Fejezet

  1 1 |            fel a híres családi fára. No hát az én Rozáliám nem mókus
  2 1 |            gyûlt szerzedék nem kell. No, mit rázod a fejedet? Hogy
  3 1 |         mondod, hogy én se lapoztam? No hát nem lapoztam, nem értem
  4 1 |           nevezik.~- Hát mit jelent, no? - vág közbe Velkovicsné.~-
  5 1 |     benyitott az üzleti irodájába.~- No, találd ki Tivi, miért jöttem
  6 1 |          éppen Rozália jelenlétében. No, ez már mégis nagy szemtelenség.
  7 1 |             akar menni a pénzzel.)~- No, tudod - felelte Kozsehuba -,
  8 1 |              hogy boldoggá teszel?~- No csak még ne hirtelenkedj
  9 1 |              hejh, erõs munka volt. (No, máskor nem lesz már olyan
 10 1 |            és elkezdett könnyezni.~- No, ne okoskodj, Kéti, ne légy
 11 1 |          vidáman fölkiáltott:~- Hopp no! Most már meghalsz, kucséber!
 12 1 |             váltig ellenkezett.~- Ej no, restellem, hogy jobban
 13 2 |                 Az mindegy.~- Ohó!~- No hát majd megmutatom, hogy
 14 2 |    fenyegetőleg emelve fel ökleit. - No iszen, majd adok én azoknak
 15 3 |              Végre kijött az öreg.~- No, mi van? - kérdé tőle rekedt
 16 3 |            dologban jöttem hozzád.~- No hát csak gyere be azzal
 17 3 |         kérõdzést az asztal alatt.~- No, hisz akkor jó helyre jöttél.
 18 3 |      legalább huszonnégy óra kell.~- No, akkor aztán vigyen el az
 19 3 |              várromok festõi voltát. No ugye szép? Nem afféle akármilyen
 20 3 |              mókus. Hm, úgy vagyunk? No, hát majd megint mókus lesz
 21 3 |        idegesen dobolt az asztalon.~(No, most mindjárt kezdõdik
 22 3 |    megszabadítja tõled a tisztikart. No, ne szólj közbe. Hiába csikorgatod
 23 3 |         tudnak magukon uralkodni!)~- No, hogy dagadjon meg - gondolta
 24 3 |     eredetijét?~- Vilma kisasszonyt. No, mit bámulsz úgy rám, mintha
 25 3 |           hanem a vízbefúlást nem.~- No hát csak ne menj a Dunának,
 26 3 |        megtalálható az állatoknál.~- No hála Istennek, csakhogy
 27 4 |           pályázna valami állásra.~- No, ami igaz, az igaz. Hát
 28 4 |    kedélyesen a vállára borult.~- Ej no, bocsáss meg, bruder, de
 29 4 |          Kinevezem neked ab invisis. No, ugye, jó lesz? (Kedélyesen
 30 4 |              stafírung! Ehol van ni. No, most mondjátok már, hogy
 31 4 |          Ugye, Noszty-leány?~- Az.~- No, az ott aranyat ér… Hát
 32 5 |              báró színe elõtt áll.~- No, mi az újság, Klincsók bátya? -
 33 5 |          mihelyest találtatik zsidó, no az pedig találtatik.~- Miféle
 34 5 |           hegyi levegõ megnövelte.~- No, Ancsura, hogy van az asszony?~-
 35 5 |         mondom, hogy ingyen, mert…~- No látod.~- Mert még õk fizettek,
 36 5 |             kérni, van annak elég.~- No, az nekem is eszembe jutott,
 37 6 |        szólsz, kikaparom a szemedet. No nézze meg az ember! Hiába
 38 6 |        skatulyáját is önnek ígértem. No, csak menjen a szobájába,
 39 6 |              a Márta megszoptatta.~- No és mit akar velem, jó asszony?~-
 40 6 |             a borból egy pohárkát.~- No, ugyan kóstolja meg, mit
 41 6 |      kapitányné és megint töltött. - No, még eggyel!~- Nem magamféle
 42 6 |             is akartam csak mondani… no hát nem kóser ember.~A kapitányné
 43 6 |                 Igyék még, Bubenyik, no még egy kicsikét.~Bubenyik
 44 6 |          hogy teremt pénzt… mert hát no - és hamiskásan hunyorított
 45 6 |       Röstelkedve csóválta a fejét.) No, már nagy birka vagyok.
