Fejezet

  1 1 |                 nem lapoztam, nem értem rá, de azért tudom, hogy mit
  2 1 |                 s olyan szeretettel néz rá, hogy attól az õ szíve is
  3 1 |           bántotta a tegnapi eset, mert rá se nézett Kozsehubára, hanem
  4 1 |                úgy félszemmel pislogott rá, látta, hogy rendben van;
  5 1 |                 mondott, hogy »aludjunk rá egyet, hadd ösmerkedjünk
  6 1 |              hiányzik, hogy felhívjátok rá a közfigyelmet. Máris idenéznek
  7 2 |             erősen megfogytak, gondolta rá magát a legutolsónak született
  8 3 |               ennyit vagy annyit. Nincs rá semmi különösebb ok, de
  9 3 |                    Hát ülj le és gyújts rá, aztán parancsolj velem,
 10 3 |          fetrengõ hal, ha vizet öntenek rá.~- Hála Istennek! De akkor
 11 3 |        méregfogát venni, ha alkalom van rá. Klobukné által ugyanis
 12 3 |             váltót.~- Hát igen - hagyta rá az ezredes udvariasan -,
 13 3 |               mit mondott?~- Azt mondta rá, hogy õ írta alá.~Apa és
 14 3 | megbecsülhetetlen. Ugyan tegye csak fel rá a lábacskáit, Vilma kisasszony!
 15 4 |               Van benne valami - hagyta rá Kopereczky. - Ki az a kisasszony?~-
 16 4 |            lenne kisiklani engedni. Add rá a szavadat, hogy ha Bontó
 17 4 |                 s bosszús szemet vetnek rá, mert a képviselõket megelõzve
 18 4 |                Ülj le, kérlek és gyújts rá, beszéljük meg együtt a
 19 4 |                cikkekben; ha nincsen ok rá, találtok okot, a cikkeket
 20 4 |          önkéntes pajtását.~Az már várt rá akkor; szomorúan nyújtotta
 21 4 |                 szüksége. Vállalkozol-e rá?~Azok a jégszemek, hogy
 22 5 |                  mintha csak most jönne rá. - Vesszek meg, ha nincs
 23 5 |               De hiszen én nem adtam ki rá rendeletet. (Haragosan csóválta
 24 5 |              Itt vagy, híres? - förmedt rá a báró gúnyoros, rikácsoló
 25 5 |             költséget nem engedélyeztem rá.~- Hiszen nem is került
 26 6 |                 de az kétkedõn mereszté rá szemeit.~- Nem hiszek a
 27 6 |                valamit.~- Nem igen érek rá, csókolom kezeit, mert megjött
 28 6 |      merényletet, csak a kényszer viszi rá. Hisz azért izgatott egész
 29 6 |                  idõk végéig nem szorul rá a megmaradt három gyöngyre.
 30 7 |              Talán nem hiszi? - förmedt rá Kopereczky.~- Oh, miért
 31 7 |              lépésétõl, aztán megfelelt rá: mit bánom én, mi lesz?
 32 7 |        rendelkezett, csodálkozva nézett rá.~- Szép kilátás lehet onnan
 33 7 |              ugyan szép gyerek - támadt rá a fõispán derülten. - Nem
 34 7 |             hogy az asszony számot tart rá. Elpirult örömében s boldogan
 35 7 |                   Okosan tette - hagyta rá a báró. - Deák Ferenc maga
 36 7 |                    Bubenyik! - kiáltott rá - beszélsz te németül?~Bubenyik
 37 7 |                    Marha vagy - förmedt rá ingerülten. - Semmire se
 38 8 |              utcán, majd ügyelni fognak rá. Másünnen be nem jöhet a
 39 8 |           amikor senki sem vállalkozott rá. Istenem, Istenem, de nagy
 40 8 |               Poltáry, de mégis el kell rá készülni, mert sokan fogják
 41 8 |          Köszönöm szépen. Éppen kedvezõ rá a hangulat. Ahelyett, hogy
 42 9 |         története van, de most nem érek rá elbeszélni. S különben sem
 43 9 |              Hivass lakatost! - mordult rá türelmetlenül, mert sehogy
 44 9 |                   Amint akarod - hagyta rá Homlódy vállat vonva -,
 45 9 |          Bubenyik kezeibe, aki már várt rá a keményre vasalt elejû
 46 10|                 megvan, asszonyt hoztok rá, gyermekeitek lesznek, akik
 47 10|       legrosszabb esetben kockát vetnek rá.«~Ebéd után Homlódy visszavonult
 48 10|                neki az ember és leszáll rá. Meglõni azonban nehéz,
 49 10|                félénk pillantást vetnél rá, ez hozzá tartozik a taktikához,
 50 11|         összegyűjtött verseit, nem volt rá pénz. A főurak, akiké volt
 51 11|              anyja!~Koccintottak, ittak rá, de a hadnagy csak tovább
 52 11|              elkövetni.~- Szavamat adom rá, hogy semmi éretlenséget
 53 11|               rávenni valamire.~- Nincs rá eset - mondá Tóth Miska
 54 11|              ismerõsen, üdén nézegettek rá a csillogó harmatcsöppek,
 55 11|          méltatlankodó szemekkel nézett rá, melyeket már látott egyszer
 56 12|                 barátságosan pislantott rá, aztán végigsimítá tenyerével
 57 12|               Egész biztosan emlékezett rá, hogy így volt, mikor a
 58 12|                  de majdnem esküt merne rá tenni. Bosszankodott, hogy
 59 13|                megeszi, ugye? - felelte rá Mari hirtelen. - No, köszönöm.
