Fejezet
1 1 | bécsi Noszty, excellenciás úr, egy másik Noszty kanonok.
2 1 | Kozsehuba, te nem vagy úr!~Másnap a sörházban találkoztak
3 1 | máskor ne kezdjen ki a báró úr szerencséjével.~Az nem is
4 3 | az éjjel Noszty képviselő úr gondolatait. Alig aludott
5 3 | minélfogva ma az elnök úr őméltósága valamivel később
6 3 | forduljak itt? Itt csak egy úr van, egy perfekt gentleman,
7 3 | borítékot akarom az ezredes úr jelenlétében feltörni.~-
8 3 | lejáró váltó van az ezredes úr zsirójával, azt bátorkodom
9 3 | nyugodtan.~- Noszty hadnagy úr.~- És hát most azt akarja
10 3 | aláírótól s amennyiben Noszty úr ma délig nem fizetett, kénytelen
11 3 | szükséges pénzt.~- Az ezredes úr ki akarja fizetni? - kérdezé
12 3 | Bizonyos ön abban, ezredes úr, hogy ezt a váltót aláírta?~-
13 3 | keresetünk.~- De engem ez az úr megsértett! - dühöngött
14 4 | be lassankint a kegyelmes úr -, hogy már Topsich gróf
15 4 | élénken. - Add elõ, Pál úr, de hamar, mert engem mindjárt
16 4 | intett a fejével, míg Birner úr arcán széles mosoly terült
17 4 | hajtotta meg magát Birner úr.~Kopereczky oldalba döfte
18 4 | ez a különbség. Egy tót úr úgy csal, ahogy te; egy
19 4 | csal, ahogy te; egy magyar úr úgy csal, ahogy én. Ha a
20 4 | Noszty Pál szalonjába, Ferenc úr közvetítette a szerelmesek
21 4 | per »pán brat« (testvér úr) szólított.~Ezt a beszédét
22 5 | intette.~Gurult az öreg úr, mint az ördögmotolla, nagy
23 5 | Mi baja történt?~Klincsók úr égre emelte a szemeit.~-
24 5 | bordáikat olvasni.~Klincsók úr igyekezett menteni a becsületbõl,
25 5 | paraszt dolgozik és koplal, az úr pedig csinos kis dinereken
26 5 | civillistát. A többség az úr s abban egy olyan szám Kopacska,
27 5 | ki, mialatt a méltóságos úr Pesten volt.~- De hiszen
28 5 | kiáltásaira, hogy megjött az úr, lihegve futott a kastély
29 5 | kétszeresen valahol a méltóságos úr bõrén, úgy, hogy észre se
30 5 | nekik, miután most nincs az úr otthon, az ásatást azon
31 5 | adjuk magának, de ha a báró úr ásatja ki, legfeljebb tíz
32 6 | bizony egy furcsa mesterségû úr Pestrõl. Vasfúró mesterember.
33 6 | mesterember. Ma hozta magával az úr.~- Vasfúró mesterember?
34 6 | küldött ide a méltóságos úr?~Aha! Kezdte már érteni
35 6 | tralalala.~Míg Malinka úr ekképpen mulatozék a tót
36 6 | kezeit, mert megjött ma az úr és rosszkedvű, mint a pulykakakas.
37 6 | poharát.~- Úgy hát megjött az úr? - ereszkedett be a sötét
38 6 | Bubenyik a fejét rázta.~- Nem úr az illető, inkább valami
39 6 | értem, miért kívánja az úr mindenáron, hogy ott háljak,
40 7 | Felkelt már a méltóságos úr? - kérdezte ez.~Koleszár
41 7 | szedresi ispán, Klincsók úr, személyesen járt jelenteni,
42 7 | úgyis elásátjá á méltóságos úr, kezsit-lábát csókolom.~-
43 7 | csigányokat látná a méltóságos úr?~Végre is akkép egyezett
44 7 | nevezte volna ki Noszty úr fõispánnak, mintsem méltóságodat.~-
45 7 | parasztbizottsági tagok, akiknek Noszty úr napidíjat fizet, hogy éljenezzenek.