 46 6 |          rikácsoló hangon tört ki:~- No, Marcella, hát már most
 47 6 |         fizeti az évjáradékainkat.~- No persze! Hallgassunk, ugye,
 48 6 |          szereteted, mint a haragod. No, nézd csak. Beszéljünk egyébiránt
 49 7 |              dadogástól elszokjék.~- No, mindegy, kigondoltam én
 50 7 |             nem öltözködik szépen?~- No, tudja, úgy értem, ha a
 51 7 |           arcát, nem mert ránézni.~- No, maga ugyan szép gyerek -
 52 7 |          parancsolni méltóztatott.~- No, az szép komédia; már most
 53 7 |          szolgabíró?~- Nem voltam.~- No, én voltam, még akkor nem
 54 7 |      csakhamar felugrott a kupéba.~- No, csakhogy már látok valakit -
 55 7 |        gazdáját valahol a vonaton.~- No, maga szerencsés kópé, Malinka.
 56 7 |           ütött a Bubenyik hátára. - No, pupák, behúzhatod már a
 57 8 |            ódium a nyakába szakadt. (No megállj, kutyafülű, hiszen
 58 8 |              jött aztán le?~- Nem.~- No hát, akkor az volt a fõispán,
 59 8 |        vagyok. Tegnap soroztak be.~- No, most már elég volt - szólt
 60 8 |         elvesztettem a gyémánttûmet.~No, ennek fele se tréfa. A
 61 8 |        borjúnak a bõrét a lábadon?~- No, no, ne tüzelj azért - kérlelte
 62 8 |             a bõrét a lábadon?~- No, no, ne tüzelj azért - kérlelte
 63 9 |             és most reggelit vitet. (No, hogy fúljon meg tőle.)
 64 9 |            is kérdezték egyszerre:~- No, milyen ember?~Tóth Mihály
 65 9 |             Az egyetlen demokratánk! No, szépen vagyunk. Talán nemességet
 66 9 |           netalán elalussza az idõt. No, az bizony meglehet, mert
 67 9 |              pedig ajkaiba harapott. No, ez már mégis súlyos tudatlanság.
 68 9 |             ennek a fõispánságnak.~- No, csak vedd hát fel a mentét
 69 9 |       összevesztek volna a munkások. No, itt ma nem kell semmilyen
 70 9 |           szóról szóra visszamondja. No, minket ugyan bolonddá tettek.
 71 9 |       megtanulta? Valami peregrinus. No, ez még azon is túltesz.~
 72 9 |             elmosolyodott Homlódy.~- No hát tudom. Azért nem ment
 73 9 |           megszokott ruhadarabból.~- No, bracsok slatki (no, édes
 74 9 |  ruhadarabból.~- No, bracsok slatki (no, édes testvérke), nyúzd
 75 9 |        hosszúra csinálta?~- A frakk? No, a frakk. Az igaz, a frakk. (
 76 9 |              is valamikor, Bubenyik, no ne pirulj el, hiába titkoltad,
 77 10|        asszonyt, az állás szerint.~- No persze. Eltaláltad - szakítá
 78 10| szemrehányásképp mondom, édesapám.~- No, hát akkor ne csipkelődjünk
 79 10|        Hiszen én is szeretem. Jöjjön no vissza és mondja meg, mit
 80 10|              fõkötõ, vagy egy kosár. No hát ezt értem. De mikor
 81 10|             mindent, amit én akarok. No, ne bámulj úgy rám, nem
 82 10|           rágyújtott egy csibukra.~- No, hát utána jártam a dolognak,
 83 10|          nyílik, mindenféle kulcsra. No, most menjünk át »õrá«.
