Fejezet
1 3 | azonban a klubban volt, Feri pedig a színházban. Vilmát
2 4 | fõispán. - Ért engem?~Noszty Feri helyeslõleg intett a fejével,
3 4 | künn aztán felvilágosította Feri.~- Te bolondultál meg, sógorkám.
4 4 | dünnyögte az elhatározásnál Feri - miért ne tenném boldoggá?~
5 4 | délután, várjon meg otthon.~Feri körülbelül tudta, mi baja
6 4 | együtt járkáltak a városban. Feri úrfi, aki szerette húgát
7 4 | találkoztak-e valahol a Feri tudtán kívül is, nem igen
8 4 | nyújtotta feléje a kezét. Feri hasonlított Vilmához. Ez
9 4 | célirányos lett volna, mert Feri sógor otthon maradt s minden
10 7 | ajánlotta?« - »A bátyád, Feri.« - »Megmondta neked, hogy
11 9 | Noszty (a reggeli vonattal Feri is megjött a sógora installációjára),
12 9 | fiát egy ablakmélyedésbe.~- Feri! - szólt halkan. - Ez az,
13 9 | semmi csoda, csak Noszty Feri keserítette el még jobban
14 9 | lelke.~- Apropó - fecsegett Feri tovább -, mi van a nõvéremmel?~
15 9 | voltatok, mi? - vigyorgott Feri rejtélyesen.~- Nem is beszéltem
16 9 | zászlónak.~Ezalatt Noszty Feri is ráakadt Homlódyra, aki
17 9 | szép kis pofa, nem igaz?~Feri föltette monokliját és megnézte
18 9 | Elég baj az - sopánkodott Feri.~- Hogyhogy?~- Az egészséges
19 9 | mellette ül? - kérdezte Feri útközben.~- Igen, az anyja.~-
20 9 | pomológus Kapor Andrástól.~Feri tehát útközben is csak rövidebb,
21 9 | leányok! - hitetlenkedett Feri.~- Talán nincsenek, de ez
22 9 | karzat ajtajánál állottak, Feri visszarántotta Homlódyt.~-
23 9 | jól takart.~- Apa - szólt Feri -, közölje talán Izraellel
24 9 | úgy feszengett ott elõtte Feri úr, mintha õ lenne az a
25 10| pipatoriumba vonultak az urak, csak Feri maradt az asszonyokkal és
26 10| ellátni. Ez idő szerint Feri egy igen törékeny gerenda,
27 10| csöppenhetett volna, hogy most Feri nevezett volna ki téged
28 10| karikagyűrű még megmaradt. Feri, nem azért mondom, hogy
29 10| kis bolha, de…~- De?~- De Feri olyan borotva, akit már
30 10| ti segítségtek a fõdolog. Feri kért fel az ebédnél, hogy
31 10| hogy Ferinek adja leányát… Feri nagyon léha fráter.~Noszty
32 10| bene jegyezz fel mindent, Feri vissza fogja fizetni becsületesen.
33 10| mikor ma azt mondja nekem a Feri öcsém, hogy a világért se
34 10| Pál megboldogult nejének, Feri anyjának, Labikán Milevának.
35 10| láttad elõször. Tetszik?~Feri úr vállat vont.~- Hát úgy,
36 10| kocsisa nem tudta az utat, Feri úr se, mert gyermekkora
37 10| most menjünk át »õrá«. Te Feri! Te elpirultál!…~- Nem,
38 10| nem valami biztató - mondá Feri úr savanyú hangulatba esve.~-
39 10| kedves néni! - vágott közbe Feri úr megrökönyödve. - Hisz
40 10| fölénnyel nevetett, megkapván a Feri fejét, jól megrázta, miközben
41 10| illetõ szeladon.~Noszty Feri élénken vetette fel a lehorgasztott
42 10| nem értek - vágott közbe Feri -, hogyan mondhatja Tóth
43 10| értekezlet be van fejezve, uram.~Feri felkelt, hálásan kezet csókolt
44 12| az aranygyapjút ellopni.«~Feri egész kényelmesen látta
45 12| Mert alighogy megérkezett Feri és falatozni kezdett a tarisznyája
46 12| kis pikáns arcocskáján! Feri el volt bájolva, szinte
47 12| Ezt jól az eszébe véste Feri.~Ez az, amire szüksége van.