46 7 | most a beszédet?~- Noszty úr az alispán urat, Poltáry
47 7 | mi is gondoltuk s Noszty úr megbízott engem, hogy négyszemközt
48 7 | éppen ott lesznek s Homlódy úr (akit a kaszinóból ismer
49 7 | kaszinóból ismer a báró úr) kiáltani fogja a nevét,
50 7 | benne lesz Noszty képviselõ úr is, aki nekünk elhiszi a
51 7 | iszen tudja a többit Homlódy úr.~- Körülbelül én is tudom -
52 8 | ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve konzervatív,
53 8 | míg ellenben a tanácsos úr, Európa úgyis csendes lévén,
54 8 | Megjött a méltóságos úr? - kérdezte az alispán.~-
55 8 | Nem láttad a fõispán úr titkárját?~- Dehogy nem.
56 8 | az alispán.~- Kitérjen az úr, mert én a császár embere
57 8 | melyet leírt:~Méltóságos báró úr,~Szeretve tisztelt fõispánunk!~
58 9 | kapuja felé, míg Tóth Mihály úr még hátramarad a kocsisának
59 9 | Mihály az a bizonyos párizsi úr, akivel Rágányosnak illo
60 9 | hogy a tekintetes alispán úr már megérkezett vitézi öltözetben
61 9 | hangja:~Méltóságos báró úr!~Szeretve tisztelt fõispánunk!~
62 9 | helyzetünk, méltóságos fõispán úr. Nem rózsákkal párnázott
63 9 | mosolyodott el Klementy szerkesztõ úr, aki a középsõ zöldasztalnál
64 9 | fel Klementy szerkesztõ úr meglepetve, mintha valami
65 9 | hangzott közbe zavarón a Hort úr sablonos kérdése, mely mintegy
66 9 | otthon is, mikor a méltóságos úr tanulta.~- Bent vannak már
67 9 | fõispán volna a méltóságos úr, mint az aranygombokkal,
68 9 | volt az a méltóságos báró úr beszéde otthon - vigyorgott
69 9 | beszédet, melyet a viceispán úr mondott el elõbb s mely
70 9 | miképp tudta az alispán úr elmondani?~- Mit? Ki nem
71 9 | És ezt a méltóságos báró úr helyesli?~- Hogy helyeslem-e?
72 9 | feszengett ott elõtte Feri úr, mintha õ lenne az a szilaj
73 10| valamit csinálni.~- Te már úr vagy, Izrael, de ez a fiú
74 10| láttad elõször. Tetszik?~Feri úr vállat vont.~- Hát úgy,
75 10| Alsó-Rekettyés, a Tóth Mihály úr birtoka, mögötte az erdõség
76 10| nem tudta az utat, Feri úr se, mert gyermekkora óta
77 10| a nagy boldogságtól, az úr egy kicsikét sokallja és
78 10| valami biztató - mondá Feri úr savanyú hangulatba esve.~-
79 10| néni! - vágott közbe Feri úr megrökönyödve. - Hisz ez
80 10| visszavedlik Noszty Ferenc úr azzá, ami volt. Azaz, hogy
81 11| el a világban.~- Stromm úr - mondta, noha eddigelé
82 11| aztán az következik, Stromm úr, hogy nem bírom tovább fizetni
83 11| nekem kegyelemkenyér, Stromm úr - vágott közbe a fiú keményen -,
84 11| barátja az erénynek? (Stromm úr nagy elõszeretettel tanulta
85 11| értékes aranyórája, Klemitzer úr?~Klemitzer kis vöröshajú
86 11| szeretett volna Klemitzer úr ledöfni.~- Hatszáz forint -
87 11| is nem lakhatik a doktor úr.« Erre a megjegyzésemre
88 11| söröcskéjét. Nyájas, kedves modorú úr volt, de nem minden ravaszság
89 11| zsebében hordania.~Kohlbrunn úr egy régi bankházat ajánlott
90 11| kérésre, hogy Kohlbrunn úr talán oly jó lenne és õt,
91 11| ápoló nélkül, amit Kohlbrunn úr olyan jól megfogadott, hogy
92 11| befogva, maga Kohlbrunn úr már azon gondolkozott, hogy
