Fejezet
1 1 | szeretettel néz rá, hogy attól az õ szíve is megolvad. »Szó,
2 1 | háborúviseléshez azonban pénz kell. S õ szerencsétlenségére, éppen
3 1 | kétségbeesés gyöngyözik. Õ már ismeri kívülrõl a számait,
4 1 | Kopereczky, hogy hát az õ ajándékát így becsülte meg
5 1 | becsülte meg a kisasszony. Ezt õ nem érdemelte. Ez kegyetlenség.
6 1 | kegyetlenség. Isten, aki az õ szívében olvasni tud, látja,
7 3 | de a kos fürgébb volt, õ törtetett be elsõnek a szentélybe
8 3 | neked egy grislit se, mert õ maga is kölcsönökbõl éldegél.~-
9 3 | egy percet is. Tudta már õ, hogy megjött a hadnagy
10 3 | üzente nagy gúnyosan, hogy õ nem mókus. Ez ütött szeget
11 3 | töltötték az idõt a Fõtéren, õ magához vevén az ominózus
12 3 | mondott?~- Azt mondta rá, hogy õ írta alá.~Apa és fiú mély
13 3 | világ megtudja, ki vagy, de õ maga már tudja. Mit lehet
14 3 | Lábainál a kos feküdt s õ annak a gyapjas hátán melegítette
15 3 | Éppen magyarázta, hogy õ sohasem hallgatott a tanítóira,
16 3 | kisasszony.~- Valóban az. Õ türelemre tanít engem, mint
17 3 | már apjától, hogy azok az õ kedvéért folynak.~Kopereczky
18 3 | Nagy zavarában most már õ kezdett fölvetni témákat,
19 3 | Hiszen Vilma tudta is, de õ meg a Sacré-coeur-ök tanítványa
20 4 | elfogad a megyében, azt õ ki fogja neveztetni.~- Mit
21 4 | törõdj vele. Kevésbé ártalmas õ neked ellenségnek, mint
22 4 | tartja a fejét. Valami nagy õ most, úgy képzeli, hogy
23 4 | kirohanásokat a nemzetiségiek ellen, õ a cikkekben; ha nincsen
24 4 | öregek, már eltûntek, de õ még most is intéz.~- Szegény
25 4 | anyag megfõtt és megsült, az õ érzéseik is hamar forrtak.
26 4 | hiszen Noszty-vér csurgott az õ ereiben is), de ha valamely
27 4 | kapta meg a Noszty karját.~- Õ akarja?~- Nem, egészen az
28 4 | szemtelenség! Enélkül legyen õ fõispán? Azonkívül se bandérium,
29 4 | fölfogni se tudja. És mégis õ van felfuvalkodva! De ki
30 5 | parancsoltam így Klincsóknak és õ ahhoz tartja magát.~- Elég
31 5 | Atyád jó ember, Vilma, õ derekasan viseli magát.
32 5 | közül, hogy azt mondja, õ nem tud tótul, hát mit keressen
33 5 | fizetésébõl. Az a látvány, hogy õ ahhoz milyen pofát vág,
34 5 | történt a jégverem-ásatás. Õ (már mint Bubenyik) elhíresztelte
35 6 | szokott-e ebéd után aludni, mert õ maga mindig alszik egy csöppet,
36 6 | megérzi-e Kopereczkyné az õ ittlétét! Õ megérezné az
37 6 | Kopereczkyné az õ ittlétét! Õ megérezné az õ helyében.
38 6 | ittlétét! Õ megérezné az õ helyében. Vajon milyen lesz
39 6 | törekvéseit, annyiban, hogy õ is érdeklõdéssel, szinte
40 6 | nyugalmazott kulcsárné az õ éneklõ, kenetes hangján -,
41 6 | Bubenyik szabadkozott, õ nem gondol semmit, oh, a
42 6 | semmit, oh, a világért sem, õ csak azt tudja, hogy teremt
43 6 | az asztalban megjelent az õ szelleme, az árulta el nekünk,
44 6 | helyükbe hamisakat?« Mire õ megint azt felelte: »Minek?