48 12| Bliginek hívják a kutyát. Feri kivette a ceruzáját s felírta
49 12| Talán éppen oda tartanak? Feri szepegett. No iszen, csak
50 12| bagyulálva a hálózatba.~Feri ráfújja a cigarettafüstöt
51 12| rajta van a zsákmányán, Feri úrfié sem téveszti a kunyhó
52 12| vérbeli színésznõ se jobban. Feri urat kacagásra ingerli ez
53 12| valamerre.~Ez volt a válópont. Feri úr ideérve, búcsút vett
54 12| szobaleány hajában. Hanem nini…~Feri úr különös felfedezést tett. -
55 12| egy beszabadult bivaly.~Feri úr köszönt neki s tiszteletteljesen
56 12| sokkal jobban áll a ruha.~Feri köszönettel fogadta el a
57 13| POLGÁRSÁG, HA ÚGY ESIK A SORA~Feri előtt most már tisztán mutatkozott
58 13| vállat vont, mire Noszty Feri az inge hasadékán át a keblébe
59 13| a magáé? - csodálkozott Feri ravaszul -, hiszen errõl
60 13| kissé elszédült a táncban.~Feri erre rögtön abbahagyta a
61 13| sem kell repednie emiatt.~Feri hát odagurította a hordót
62 13| hogy tudná, hogy várja. Feri hidegen, közömbösen õgyelgett,
63 13| csak odaértek a cigány elé.~Feri egy bankót csúsztatott titokban
64 16| ellenszenv festékével. Noszty Feri végre is csak egy tacskó,
65 16| választás csak forma. Noszty Feri le se jött rá Pestről, hol
66 16| járás szolgabírája Noszty Feri.~Persze suba alatt sok szó
67 16| errõl ezután is és ha Noszty Feri annyit csuklott volna, ahányszor
68 16| érdemem - szerénykedett Feri -, õsök érdeme s a Noszty
69 16| sógora - áradozott Noszty Feri - és a legkörültekintõbb
70 16| tanyáztak és költöttek benne.~Feri urat meglehetõsen lehangolta
71 16| Malinkát, míg végre megsokallta Feri.~- Ugyan, ne fáradj, kérlek
72 17| estefelé, mikor a Noszty Feri kocsija befordult a bontóvári
73 17| nagy kedvteléssel hajtotta Feri, orosz trappereket képzelve
74 17| nem kopik addig - felelte Feri. - Egyébiránt én örök hallgatásra
75 17| nyüzsgés-mozgásra ébredt Noszty Feri. Talpon volt az egész ház.
76 17| kék színt ad a vér nélkül.~Feri is csak most ismerte fel.
77 17| az szerencsésen a Noszty Feri mellét érte, talán éppen
78 17| megparancsolta, jó sûrûn.~Feri nem csatlakozott az ifjúsághoz,
79 17| rámegy a szegény kis lélek.~Feri inkább künn maradt az asszonyok
80 17| Ferenc vagyok - felelte Feri, elnyelve a bosszúságot,
81 17| és ingerkedni látszott.~Feri elképedve nézett rá, mintha
82 17| mozdulatra se volt képes, Feri meghajtotta magát.~- Volt
83 18| NYÚJTSD KI SZARVACSKÁDAT~Feri se mondatta kétszer, röpült,
84 18| némileg összeszedte magát.~Feri maga is bizonyos lámpalázt
85 18| is mondhatnám - folytatá Feri -, most azt gondolja, hogy
86 18| mintha énrám is haragudnék.~Feri ábrándosan rázta meg fejét:~-
87 18| kérdé a leány merészen.~Feri úgy tett, mintha megrestellné,
88 18| meg a piros ajkak közül.~Feri visszament a vén emberek
89 18| hát ugyan minek nézeget?~A Feri környékén egy kis feleselés
90 18| valahonnan egy gúnyoros hang.~Feri szemeiben, ki eddig hallgatagon
91 18| másik pólust - folytatá Feri -, a munka emberét kívánja
92 18| tavaszomig tartott - felelte Feri némi keserûséggel - és ezentúl
93 18| csibukozni, sõt még dalolni is.~Feri az öregurakhoz csatlakozott
94 18| Leültek két ablak közé, Feri egy nádszékre, Mari pedig
95 18| hogy úgy elszontyolodott?~Feri mélyen sóhajtott s pillanatnyi
96 20| semmi kifogásom ellene.~- Feri egy kicsit szeles fiú -
97 20| No, mit gondolsz?~Noszty Feri természetesen azt gondolta,
98 21| és Trencsénben - felelte Feri közömbösen.~- Trencsénben? -
99 21| Nem ismerte Velkovicsékat?~Feri megint elpirult.~- Trencsén
100 21| táncoltam vele annak idején.~Feri kedvetlenül harapdálta bajszát.