 60 13|                vasvillával hányta volna rá valamelyik béresünk.~(Ezzel
 61 13|                beléd szeretne, ha volna rá alkalom, s ha nem lennél
 62 13|             miközben barátságosan ütött rá a vállára:~- Sose halunk
 63 13|           parancsoló mozdulattal kiálta rá:~- Ácsi more! Ez jön most.~
 64 14|            uniformis imponál - pirított rá Velkovics.~- Célzás akar
 65 14|            Eredj, te Lucifer! - förmedt rá Zsuzsánna asszony, kinek
 66 14|                 vérszegény - képes vagy rá megfontolatlan szavaiddal,
 67 14|              szemeivel hálásan pislogva rá.~- Hát megismertél, mister?
 68 14|              kevélyen Rozália (s ismert rá a közeledõ Noszty).~- Úgy
 69 14|            komédia ez, Klára? - förmedt rá. - Mit csináltok ti itten?~
 70 14|                sokkal önfejûbb, mintsem rá hallgasson. Mindenáron a
 71 14|          majdnem ellenségesen tekintett rá, amit azonban Klára nem
 72 14|                  hogy a portéka nem bír rá ingerrel. A leányok sivalkodnak
 73 14|           ahelyett majd minden figyelem rá irányult. Mamák és leányok
 74 14|            kétszáz arany vérdíj kitûzve rá. Kutyateremtette, be jó
 75 14|               az órás pedig megesküszik rá, mert képes újságot járat
 76 14|            jutott. - Ez alkalmatos hely rá, senki sem lát. Én majd
 77 15|             gondolod?~- De, de - hagyja rá Mari s magára húzza a paplant,
 78 15|           Hiszen az lehetetlenség! Csak rá kell nézni.~- Vagyis azt
 79 15|                éléstárt.~Sor nem került rá. Tóthék most is itt töltötték
 80 16|        nagylelkû mágnást, akit mindenre rá lehet venni, Bubenyikkal
 81 16|                 bosszút lihegve csapott rá: »Hm. Az énekes madárnak
 82 16|                  Noszty Feri le se jött rá Pestről, hol a közismert
 83 16|                  Nem gondolnám - felelt rá Petrovay Tamás, a Kaby ipa,
 84 16|            nekünk szól. Ne válaszoljunk rá?~- Minek? Hisz igaza van.~
 85 16|              baja történt? Mit kiáltott rá a fõispán komornyikja? Ki
 86 16|             Pista hamiskásan kacsintott rá:~- Nem csodálom, mert maga
 87 17|                mert ámbár nem szavaztam rá, ez idõ szerint apád a képviselõm.
 88 17|                No, hát jól van - hagyta rá Noszty, hetykén belevetve
 89 17|              azt a pipát, hadd gyújtsak rá, aztán holdvilágos este
 90 17|                holnap mozgalmas nap vár rá, a tyúkokkal fekszik le,
 91 17|              egynél. Hol van? Ereszd le rá a kutyákat a láncról.~-
 92 17|           haragszom, akikre én szorulok rá: azokra, akik énrám szorulnak,
 93 17|           egészen s a leány még nem ért rá felelni, mikor mint a villám,
 94 17|                Õ sem. Nem is hederített rá. Látszik, komoly ember.