45 6 | semmit se tudnánk, mert akkor õ is úgy fog viselkedni, mintha
46 6 | Kopereczky azt hitte, hogy vagy õ bolondult meg vagy a kapitányné,
47 7 | elméletben volt ez szép, mikor az õ ábrándos lelkébõl vette
48 7 | ami a titkársággal jár. Õ azt hitte, egy tiltott paradicsomba
49 7 | vánkos volt meleg, hanem az õ feje volt forró. És micsoda
50 7 | Nincsen ebben kárhozatos, amit õ tett. Legfeljebb neki rossz,
51 7 | Különben könnyû már az õ sora ezután. Gyerekség.
52 7 | el duzzadt piros ajkát) õ is csak úri asszony.~Malinkában
53 7 | el már most, hogy mikor õ a legnagyobb egyedüllétben
54 7 | megveszne valamelyik, azt õ lõhesse le, mert lõtt már
55 7 | csengetett, elküldte a titkárját, õ tudja hova, valamelyik tanácsoshoz,
56 7 | apósom mit mond ezekhez?~- Õ mindent elkövetett, amit
57 7 | sóhajtott fel a fõispán -, õ már átesett az ilyesmin,
58 7 | követelni. Szóval úgy nyélbe üti õ a dolgot, hogy még mi csinálunk
59 8 | Kassán megfordult lajdinánt. Õ fogja vezetni, aki egyébkor
60 8 | szinte kipukkad a gõgtõl; õ, akinek az a mondása maradt
61 8 | hajdú azt felelte, hogy õ nem tudja, mert csak most
62 8 | hátulról jövõ ellenséggel õ bánjon el. Findzsa asszony
63 8 | panaszra a császárodhoz, ha az õ embere vagy - mondta végre
64 9 | elhelyezte családját a karzaton s õ maga lement a tanácsterembe,
65 9 | hja, hja« jelezte, hogy õ nagyobb és beavatottabb
66 9 | Mihályt többen körülfogták. Õ már látta az új fõispánt.
67 9 | vasútról, a vadászokkal az õ házába tért be tegnap este.
68 9 | magyarázta Klementy -, mert se õ, se Pitt nem tudott magyarul.~-
69 9 | körmeit piszkálja. De mindegy, õ megrendíthetetlen. Mindenki
70 9 | Mindenki összeomolhat, csak õ nem. Neki olyan amulettje
71 9 | anélkül nincs akasztás. Õ az üdvözlõ szónok. Mondják,
72 9 | kávédaráló gépezet, melyet õ felül ne múlna, ha egyszer
73 9 | a fõispán a terembe, míg õ ott nincs.~Ide is hírül
74 9 | végigfektette a pulpituson; az õ szája is mozgott, de hogy
75 9 | felhõknek közepette, midõn õ cs. kir. apostoli felsége
76 9 | nõtt, hogy az alispán az õ, vagyis a Kopereczky beszédét
77 9 | emlékezett már arra, de õ maga el tudta szóról szóra
78 9 | megállapíthatta, hogy szóról szóra az õ beszédjük pereg le a Poltáry
79 9 | tovább. - Hiszen tudta már õ ezeket könyv nélkül s megüvegesedett
80 9 | hullását. Pedig most igazán az õ vére hull a Poltáry mondataiban,
81 9 | felhõknek közepette, midõn õ császári királyi apostoli
82 9 | nem akart helyreállani, õ volt hát kénytelen fölemelni
83 9 | gúnyolja, megtanulván az õ beszédét egy hallásra zseniális
84 9 | beiktató ülések jegyzõkönyveit õ küldte meg neki, s azokból
85 9 | kezemben lesz, az én madaram õ már. Csak ujjongjatok, éljenezettek,
86 9 | Úgy látszik, azt nevezte õ zászlónak.~Ezalatt Noszty
87 9 | van-e eladó csõdöre, viszont õ maga itt szerezte be, ami
88 9 | kulcs, egy óra elõtt még õ volt ezért a szamár, most
89 9 | mindenki tudja, csak még õ nem. Csodálkozást, irigységet,
90 9 | ott elõtte Feri úr, mintha õ lenne az a szilaj csikó,
91 10 | az öreg Tóth Mihállyal.~- Õ szépen is viselte magát
92 10 | fizetni becsületesen. Ha pedig õ nem tenné, itt vagyok én.