101 21| életútjait a gondviselés!~Feri azt találta, hogy nem jó
102 21| is, kik aggódva nézték a Feri életmódját, mióta az uborkafára
103 21| primadonnával, akit hogy Feri egy-kétszer megpezsgõztetett,
104 21| valami bolondot csinál. Mert Feri azokhoz a szerencsétlenekhez
105 21| Hát becsület ez, sógor?~Feri mennyre-földre esküdözött,
106 21| kérni akartalak - mondá Feri szelíd, félénk hangon, mint
107 21| gyümölcs az egész - felelte Feri.~- Még most sem vagy biztos
108 21| halasztásnak. Õ úgy tudja, Feri most elõnyben van az összes
109 21| hajtott, messzirõl fölismerte Feri és az ostora nyelével tisztelgett.
110 21| szót se, de annál többet Feri. Mintha kicserélték volna
111 21| Jöjjön közelebb! - integetett Feri, majd átfogta derekát és
112 21| két fej majdnem összeért, Feri érezte a leány hajának illatát,
113 21| életben hagyom? - suttogta Feri mosolyogva.~- A sárga rózsámat
114 21| ábrándosan. - Keressük meg apát.~Feri lehajolt a puskáért s csak
115 22| felrántotta az ajtót Noszty Feri.~- Nos? - kérdé a főispán
116 22| főispán hivatalos ridegséggel.~Feri egy csöppet se respektálta
117 22| fel, hadd öleljelek meg.~Feri aggódva nézett a szomszéd
118 22| átszaladt vele Rágányosékhoz, Feri ebédre Voglányba ment s
119 22| sürgönyözte meg »in Blumen«: »Feri beleharapott a dinnyébe,
120 22| megérkezését és az új híreket. Feri egy csöppet sem volt ideges. »
121 22| mialatt az elbizakodott Feri nagy flegmával fésülte a
122 22| keletkezett.~- Nem értjük!~Feri maga is meghökkent.~- Hát
123 22| ellenkezõleg kijelentette, hogy Feri neki rokonszenves és ha
124 22| már annyi, mint bizonyos. Feri már võlegénynek tekinthetõ.
125 22| haza az öregúr? - kérdezte Feri.~- Nem tudják. Azért neked
126 22| kell várni az eljegyzésre.~Feri mindamellett még aznap megrendelte
127 22| mint a leánya. Vasárnap a Feri fogatán látogatást tettek
128 22| is majd mindennap átment Feri Rekettyésre, amikor pedig
129 22| Császárfürdõbe a reumás lábával. Maga Feri is elutazott, egy Zemplén
130 22| Siófokra.~Hogy ím távol volt Feri, most már éppen semmit se
131 23| esti vonattal, mielőtt még Feri hazajött volna.~- Megölném,
132 23| ki a történteket. Szegény Feri valóságosan összetört. Annyira
133 23| kérni Tóth Mihálytól? Mert Feri bizonyos fokig önérzetben
134 23| tekinthetik mondottnak, amit a Feri megbízottja, Kopereczky
135 23| mosolyok voltak a felelet. Feri csak a fejét horgasztotta
136 23| hogy Vilma, Homlódyné és Feri valami titkot rejtegetnek,
137 23| arra is volt jel, a Noszty Feri gyors kiépülése kedélybetegségébõl.