93 11| néhány nap múlva.~Kohlbrunn úr szavatartó ember volt, legott
94 12| szakismeretet honorálja, Tóth úr meghagyja a vincellérnek,
95 12| bõrtarisznya. Lehetett nagy úr, de lehetett egyszerû urasági
96 12| szépen, kedves vendéglõs úr, bizony nem lehetetlen,
97 12| közt iparos, az urak közt úr… ez az én véleményem.~-
98 12| tudja, itt van-e már Tóth úr?~- Itt kell neki lenni,
99 12| felismervén a polgármester úr hangját, megfordult a saját
100 12| Jó szerencse, vadász úr, hogy nem talált - szólalt
101 12| Ez volt a válópont. Feri úr ideérve, búcsút vett lelkében »
102 12| hajában. Hanem nini…~Feri úr különös felfedezést tett. -
103 12| beszabadult bivaly.~Feri úr köszönt neki s tiszteletteljesen
104 12| nékiek elviendõk. Ha a vadász úr türelmének szivárványai
105 12| hömpölygesd lépteink elõtt az úr nevében, ámen - rendelé
106 13| volna kilõni - vélte Brozik úr -, az ilyesmi élénkíti a
107 13| az a húr, megfizeti ez az úr… Délelõtt még sok mindenféle
108 13| oldalba:~- Magát hívja az az úr, nem látja?~Egész teste
109 13| egészen tisztában Brozik úr, hiába tanulta a mészárosságot
110 13| azokra, kóstolja meg az úr az enyimet!~Így kínálgatták
111 14| nyelved van - mondja Velkovics úr megsértõdve, deres haját
112 14| Keresni kezdték: »Vadász úr, vadász úr!« - kiáltozván,
113 14| kezdték: »Vadász úr, vadász úr!« - kiáltozván, a hegyi
114 14| Az atyus (ti. Velkovics úr) abban a képzeletben, hogy
115 14| vagytok - nevetett az öreg úr -, nem minden ismeretlen
116 15| nézetet Velkovics polgármester úr is osztotta, mert ő ugyan
117 15| nincs, hacsak a Velkovics úr különös álmát nem vesszük,
118 15| lennél - szavalta Velkovics úr nagy pátosszal.~- Látod,
119 15| élesztõt hozni!~Mire Tóth úr a homlokára ütött és mindenféle
120 15| szolgáknak, hisz az akkor úr. És a katonatiszttel beszélgetett!
121 15| Talán barátja is volt. De ha úr, mit keresett volna az iparosok
122 15| mint legfelsõbb fórum, Tóth úr is hozzászólt:~- Rosszul
123 16| után Klementy szerkesztõ úr jelent meg nála mecénást
124 16| fel Klementy szerkesztõ úr, ki a váltakozó politikai
125 16| gonosz hízelgõ, Klementy úr.~- Higgye meg a méltóságos
126 16| megyei írnokokkal.~Klementy úr sarokba szoríttatván, belátta,
127 16| teljességgel nincs.~Klementy úr hamiskásan hunyorított szõrtelen
128 16| formában, mely a Klementy úr hasznavehetõségét semmiképpen
129 16| a szolgabíró méltóságos úr legyen, az alispán pedig
130 16| nagytiszteletû Padák Sámuel úr beszélni kezdett, s sietve
131 16| elvartyogott beszédet.~Padák úr még csak a kezdetnél van,
132 16| nadvorni pan«-ból (udvari úr) nádorispánnak.~- Ejnye -
133 16| hátul a szónokló tiszteletes úr inggalérja mögé, amely hirtelen
134 16| példás elégtétel nélkül.~Wolf úr, ki tüntetõleg búzavirágot
135 16| hozzászáll.~Minthogy pedig Wolf úr buzgó presbitere volt az
136 16| a szükség a legnagyobb úr, mindeneknek meglepetésére
137 16| iskolába küldje.~Ultimó úr csakugyan az utolsó szónok
138 16| Miután a Liszy bizottsági tag úr indítványa ellen semmiféle
139 16| ellen - méltatlankodott Wolf úr, most már tiszta magyar