93 10 | Homlódy tiltakozott ez ellen. Õ nem ért az ilyenhez.~- Hagyjatok
94 10 | Drenknek, Voglánynak az õ õsei voltak a XIII. században
95 10 | mintsem ahogy benne van az õ saját bõrében. Úgy, hogy
96 10 | Top. A mi madarunk lesz õ, ne félj - ha csak nincs
97 10 | a csizmadiák, szabók az õ ízlésük szerint varrták
98 10 | vasúton találkoznál vele s õ egy piros kötésû magyar
99 10 | hányhatja, megjelenik a színen õ maga, az illetõ szeladon.~
100 10 | egy tetten kapott diák. Õ meglehet, nem pirul el,
101 10 | pártfogója ott belül, az õ gyanakodó, bizalmatlan kis
102 10 | cserélni, a ráma ellenben az õ saját hiúsága, melyet te
103 10 | szálai az adott esetben az õ személyi hiúságába vannak
104 11 | városból való volt, ahonnan õ: Nagyszécsénybõl. A szüleik
105 11 | józan ítélete.~És csakugyan õ tört le legelõbb. Egy kis
106 11 | maga az a tény, hogy az õ szájában látták az alkotását.~
107 11 | szellemi szórakozásnak. Õ fizette a kosztot és a tandíjat
108 11 | és a tandíjat Gyuriért, õ látta el apró kiadásait
109 11 | vagyok a nagyobb bolond, mert õ bolond ésszel bolond és
110 11 | minden szükségletérõl, az õ nagy türelmével és gyöngéd
111 11 | velük, kijelentette, hogy õ már ezeket nem nézheti tovább.~-
112 11 | szabadságot gazdájától, mert õ akarja igénybe venni az
113 11 | fogalmának sem lenni arról, hogy õ most komiszkodik. Egy nagy
114 11 | Utána ment, a pezsgõ az õ bátorságát is megnövelte,
115 11 | csattanója.~Jött is, de nem ahogy õ képzelte, mert Gyurka kihúzott
116 11 | meghallotta a papírsustorgást, de õ feléje se ment hamarosan,
117 11 | gondolatait Miska. Hiszen õ átveheti, de nem fogja tekinteni
118 11 | öregúr elbeszélte, hogy õ kékfestõ Pozsonyban és az
119 12 | emlékeznek s melyekhez az õ regénye is szövõdik a szép
120 12 | úgy vette, hogy akkor az õ tulajdona lesz), midõn az
121 12 | homlokkal képzelvén.) Amit õ maga is érez, mert merev
122 12 | állandóan: az ördög jó cimbora, õ is segíti az emberét, igaz,
123 12 | nézett körül elõbb s azzal õ is félretért az útból és
124 12 | valamit a magok érdekében, azt õ is igyekszik kiaknázni s
125 12 | utánozza, hasonlóképpen õ is annak félszeg mozdulatait,
126 12 | megint mentek egy darabon s õ is utánok, míg végre a Martay-féle
127 12 | végére járjon.~Ezzel letért õ is a gyalogútra. »Lássunk
128 12 | varrt, az a legények dolga, õ csak mértéket vett a megrendelõ
129 12 | Ámbátor igazat mondott õ, mivelhogy valóban a tánc
130 12 | foglyok elkészülését; leült õ is a tûzhöz. A ruhamérnök
131 13 | tekintetét. Szerencse, hogy õ nem látott be a koponyájokba,
132 13 | egy szenátor komolyságával õ maga, az oldalánál pedig
133 13 | pillanatig tartott, hiszen nem is õ van itt voltaképpen, hanem
134 13 | mondta a vadásznak, hogy õ csak cseléd.~- Ejnye, a
135 13 | sokaságból kétségkívül leginkább õ áll hozzá legközelebb… azaz
136 13 | Velkovics Rozália volt, az õ egykori menyasszonya Trencsénbõl.~
137 13 | fér egy kosárba!… És mégis õ az, testestõl-lelkestõl,
138 13 | minden mozdulata rávall, õ szokta hol leszegni, hol
139 13 | magyarázni, de ha kisül, hogy ki õ, hitvány partivadászattá
