom a Noszty Ferit.~Mari egy szót sem felelt, mintha
218 23| a szemtelenek!« gondolta Mari és úgy fájt, de úgy fájt
219 23| Homlódyné megigazgatta a Mari kékróka bundáját, bebagyulálta
220 23| ugyan jó helyre jöttél. Mari kisasszonynak nem szabad
221 23| kocsi, térde összeért a Mari lábával, kikerülhetetlen
222 23| nyöszörgött.~- Nem fázik, Mari kisasszony?~- Köszönöm,
223 23| tudja azt? - sóhajtott fel Mari. - Nekem talán nincs is
224 23| vonaglani látszott -, végem van.~Mari nyugtalanul mozdult meg.~-
225 23| csináljunk? - tördelte kezeit Mari kétségbeesve.~- Nem kíván
226 23| szorgoskodni kezdett, de Mari megfogta a karjait s erõszakosan
227 23| is elõjöttek lámpásokkal. Mari szintén le akart szállni,
228 23| Visszafelé eredj el az orvosért.~Mari éppen tiltakozni akart,
229 23| melyiket választottam - szólt Mari.~- De most mindjárt megeszi
230 23| beszélgetés fejlõdhetnék, de Mari egy kurta igennel vagy nemmel
231 23| egyszer csak fölkiáltott Mari:~- Nézzen csak oda!~S önkénytelenül
232 23| Jézus Mária! - sikoltott Mari s kis erszénykéjét kezdte
233 23| járható.~- Nem tudom - tagolta Mari reszketve. A fáklyafény
234 23| kihúzta a lábzsákból.~- Mari! - könyörgött Noszty érzelgõsen,
235 24| amit harmadéve karácsonyra Mari kötött az apjának, ugyancsak
236 24| nyájas és vidám lett a szoba, Mari egy kicsinyt magához jött
237 24| türelmetlenül várja Voglányban, Mari is tuszkolta, hogy csak
238 24| mamájának.~Mikor elmentek, Mari Nosztynak is kezet nyújtott.~-
239 24| egyszerûen s aztán elmentek.~Mari még hallgatta a lépteiket
240 24| lépés - bent volt a Tóth Mari szobájában.~Meghökkent,
241 24| fehér párnákba besüppedve a Mari feje pihent, koszorúba font
242 24| párnán nyugvó kis kezet.~- Mari! - szólt halkan.~Erre a
243 24| idejöttem. Ne haragudjék, édes Mari. Nem akarok semmi rosszat.
244 24| nemnek; Feri elgyengült, Mari megedzõdött általuk.~- Távozzék
245 24| úgyszólván összetört.~- Oh, Mari, ne legyen olyan kegyetlen -
246 24| homály támadt a szobában.~Mari felhasználta ezt, a paplan
247 24| Noszty ijedten fordult meg.~- Mari, Mari, az Isten szerelméért,
248 24| ijedten fordult meg.~- Mari, Mari, az Isten szerelméért, megálljon.
249 24| parazsat a hamu alól. Azalatt Mari visszasuhant az ágyába.~-
250 24| Ne mondja! - szólt közbe Mari nyújtott, gúnyolódó hangon. -
251 24| egyszerû sorsú gyermeket, önt Mari, mikor még azt hittem, komorna.
252 24| dúsgazdag kisasszony, ön Mari. Mindjárt éreztem akkor,
253 24| behízelgõ hang megrezegtette a Mari lelkét, egy szót se felelt,
254 24| engem sohasem szeretett.~Mari nyugtalanul mozdult meg
255 24| amilyen ma irántam volt.~Mari észre se vette, hogy megint
256 24| eleget.~- Tehát ön is elítél, Mari? - fakadt ki Noszty és olyan
257 24| éhség is? - csodálkozott Mari.~- Sokszor az is. Beismerem,
258 24| ha csak ez volna - szólt Mari fitymáló hangon.~- Mondom,
259 24| egyet tudtam s az maga, Mari. Mikor a somlyói hegyen
260 24| mérlegserpenyõbe Feri javára.~Mari egy szót sem felelt, gondolataiba
261 24| a moh, amely benõtte, a Mari lelkiismerete is. Hátha
262 24| formájukba.~- Jó, jó - felelte Mari nagysokára -, de ebbõl még
263 24| Hisz ez gyalázat - tört ki Mari s hangjában a harag és fölháborodás
264 24| tettemért bocsánatát. Oh, Mari, édes Mari, itt vagyok most
265 24| bocsánatát. Oh, Mari, édes Mari, itt vagyok most és várom,
266 24| hogy mindent mertem érte.~Mari hevesen fordítá el fejét
267 24| pátosszal Noszty -, megyek, Mari, ha elküld, megesküdtem,
268 24| maga imájába fogóddzék.~Mari nem bírta többé magát visszatartani,
269 24| Ne menjen sehogy sem!~- Mari! Édes boldogságom! - olvadozott
270 24| olyan csinosnak látszott Mari elõtt, mint még egyszer
271 24| mondok - törte meg a csendet Mari. - Én is szeretnék a tûzhöz
272 24| felöltözve.~- Rettenetes - szólt Mari megborzongva. - Szegény
273 24| Igaza lehet - hagyta rá Mari elgondolkozva. Aztán a nagy
274 24| fagyott a vér, kivált a Mari ereiben. Kopogás hallatszott
275 24| hallatszott az ajtón.~- Mari kisasszony - csendült meg
276 24| stílszerû legyen a látvány.~- Mari kisasszony! Mari kisasszony! -
277 24| látvány.~- Mari kisasszony! Mari kisasszony! - hangzott künn
278 24| az!~- Ki az? - kérdé most Mari erõsebben, de rekedten.~-
279 24| a lábuk a meglepetéstõl. Mari az ágyban feküdt, Feri pedig
280 24| történt itt, mi történt?~Mari szelíden nézett rá az ártatlan,
281 25| Onnan kezdõdik, hogy Tóth Mari nem jött haza éjjelre a
282 25| Vajon hogy jutott hát a Mari szobájába? Meg lehet ebbe
283 26| fényét a falak között, a kis Mari felkúszik az ölébe, körülcirógatja:
284 26| mindenütt, ahol nem látják. Mari egy hervadó liliom benyomását
285 26| se többre, se kevesebbre.~Mari a fejével bólintott.~- Szereted
286 26| Istennek felelnél most.~Mari érezte a pillanat jelentõségét,
287 26| Valahára - sóhajtott Tóthné, s Mari arcát gyönge pír vonta be,
288 26| hozományod elkaparintására?~Mari megreszketett, mint a nyárfalevél,
289 26| te még maradj, Krisztina…~Mari eltávozása után a feleségéhez
290 26| kérdést s megvilágította. Mari még boldog lehet. Elveheti
291 26| fogataikon Rekettyésre, elöl a Mari sógora, a fõispán…~- Krisztina -
292 26| után elszedné mindenét. Mari jószívû teremtés, a nevet,
293 26| meg a teendõket, mintha Mari kizárólag az enyém lenne,
294 26| gondolkozhatik most Tóth Mari?~Némelyek kiszaladtak az
295 26| a tányérokat, keresd meg Mari kisasszonyt, s gyere jelenteni,
296 26| kilincset, de be volt zárva (a Mari leányszobájába pedig csak
297 26| szokás nálunk. És hol van Mari?~- Mari is elutazott!~Úgy
298 26| nálunk. És hol van Mari?~- Mari is elutazott!~Úgy süvített
|