140 16| az ellenkezõjét, fõispán úr - fortyant fel Padák Sámuel
141 16| szerencsétlenség lett volna, mert Uhl úr volt a fõispán napi partnere
142 16| játszanak), minélfogva Uhl úr nélkülözhetetlen harmadik
143 16| Uhl t. bizottsági tag úr törvénytelenséget emleget,
144 16| hogy csak most kezdesz úr lenni, pedig annak a színének
145 16| pedig elmehet a szolgabíró úr! Bubenyik majd elvezeti
146 17| fiú - kacagott fel az öreg úr kedélyesen, mintegy nyitányul,
147 17| vagyon - folytatá az öreg úr -, ha az illetõ hatósági
148 17| miközben igyekezett az öreg úr kedvében járni a hasznos
149 17| kakasokkal kelhessen, a két úr ellenben sokáig beszélgetett
150 17| híres utazó Palojtay, István úr öregapja építtette; nagy
151 17| rossz gebén, volt itt nagy úr, de falusi jegyzõ is, tanítók
152 17| leányom van, szolgabíró úr?~Mari gyöngén elpirult és
153 18| nem érdekli.~- Ohó, követ úr! Így nem szabadul. Ön felpiszkálta
154 18| szakad meg abba a méltóságos úr - nevetett a szerkesztõ.~-
155 18| hagyja, kedves szerkesztõ úr, ne méltóságozzon engem.~-
156 18| hátha alakoskodik a kamarás úr? S oh, milyen bosszúság,
157 18| igen magasvérû ló volt. Az úr meglõtte szegény párát…
158 18| Azt gondolod, hogy Worth úr ingyen adja a ruhákat? Gyere
159 18| Hogyhogy? - kérdezte Tóth úr szórakozottan, a kártyáit
160 18| fruska! - nevetett Tóth úr, hogy a szemei is belenedvesedtek. -
161 18| Feltûztem, tekintetes szolgabíró úr, igenis, feltûztem, instállom -
162 18| Valami titok?~- Noszty úr beszél nekem valakirõl,
163 18| mélyen tisztelt kamarás úr, ha én azt találtam volna
164 18| eljuthatott a méltóságos kamarás úr.~- Hja, az más. A belindek
165 18| kimelegedve? - kérdé Tóth úr.~- Nem.~- Hát akkor menjünk,
166 19| nagyrabecsülését, úgyhogy Tóth Mihály úr, aki csak azt célozta, hogy
167 19| egyszer Tóth Mihály.~Pázmár úr nagyon neki volt már hevülve,
168 19| Hogy én? - dadogta Tóth úr, részben csodálkozva, részben
169 19| sértõdve.~- Ön, ön, Tóth úr - rikácsolta a doktor és
170 19| Ahogy én önt ismerem, Tóth úr, le fog a szemérõl esni
171 19| feltartóztathatatlanul -, ha Tóth úr beszüntetné egy napon gyáraiban
172 19| nekem - mentegetõzött Tóth úr. - Mit keresnék én abban
173 19| meg, hogy csak az az igazi úr, aki a kezével is meg tudja
174 19| hallasz - nevetett Tóth úr.~- Ejnye Mihály, Mihály -
175 19| tõlem - tréfálózott Tóth úr.~Erre aztán Krisztina asszony
176 19| viszketõ bal szemét.~Noszty úr szabadkozott, hogy az õ
177 19| elõkelõ magyar família. Tóth úr semmi nézetet nem nyilvánított,
178 19| játszott Marival. Vente úr bukti lett, Mari pajkos
179 20| szemtelenséget, hallja az úr.~Nyugodtan ráemelte a szemeit
180 20| összeszólalkozás következménye. Tóth úr különben, igazságos lévén,
181 20| tehát az eszét Tóth Mihály úr a találgatásban, mikor úgyis
182 20| és egy kis húsunk.~Tóth úr szabódni próbált, hogy még
183 20| el nem fogadhatok.~Tóth úr most már nem tehetett semmi
184 20| jó kis ebéd volt, de Tóth úr sohase tudta volna elmondani,
185 21| beszélt a pap stb., Tóth úr úgy irányozta a beszélgetés
186 21| lehet férjhez menni.~Tóth úr bosszús volt Krisztina asszonyra,