140 13 | az országban), hanem az õ szívérõl is, mely nyugtalanul
141 14 | kutya nélkül, tehát ment õ is s egyszer csak ott találta
142 14 | párizsi kalapban, mégis õ ismerte fel elõbb Velkovics
143 14 | Mari kisasszonynak engedni. Õ csak szegény cseléd, aki
144 14 | azt a rögeszméjét, hogy õ rút, akit csak a hozományáért
145 14 | elõbb gáncsolt. Miután az õ eszében villant meg a könnyelmûen
146 14 | Egyetlen beleejtett csöpp az õ találékonyságából, rózsaszínûre
147 14 | Isten úgy segéljen, csak õ lehetett. Ide jött egy-két
148 14 | mégis émelygõs: de legalább õ maga is megnyalta végén
149 14 | mint a szentírás, hogy õ volt. Többen felismerték,
150 14 | akasztást, ahol kisül, hogy az õ férje a hóhér, mire a szegény
151 14 | csodálkozni látszott, hogy õ még életben van, holott
152 14 | trencséni pénzügyigazgatónál õ és a papája, a mama szegény
153 14 | mikor rájött, hogy nem õ a házigazda.~Mari bizony
154 14 | maradtak, Mari mohón kérdé:~- Õ is hallotta? (A szobaleányra
155 14 | szobaleányra mutatott.)~- Õ is - felelte Róza.~Sóhajtott
156 16 | Klementy zavarán, mintha most õ volna felül, de Klementy
157 16 | Ugyan mivel?~- Azzal, hogy õ tudja a legszebben énekelni
158 16 | tekintetes úrtól ezt a váltót. Õ is jól jár s te se jársz
159 16 | ment a helyi lapnak s hogy õ (Kopereczky) azonfelül a
160 16 | rémlett neki a végén, mintha õ szerzett volna ötven forintot.
161 16 | pedig egy világot húzgál az õ elméje finom cérnaszálain
162 16 | előre állapodott már meg.~Õ volt kifejtendõ a magyarosító
163 16 | meresztette szemeit, várva, hogy õ nyilatkozzék.~- Jó, jó,
164 16 | asszonyokkal. Sõt, az is õ, aki most surran ki az ajtón
165 16 | világosan látszik ebbõl, hogy õ is õrült.~Klementy azonban
166 16 | valami). Nem is igen törõdött õ ezzel, észre sem látszott
167 16 | alispán, lévén ágostai hiten õ maga is.~Horth Pista hamiskásan
168 16 | beismerem azon esetre, ha õ vagy társai olyan törvényt
169 16 | végre nagy kedvetlenül, az õ parasztos, ódon modorában -,
170 16 | következik egymás után, mintha õ diktálná, vagy még jobban.
171 17 | magában, hogy az új hivatallal õ maga is új, komoly emberré
172 17 | vizsla mindig velök volt s õ jelezte, ha valaki érkezett
173 17 | meg magamat.~S most már õ is összecsókolta az új szolgabírót.~
174 17 | eltaláltam a gyengéjét. S az õ gyengéje is bizonyos pszichológiai
175 17 | és professzorok, ezek az õ életét is megkeserítették,
176 17 | nagyot hallott, túl lévén õ is a nyolcvanon. Nagy lassan
177 17 | férjemuram úgy tesz, eb ura fakó, õ sincs fából, nosza hamar
178 17 | sincs fából, nosza hamar õ is gyúrt egy hógalacsint
179 17 | hitte, hogy nem figyelik, õ is kihúzta kezét a nyakán
180 17 | Aztán nem vette észre senki. Õ sem. Nem is hederített rá.
181 17 | a tûzszikrák, mintha az õ szavait kísérnék és vele
182 17 | õrizzük atyjaura portréját. Õ valóban csinos ember volt,
183 17 | béka alkalmatlankodásaitól. Õ maga, Schmitt asszony, azt
184 17 | hókusz-pókuszokkal, pedig az õ mandzsettája alul szaladt
185 18 | elmosolyodott. Tehát mégsem õ. S ezzel egyszerre visszatért
186 18 | méla szomorúság, amiért nem õ.~- Mit? Maga akarja betûzni?