 95 17|         látszott.~Feri elképedve nézett rá, mintha sértené a szó, de
 96 17|              olyan ártatlanul nézett le rá, mint egy gyermek, szép
 97 17|            nevetségessé válik, ha pedig rá se hederít az öreg gróf
 98 17|                héja, hirtelen lecsapott rá Fruzina mama.~- Ejnye, Pista!
 99 18|              elsápadt és mereven bámult rá.~- Talán a mama kíván vissza? -
100 18|                csekély benyomást tettem rá.«~(És szinte már olyasvalamit
101 18|                 ejnye, Klementy - pirít rá Findzsa asszony, miután
102 18|             Engem keresel? - mosolygott rá az öreg Tóth olyan szeretetteljes
103 18|             pedig szükség se lett volna rá, mert egyik udvarlója, Kevermesy
104 18|                   Nem értem.~- Kíváncsi rá?~- Oh, hogyne.~- No, lássa,
105 18|                és mindent, mindent, ami rá vonatkozik, mert úgy képzelem,
106 18|            kinek a lábára magától ugrik rá az aranycipellõ.~- Ráakadtam,
107 18|            azoknak is volna ám eszük.~- Rá nem jönnének, higgye meg.~-
108 18|                van.~- Van, van - hagyta rá a leány, s szelíd panaszkodás
109 19|                 nem szidom, pedig nincs rá szükségem, mert lehetőleg
110 19|               aztán csak az áldást adom rá. Ez az egyik titkom. A másik
111 21|            szobáját, mikor szüksége van rá.~- Dehogy nem. Két ajtaja
112 21|              Trencsénben -, de az vesse rá az elsõ követ, aki valaha
113 21|               Noszty pedig arra jött ma rá, hogy ezt a veszedelmes
114 21|                dehogy lehet.~- Én tudok rá akár két módot is - mondá
115 21|              legyezõ hûs szelet hajtana rá ebben a kutya melegben,
116 21|             öreg jóakaratúlag pislogott rá: »Jó róka lesz belõle«,
117 21|     határozottan irigykedve tekintettek rá a testvérkéi.~A helyzet
118 21|         darabkán s a kölykeit uszította rá… ezek most is félénken közeledtek
119 22|              tudják. Azért neked legyen rá gondod, mert megígértem,
120 23|              taksálom semmire. Nem adok rá egy ólompitykét. De ha Bubenyik
121 23|         fejemnek«, hogy lehetetlen volt rá haragudni.~Az asszony már
122 23|         lehetett, mert sok szem figyelt rá és Marira. A fõispánnénak
123 23|                vagy te veszve? - támadt rá Homlódyné. - Hogy megijesztettél!
124 24|                 az édesanyja se ismerne rá.~A táskából kihúzott Bubenyik
125 24|               ócska köpenyeget terített rá s tetejébe vállára akasztotta,
126 24|      óvatosságból olyan közelrõl lehelt rá, hogy az ajkait érinté,
127 24|                 szét a világ, szakadjon rá minden kárhozat, de meg
128 24|                keressem, hogy gondoljak rá, tudjam, hogy megvan valahol,
129 24|              szorultság, az éhség viszi rá.~- Hogyan, az éhség is? -
130 24|               nincs is semmi bizonyíték rá és végre megfizettem.~-
131 24|              legjobban, mikor az felelt rá, mibõl kisült, hogy hangosan
132 24|                    Igaza lehet - hagyta rá Mari elgondolkozva. Aztán
133 24|           történt?~Mari szelíden nézett rá az ártatlan, tiszta szemeivel.
134 25|         fordítva.~- Ugyan ne hallgasson rá, kedves szomszéd, hanem
135 25|          csibukot? Ugyan, ne hallgasson rá.~- Köszönöm, de inkább szivart
136 25|                reménykedni. Aludni kell rá egy kicsit és nem hirtelen
137 25|         Lárifári! - csapott le most már rá Podwolski gróf. - Mit akarsz
138 26|                is, kivel. Nem emlékszel rá?~Ez a kérdés Tóth Mihálynak
139 26|          fõispán…~- Krisztina - förmedt rá Tóth Mihály haragosan -,
140 26|                 Most még ugyan neheztel rá, az látszik, de nem baj,
141 26|            Tóthné csodálkozással emelte rá tekintetét; a hang a Tóth
142 26|               Hát legyen pompa - hagyta rá a fõispán. - Én veszem a
143 26|           örülök, mondom, mert okom van rá. Tudom, te is örülnél, ha
144 26|               Rossz sejtelem nehezedett rá.~El, vissza! Embert, asszonyt,