187 21| egészen nyom nélkül.~Tóth úr fejében megfogamzott az
188 21| Tartson velünk a szolgabíró úr!~- Bánja a szösz - határozta
189 21| No hallja, szolgabíró úr, maga mégis gonosz egy ember.~-
190 22| hogy az öreg tekintetes úr még nem érkezett meg.~Két
191 22| se tudott Kopereczky Tóth úr felõl. De hát mire való
192 22| volna ebbõl kifolyólag.~Tóth úr mohón kapott ezen a hivatalos
193 22| dolognak, hogy a fõispán úr, illetve a szolgabíró úr
194 22| úr, illetve a szolgabíró úr kosarat kapott, hát arra
195 22| szemekkel dobta a padlóra Tóth úr elé:~- Vigyázzon, Tóth,
196 23| teljesen csatlakoznék a János úr helyesen és finoman kidomborított
197 23| ide helyezte be.~Malinka úr, ki innen vitte ideiglenesen
198 23| tekintetes ideiglenes szolgabíró úr.~- Mondja meg nekem, milyen
199 23| ez a méltóságos fõispán úr akarata is. Mit ért maga
200 23| másrészt mert Csopp fényképész úr magnéziumfény mellett le
201 24| méltóságos Noszty Ferenc úr, hozza el a kulcsot is a
202 24| hozza el a kulcsot is a Tóth úr szobájától, mert a kisasszony
203 24| itt vagyunk. A szolgabíró úr már ismeri ezt a helyet.
204 24| majd megvizsgálja a doktor úr.~Ezzel elvezette a folyosón
205 24| másról van itt szó, tisztelt úr.~- Ugyan mirõl?~- Én azt
206 25| drámáiban, a szolgabíró, Malinka úr éppen aznap rendelte el
207 25| írják lapunknak.« N. F. úr egyik szeretve tisztelt
208 25| Nem félek tõle, gróf úr, higgye meg - mentegetõzött
209 25| örülök. Tudja mit, Tóth úr, legyünk ezentúl pertu.
210 25| húzott ki a zsebébõl.) Noszty úr már tegnapelõtt írta ezt
211 25| Tóth Mihály.~A két derék úr nekirohant erre, mint két
212 25| megkérte - vélekedett Tóth úr.~- És miért nem? - kérdék
213 25| reparációnak nevezed, a gróf úr pedig mentésnek mondta (
214 25| engem a méltóságos gróf úr. Reparáció! Gyönyörû dolog.
215 25| utána, megálljon tolvaj úr, tessék visszatérni és elvinni
216 25| Nos tehát Noszty Ferenc úr is kéri ebben a levélben
217 25| hülyeség ez, kedves Tóth úr. Van benne bizonyos magasabb
218 25| engedek is, mert az nagy úr.~- No, az pedig olyan, mint
219 25| kérek - mentegetõzött Tóth úr -, ha valami nevetségeset
220 25| harmincnak a felét. A méltóságos úr és Palojtay barátom azonban
221 25| hogy nem ereszti, de Tóth úr a grófnõnek is kosarat adott.~-
222 26| Itt volt ma a tiszteletes úr, mialatt oda voltál, bölcs
223 26| úgy hagyni, Tóth Mihály úr?~- Nem lehet - felelte Tóth
224 26| azonban a jövendõt, hogy ez az úr élne és visszaélne férji
225 26| igazságos - folytatá Tóth úr.~Tóthné letette a kezébõl
226 26| Különben is kijelentette Tóth úr: »Ami a többit illeti, hagyjuk
227 26| hordókat vitte a tekintetes úr szõlõjébe, emlékezett, hogy
228 26| tõlük, csak a tekintetes úr szõlõjénél, amikor is leheverészett
229 26| falvakon. A szemben ülõ Malinka úr ellenben egy virágbokrétával
230 26| egy nagy páfrány! Horth úr a négy pej lován, ezüst
231 26| melynek a legvégén a Tóth úr esztergaszobája is volt -
232 26| belé.~- Ön, Noszty Ferenc úr, olyan gyalázatosan bánt
233 26| Haza akarok menni, ezredes úr - nyöszörögte szánalmas,
|