187 18 | Hátha mégis a somlyói vadász õ? S ebben az esetben az elõbbi
188 18 | hogy rám ne ismerne. Nem, õ nem a vadász.«~»Azaz, hogy
189 18 | gyanakszom a személyében, míg õ, úgy látszik, nem is gondol
190 18 | arra az eshetõségre; ha õ volna, lehetetlen, hogy
191 18 | hiány ne legyen a játékban, õ helyettesíté a házigazdát.
192 18 | bekukkantak az unatkozók, csak õ nem mutatkozott, akit Tóth
193 18 | jöttek-mentek az emberek, de õ nem mutatkozott. Szeretett
194 18 | bizonyossággal meg tudná állapítani, õ volt-e a somlyói vadász
195 18 | oh, milyen bosszúság, az õ (a Mari) szeme is csalódhatik
196 18 | úgy szeretném tudni, ki õ, hogy hívják, merre van
197 18 | királynénak nem illik, ezt akkor õ vállalná. Ha az urammal
198 18 | komédiázik. Ohó, hisz akkor az õ dolga nem galádul kivetett
199 18 | hátra se fordult, bánta is õ most, alig várván, hogy
200 18 | magát, hogy azt mondja, õ nem akar még hazamenni.~-
201 19 | jósága megtermékenyítette az õ szívének jóságát is. Az
202 19 | szemébe tûnt. Ez tehát az õ alkotása. Úgy tûnt fel neki,
203 19 | a beteg emberekrõl. Néha õ maga is beleszólt szelíd,
204 19 | mennyre-földre esküdözött, hogy õ csak tréfált tegnapelõtt,
205 19 | szíve a kürtõkért, melyeket õ söpörtetett azelõtt, s a
206 19 | folytatta, nem azt nézte, hogy õ mit szeret, hanem hogy mit
207 19 | csodálatos szakértelmét, de õ mindig kitért a dicséretek
208 19 | különbözõ dûlõkbõl a talajt, õ vegyelemzi és megírja, melyik
209 19 | kisasszonyra vonatkozik vagy az õ tulajdonát képezi, a többi
210 19 | lábával toppantott.~- De õ van itt - hebegte zavartan -,
211 19 | úr szabadkozott, hogy az õ kedvéért ugyan ne fáradjon
212 19 | fáradjon a kisasszony, mert õ a világért se kér semmit,
213 19 | milyen szépnek gondolta õ azt (pedig milyen rút volt,
214 19 | meg voltak már ijedve s õ maga is megrettent, hogy
215 20 | Noszty pártját fogta:~- Õ volt a sértett, nem tehetett
216 20 | mamák, bántóan hatottak az õ gyöngéd, finom lelkületére.
217 20 | hogy a természet rendjét õ maga is támogassa - elég,
218 20 | Hiszen a többi gavallér is az õ kedvéért jár. Hanem van
219 21 | értelme a halasztásnak. Õ úgy tudja, Feri most elõnyben
220 21 | Baldachinos kis kocsiját, melyben õ hajtott, messzirõl fölismerte
221 21 | miközben az erdõ is nevetett, õ pedig egyet perdült, mint
222 21 | tuszkolta be õket az anyjok s õ maga elment valahová, várom,
223 22 | adja át nekünk Rekettyést, õ pedig szerezzen magának
224 22 | megifjúhodnak. Nem tréfa az! Õ volt a család nyûge eddig
225 22 | család nyûge eddig s most õ lesz a nábobja, a szemefénye;
226 22 | jött haza a fõispán, az õ skrupulusai is kezdtek eltünedezni.