138 23| fõispán tapintatosnak találta Feri kérését, mert nem járhat
139 23| járhat ezek után Rekettyésre, Feri pedig a hitelezõi zaklatása
140 23| november elején jöttek haza; Feri az új járásban tartózkodott
141 23| titokzatos összeesküvésbe. Noszty Feri ritkán jött be a székvárosba
142 23| lehet az? - tûnõdött Noszty Feri.~- Odaadom kölcsön egy pár
143 23| pénzhez és Bubenyikhez, kit Feri még aznap kicserélt Pimpósival
144 23| keserûen mosolygott. Noszty Feri Marinak intett jó estét,
145 23| Kopereczky, hogy voltaképpen Feri csókolta meg a húgát. Elég
146 23| Fogass be! - mondá halkan.~Feri eltûnt s kis idõ múlva jelentették,
147 23| eresztette meg a négy feketét Feri, mégis csak túl a városon,
148 23| megijesztettél! Mit akarsz?~Feri egészen nyugodtan leereszkedett
149 23| szuszogott egy darabig; Feri odább húzódott egy picinyt
150 23| édes tante? - kérdezte Feri.~- A görcs, a görcs - lihegte
151 23| hörögte végre ziháló mellel.~Feri azonnal szorgoskodni kezdett,
152 23| kastély udvarán voltak. A Feri táltosai elõbb odaértek,
153 23| megkérdezni, mi történt. Feri és az inas gyöngéden leemelték
154 23| tudom, aggódik. Csak menj, Feri, kísérd haza és vigyázz,
155 23| beszélgetést megkezdeni Feri.~- Én úgyse tudnám már,
156 23| mi illik, mi nem illik?~Feri próbálta megtörni a csendet;
157 23| tudta, hogy õ a gyenge és Feri az erõs.~- Ott, ott!~Körülbelül
158 23| tudom, mi lehet - felelte Feri egyszerûen.~- Úgy félek,
159 23| az oldalak és a cölöpök.~Feri leugrott a kocsiról, megvizsgálta
160 23| fehér volt, mint a halotté.~Feri visszaült a kocsiba.~- Mezernyére! -
161 23| nyugtatva? - kérdé szelíden Feri.~- Bocsássa meg, ha valami
162 23| a mécses, sírni kezdett.~Feri megrázkódott és egy szót
163 23| irányt tévesztett bagoly a Feri fejének szállt s horzsolva
164 24| fejét.~- Dehogy - felelte Feri egyszerûen s aztán elmentek.~
165 24| kip-kop, kip-kop, ezek a Feri ritmikus lépései, zsop-csop,
166 24| folyosón át a közterembe. Feri ismerte itt már a járást
167 24| a szeméremé a második.~Feri bûnbánó hangon beszélt hozzá:~-
168 24| fegyverei a gyengébb nemnek; Feri elgyengült, Mari megedzõdött
169 24| elbánni.~Erre a bátor hangra Feri úgyszólván összetört.~-
170 24| mitévõ legyek - folytatá Feri keserûen, miközben leült
171 24| esett be a mérlegserpenyõbe Feri javára.~Mari egy szót sem
172 24| dolgokat. Hisz már reggel van.~Feri ügyes volt, nemsokára vidám
173 24| pajkosabbak a lyikacsokon. Feri oldalt ült, a lábait melengetve
174 24| Mari az ágyban feküdt, Feri pedig visszaült egy székbe
175 26| Ahhoz már nem sok idõ kell.~Feri kihúzta az óráját és sóhajtott:~-
176 26| keresd meg valahol.~Noszty Feri egyre türelmetlenebb lett.
177 26| Ejnye, ez mégis furcsa. Feri bosszankodni kezdett.~-
178 26| ketyegett tovább, mint azelõtt. Feri azonban tûkön állt, s hetykén
179 26| és mohón kiáltja eleibe Feri:~- Hova ment a mama?~Tóth
180 26| nyugalomtól szinte visszaigazodott Feri megfeszült idegzete is -
181 26| lehet az? - pattant fel Feri, azzal a kritikusi fennhéjázással,
182 26| Nem értem - mondta Noszty Feri tompán, s látszott, milyen
183 26| parittyakõ.~De talált is, Feri megtántorodott.~- Az nem
|