 84 10|        talált vimerlit (bõratkát).~- No hallod, nem hittem volna,
 85 10|                 Sõt nem is sejtem.~- No hát mondjuk, hogy ezek a
 86 11|  középosztály legalján húzódott meg. No, fog az még följebb is menni!
 87 11|        megtagadni a kívánságát.~- Jó no, bánja a szösz, ronts hát
 88 11|           magára, aztán így szólt:~- No hát, fiam, te nagy talentum
 89 11|             szó. De megemberesedtél! No, csakhogy itt vagy! Úgy
 90 11|   szabadságot?~- Megvallom, ezért.~- No és mit neveznél te kirohanásnak?~-
 91 11|              dolgod van neked ott?~- No, csak gyere be, majd meglátod.~-
 92 11|         szándékozom elkövetni, gyere no, kérlek. Nem szabad engem
 93 11|              ropogott a pántoknál.~- No, hát bent vagyok, ha éppen
 94 11|             nem szolgálom.~- Jól van no, megtömöm magam, bár olyankor
 95 11|    figyelmesen kártyákat rakott ki. »No mi az?« - förmedt fel bosszúsan,
 96 11|            és követelõ irányodban.~- No, és hogy vált be a próba?~-
 97 11|         vissza a bankjegycsomagot.~- No, csak tedd el és ne hozz
 98 11|            neked. Azért hát tedd el… no, szépen kérlek…~Összetette
 99 11|          végérõl is képes hazahúzni. No, az igaz, hogy a Somlyó-hegyen
100 12|           mindig a régi rossz csont. No, hát nem találkoztunk. Szervusz,
101 12|    szalmakalap margaréta-virágokkal. No, meg a dog, aki elõtte ment,
102 12|            tartanak? Feri szepegett. No iszen, csak az kellene,
103 13|         Táncost hoztam, az ebugatta. No, az derék, hogy mégis eljött.~
104 13|              már az urammal jön ide, no ugye, azt hozta volna magával
105 13|            is szép, nemes ember jön, no, hát Kata is nemes, Répási
106 13|               tréfálkozott Noszty.~- No, nézze meg az ember, mindjárt
107 13|             Rupi rárántja a frisset. No, most kell megnézni. Most
108 13|            nem veheti már hasznát.~- No, ugyan maga meg nagy hasznát
109 13|          felelte rá Mari hirtelen. - No, köszönöm. Maga engem meg
110 13|           elválik a Répási-leánytól (no, hála Istennek), megkönnyebbszik,
111 13|   történetesen esnék, hátra szólt:~- No, kipihente már magát?~A
112 13|              lemosni a Rupi arcát.~- No, mi az? - riadtak fel a
113 13|     megkínozni, sarokba szorítani.~- No, ne okoskodjék hát, Klárika,
114 13|            megfogta a Mari kezét: ~- No, hát mondja már, hogy mit
115 13|         négyes! Ide, ide a sorba! Ej no, gyûljenek már, kutya mérges
116 13|              kiszabadult és idejött. No, ahol a Bligi van, ott kell
117 14|             az ember, ahogy lehet.~- No, és hogy védekezik? - kérdé
118 14|            csak eredj elõre. Ne félj no. Megyek utánad, mert te
119 14|             van ijedve, megszánta.~- No, hát ami megtörtént, az
120 14|           hüledezett a szobaleány.~- No, látjátok! - mondá diadalmasan
121 14|      szerencsésen rábukkant. Persze, no persze. De hogy is lehetett
122 14|               mennyire szégyenlem.~- No, ugyan - vigasztalta Róza. -
123 14|             mesélt el egy új adatot. No, ez okvetlenül meg fogja
124 14|      bosszúsan lecsapván a kanalat: »No, ez bizony rossz leves,
125 14| Velkovics-pár és Tóth Mihály uram.~- No, ugyan messze elmentetek -
126 14|       hozzátette) egy veszett kutya.~No, az bizony megijesztette
127 15|            parazollal puska helyett. No persze.~A szegény Mari ezalatt
128 15|            kacagott fel jókedvûen.~- No, az bizony az én kakasom
129 15|           szörnyûködött Velkovics. - No, azt szeretném én látni.