227 22 | volt írva: »Tóth Mihály«.~- Õ maga van itt? - csodálkozott
228 22 | csodálkozott a fõispán.~- Õ maga!~Kopereczky vidáman
229 22 | szomorúan rázta a fejét.~- Azt õ bizonnyal nem fogja cselekedni.~
230 23 | kurtítva.~Homlódy ellenezte. Az õ felfogása szerint szabad
231 23 | ezredes azt mondta, hogy õ igenis lát bizonyos szubtilis
232 23 | kénytelen volt vele, mert õ körülbelül sejtette, hogy
233 23 | bizonyos különösségeket; hogy õ nem szüntette meg az érintkezést
234 23 | a pók se azért szövi az õ vásznát, hogy kereskedésben
235 23 | történt, abban nagyrészt az õ kezük van.~November 3-ikán
236 23 | Tehát nem tudjuk. Bizonyára õ maga sem tudta. Mert hisz
237 23 | közremûködésre, mondván, hogy õ fogja ábrázolni az erdélyi
238 23 | fõispánné és érezni kezdte, hogy õ most Istennek tetszõ dologban
239 23 | nagy szerencsét, hogy az õ leányára gondoltak, igen
240 23 | álló fejedelmi apródnak, õ pedig igyekezett azt elkapni.~
241 23 | Vilmát valaki megcsókolta, az õ éles fölszisszenése vált
242 23 | kereskedik.~Kereskedett volna biz õ, de nemigen lehetett, mert
243 23 | méltóságát érinthetné«, inkább õ kelt fel s ment Ferihez.~-
244 23 | szült, csak azt tudta, hogy õ a gyenge és Feri az erõs.~-
245 23 | percig arra gondolt, hátha õ ugrana le a kocsiról s elindulna
246 24 | átadta egy komornának, míg õ maga úgy, ahogy jött, visszasurrant
247 24 | kérte az ápolónõt, hogy az õ ágyát messzebb jelölje ki,
248 24 | és ne féljen tõle, mert õ nem akar tõle semmi rosszat.~
249 24 | csöppet se félt, érezte, hogy õ van felül.~- Jöjjön vissza,
250 24 | Szerettem, és esküszöm az õ sírjára, hogy mindenben
251 24 | még azt hittem, komorna. Õ volt életem, kerestem mindenfelé,
252 24 | csak sóhajtott: hiszen õ sem bánná, ha megvolna a
253 24 | bûnömet ne kelljen említenie. Õ azt hitte, maga elõtt ez
254 24 | Rozálit?~- Nem.~- Pedig õ… de mit is beszélek csak?
255 24 | meglágyult, hej, mert nem is õ (a szív) volt kemény, hanem
256 24 | legyen hozzám kegyelmes. Õ tudja, miért nem adott nekem
257 25 | nem adták?~- Vagy talán õ, Noszty, nem akarta elvenni -
258 25 | csoda, ha kisülne, hogy õ maga sugalmazta). Az szaladt
259 25 | is, írván, hogy hírlik (s õ csak fenntartással közli),
260 25 | tükrözõdött mély részvét; õ nem bírta eltitkolni, igaz
261 25 | tett? Hallod, Palojtay, õ semmit se tett eddig. Mit
262 25 | családomnak baj, ha pedig õ lõ meg engem, az is csak
263 25 | elismerek belõle - felelte az õ nyugodt, meggondolt modorában -,
264 25 | becsuknák érte Ábrahámot. Holott õ legalább az Istennek akart
265 26 | és csak az óra ketyegi az õ örökös tik-takjait a nyugalmas
266 26 | Szeretem.~- És azt hiszed, õ is szeret téged?~- Azt hiszem.~-
267 26 | ismeretségét a vadásszal, aki elõtt õ magát szobaleánynak adta
268 26 | Marit apródonként, hogy õ nem lehet a Noszty neje;
269 26 | becsületes, hû lélek, s õ is azt vallja: Fedél alá
270 26 | legyen a Borcsa szolgálóé, õ szereti a kéket. Ezt a néhány
271 26 | elhalaványodva.~- Igen, õ. Mondhatom, mindjárt gyanús
272 26 | hívta vissza. Értette. És az õ szíve is elfacsarodott a
273 26 | elfacsarodott a gondolatra, hogy már õ útban volt.~Szobájába vonult,
274 26 | hogy tudnám ki, vagy hogy õ tudná, ki vagyok. Mesébe
275 26 | lovak fején kétoldalt. Nem õ maga hajtott, hátul ült
276 26 | színbe belefáradva, mintha õ maga is egy papagájjá változott
277 26 | Lelkem Julcsa is eltûnt, és õ se került vissza többé.~
278 Uto| történik a darabban, amit õ óhajt, hogy történjék. De
|