130 15|           róla, magamnak tartanám.~- No, látod!~- Semmit se látok,
131 15|              mintha csak ismernéd.~- No, látod, hogy tudod s elõttem
132 15|            téged a füstölt orr vonz. No, ilyesmibõl én nem kérek,
133 16|              mindig a talpára ugrik. No, hát megfogott! Megadom
134 16|             nincsen ötszáz forintja? No, megállj, Ovidius, ezt nem
135 16|           akkor én el volnék veszve. No, hát mondja meg, mit csinál
136 16|          pokolba! Azaz megállj csak! No, ne menj hát el, hiszen
137 16|           forintot akarna neki adni. No, ezt a pogányságot mégse
138 16|              Risum teneatis amici!~- No, már ennek az egész világ
139 16|             tudok, a magyar nyelvet!~No iszen támadt erre zaj, de
140 16|           vállaljon megyei hivatalt. No, ugye ezt akartad mondani?~-
141 16|             holnap érkezik?~- Nem.~- No, hát mondom. Megjön és egy
142 17|            látszott egy kicsit.~- Ej no, beste lélek, hát te vagy
143 17|              ilyen volt valamikor.~- No, ha az apád képét viseled
144 17|          kártyázik és hogy táncol.~- No, hát jól van - hagyta rá
145 17|           persze, hogy nem megyek.~- No, már ezt szeretem. Jól fogsz
146 17|            elõkullogott, ásítozva.~- No, mi a szó? - kérdé nem minden
147 17|           fenn az apró gyermekeit.~- No, hát adunk neki borostyán-csöppeket.
148 17|              bor kellene a betegnek. No, megállj csak. Mit is csináljunk
149 17|           Bárcsak királyné volnék!~- No, ugyan mit csinálna?~- Nyomban
150 17|         ringatván magát a csípõin. - No, nézd csak! Hiszen egy hajszál
151 17|         Kényes egy helyzetben van.~- No, mit morogsz, hékás? Mért
152 17|     megmaradt mégis gentleman. Hiába no, sokat tesz a finom nevelés!~
153 17|              ember esze, szomorú az. No, bizony elfelejtettem, hogy
154 17|               De van-e gombostûje?~- No, az volna szép, ha nem lenne,
155 17|         cérnát.~- Nem tudom, mama.~- No, nem tesz semmit. Hogy is
156 18|              a hajam közt babráljon? No, és még mivel bízta meg
157 18|         amely elfog.~- Ha engem lát? No, maga szépeket mond nekem.~-
158 18|             Vagy, ha mégis a vadász, no, akkor ugyan csekély benyomást
159 18|         Persze. Az orfeumi dámádhoz. No, hallod, abból semmi se
160 18|           visszatért ijedt arccal.~- No, mi baj megint?~- Nem merek
161 18|         Kíváncsi rá?~- Oh, hogyne.~- No, lássa, én is kíváncsi vagyok
162 18|              elvették tõlem zálogba. No, mit néz rám? Ami igaz,
163 18|           szeret látni, kikapcsolom. No, meg van elégedve? Sõt megengedem,
164 18|             álmodozva tette hozzá: - No és?~- Egy fiatal leány volt
165 18|              és felkelt a székrõl.~- No, no, csak üljön vissza!
166 18|             felkelt a székrõl.~- No, no, csak üljön vissza! Még
167 18|          színre engem látnak benned. No, ha ez igaz lett volna,
168 18|        úgyszólván ki volt terítve.~- No, csak sok mindenféle tarkabarka
169 18|           leányod akarata meglegyen. No, eredj hát még vissza, te
170 19|        Vallja meg õszintén.~- Nem.~- No, én érzek.~- Pedig, ha valaki,
171 19|             az idén pláne több volt. No, már most…~- Ugyan, ugyan -
172 19|         fejét rosszallón csóválva.~- No, már most - folytatá a doktor
173 19|             Hát ugyan mije?~- Jöjjön no, nézze meg!~S ezzel visszainti
174 19|      húsvétig, mindene dobra kerül. (No, hát nem kapja meg - dohogott
175 20|         bunkóval vernék is vissza.~- No persze. De ön csak nem programszerûen
176 20|              addig, míg engem látsz. No, mit gondolsz?~Noszty Feri
177 21|            dünnyögte a bajsza alatt: No, bizonyosan volt ott liba
178 21|                Nagy bajban vagyok.~- No, mi az megint? - vonta össze
179 21|             ha korán nyúlok hozzá?~- No, én pedig nem adok semmi
180 21|            is csinálok egy tréfát.~- No, hát mégsem ül le?~- Nem,
181 21|             Majd is a szájára ütnék. No nézze meg az ember. Nem
182 21|           kérne meg engem férjéül.~- No hallja, szolgabíró úr, maga
183 21|        gondol? Legyen esze.~- Lássuk no, mit ajánl föl a maga jószántából?~-
184 22|     szamárságig jó fiú ez a Malinka. No, de beszélj már, hogy volt,
185 22|        szabadultak fel a kedélyek.~- No, hála Istennek, akkor hát
186 22|     feloszlatta a versenyistállóját, no hát ezt az alkalmat nem
187 22|          Isten hozta, kedves bátyám! No, ez igazán nagy meglepetés.
188 23|         jachtot vett Mari számára.~- No, süsd meg - szaladt ki a
189 23|      horgasztotta le és sóhajtott.~- No, ugyan mit nevettek? Hát
190 23|            unatkozni méltóztatnak.~- No, ugyan jó helyre jöttél.
191 23|              Az Isten megáld érte.~- No lássa, ugye, hogy mégse
192 23|       legalább eltelik az idõ. Ugyan no, válasszon!~- Jól van, hát
193 23|           keresni ruhája zsebében.~- No, mi az? - kérdé Noszty.~-
194 23|              hallgasson meg elõbb.~- No, hát beszéljen.~- Mezernyére
195 24|           jöjjön, kedves kisasszony. No, semmi az. Itt jó helyen
196 24|        parókát meg egy álszakállt.~- No, adja ide a fejét, olyan
197 24|             fényt vetett a jöttre.~- No, mi az? Mit akar?~- Beteg
198 24|        csakhogy éppen nem cuppant.~- No, nézd a vén kutyát! - kiáltott
199 24|             urat Voglányban hagytam. No, ez szép história. - S nagy
200 25|              fél helyi nevezetesség. No, már hallatlan, mik történnek!
201 25|              az Ámor vadászataiban.) No, most aztán kezében volt
202 25|   merényletrõl és Malinka hasonlóan. No, ha pedig Malinka tudott,
203 25|             következmények várhatók.~No, ebben igaza volt Klementy
204 25|           jöttem, méltóságos uram.~- No, ugyan? - kérdé a gróf várakozó
205 25|              meg, hogy oda ne add?~- No, azt csak nem teszi? - erõsködött
206 25|           hogy ennek így kell lenni. No, ha én szép, karcsú nõ lettem
207 25|         belsõ szobákból Podwolski.~- No, megtaláltad a konyakot?~-
208 25|       engedek is, mert az nagy úr.~- No, az pedig olyan, mint a
209 25|             az emberiség ocsuja van. No, már most tegyük föl, hogy
210 26|            asszony már nem sírdogál. No, hála Istennek. Most még
211 26|            hogy meg fogom ríkatni.~- No, no.~- A tekintetes asszony
212 26|             meg fogom ríkatni.~- No, no.~- A tekintetes asszony
213 26|               a másik fele a tied.~- No látod! - mondá az asszony,
214 26|        érdekes esküvõnek. Hát mégis! No, ez derék. Hja, azé a kalács,
215 26|              Itt vagy már a lépemen. No, ez megéri a húsz akót!~
216 26|           lett erre Igali uram.~- Ej no, hm. Csak nem beszéltem
217 26|              távolabb álló férjét:~- No, lássunk most benneteket,