Fejezet
1 5 | URADALOM ÉS A NÉLKÜLÖZHETETLEN BUBENYIK~Trencsénben a »Nagy Szamár«-
2 5 | lépcsõkön az elõcsarnokba. »Bubenyik!« - kiáltá dühösen.~De csak
3 5 | Hol lehet az az átkozott Bubenyik?~Kiabálásaira elõrohant
4 5 | tisztította az udvaron.~- Bubenyik a kertben van - jelentette
5 5 | csóválta meg a fejét.) Már ez a Bubenyik is a nyakamra kezd nõni.
6 5 | a kertben szemükbe tûnt, Bubenyik volt, egy hiúz képû, fürge
7 5 | részt vehet benne.~- Ki a Bubenyik?~- Hát még nem mondtam?
8 5 | fogom elnyerni a nagy díjat. Bubenyik egy nagy kamrában éhezteti
9 5 | báró különös okoskodásait, Bubenyik nyitott be lihegve.~- Itt
10 5 | Ilyenkor kell jönni, mi?~Bubenyik vállat vont.~- Mit tudtam
11 5 | táskáját nekem kellett behozni.~Bubenyik erre is vállat vont.~- Nem
12 5 | meg.~- Meg vagy te veszve, Bubenyik, félrebeszélsz.~Bubenyik
13 5 | Bubenyik, félrebeszélsz.~Bubenyik elújságolta erre, miképpen
14 5 | jégverem-ásatás. Õ (már mint Bubenyik) elhíresztelte az öreg,
15 5 | ott lenni kell valaminek. Bubenyik ellenkezett. »Ott kincs
16 5 | Akkor volna maga bolond, Bubenyik, ha nem nekünk engedné megtalálni,
17 5 | legalább biztos - ellenveté Bubenyik -, a ti osztalékotok pedig
18 5 | ha te ilyen ravasz vagy, Bubenyik, akkor én egy fogas kérdést
19 5 | örökség kutya? - kérdezte Bubenyik, kedveskedõn pislogva.~-
20 5 | Hanem a kutyák kezén van, Bubenyik. Prókátor kezén. Pör alatt.~
21 5 | Prókátor kezén. Pör alatt.~Bubenyik erre sem jött zavarba.~-
22 5 | nincs más hátra - vélte Bubenyik -, össze kell hívni a fõkötõ-õröket.~
23 5 | rémülettõl. - Nem, nem, Bubenyik. Múljék el tõlem ez a keserû
24 5 | Hát csak csináld meg, Bubenyik, de úgy, hogy minél kevesebb
25 5 | kevesebb bajom legyen. Vigyázz, Bubenyik! Úgy csináld, hogy meg ne
26 6 | egyet pedig még régebben, a Bubenyik pénzszerzési indítványa
27 6 | vasládából kihozni. De a ravasz Bubenyik nem rettent vissza a nehézségtõl.~-
28 6 | hátaslovamat.~Egyszerû volt a Bubenyik terve, mint a Kolombus tojása.
29 6 | ingerült ugatásának okozóját, a Bubenyik társaságában kószáló csinos
30 6 | súgva, ki légyen az illetõ s Bubenyik ez egyszer nincs begombolkozva,
31 6 | a dolgok velejébe látni.~Bubenyik vállat vont, szájára tette
32 6 | így bizalmasan elmondta Bubenyik néhány helyütt, ahol megálltak,
33 6 | ketten ültek az asztalnál s Bubenyik szolgált fel, miközben megbiztatta
34 6 | Nem hiszek a csodákban, Bubenyik. Félek, nagy zivatart zúdítasz
35 6 | népköltészeten, azalatt Bubenyik a maga dolgát végezte. Arra
36 6 | fúrómestert. Azt is kombinálta Bubenyik, hogy amelyik asszony előbb
37 6 | volt otthon. Hm, gondolta Bubenyik, a két pecsérke már együtt
38 6 | gyökér, ahogy nevezték.~Bubenyik tehát azzal a szándékkal
39 6 | Vajon mit akarhat itt Bubenyik? Erőt vett magán s még szinte
40 6 | hozta. Hagyja el csak. (Bubenyik ti. keze után nyúlt, hogy
41 6 | jót hozott nekünk?~Mialatt Bubenyik előadta a beteg sertés dolgát
42 6 | vagy isten tudja, kit. Bubenyik azonban bizonyosan tud valamit
43 6 | kóstolja meg, mit szól hozzá?~Bubenyik a szájába vett belőle néhány
44 6 | embernek való - ellenkezett Bubenyik a fejét rázva, és különös
45 6 | fajtájút? Talán kártyapajtást?~Bubenyik a fejét rázta.~- Nem úr
46 6 | a poharába.~- Igyék még, Bubenyik, no még egy kicsikét.~Bubenyik
47 6 | Bubenyik, no még egy kicsikét.~Bubenyik megtörülgette a homlokát
48 6 | Ki mondja azt? - röhögött Bubenyik. - Volt, nincs. A kocsis
49 6 | Kíváncsi vagyok, hol veszi?~Bubenyik vállat vont.~- Nem kell
50 6 | görbe úton szerez pénzt?~Bubenyik szabadkozott, õ nem gondol
51 6 | Semmit se hallottam - felelte Bubenyik tartózkodva -, csak azt,
52 6 | hozzá.~- Bûntény! - dadogta Bubenyik és a szemei megüvegesedve
53 6 | meredtek a kapitánynéra.~- Bubenyik! - kiáltott fel vibráló
54 6 | azért küldik el a pusztára.~Bubenyik a fejére ütött, mintha csak
55 6 | asszonyka - hüledezett még egyre Bubenyik.~- Honnan? Honnan? Tudom,
56 6 | Orsolya néni?~- Az õsanyánk, Bubenyik, aki Róbert Károly idejében
57 6 | asszonyka? - csodálkozott Bubenyik.~- Ejnye, maga szemtelen! -
58 6 | hirtelen elõrántott hazugságra, Bubenyik pedig ájtatosan vetett magára
59 6 | bele, még naplemente elõtt!~Bubenyik azonban már nem várta be
60 6 | voltaképpen észre se vette a Bubenyik távozását, még kevésbé azt,
61 6 | az ajtón és újra belépett Bubenyik, nagy vigyorgással, hogy
62 6 | itt egészen elérzékenyült Bubenyik), és ha tudnék segíteni,
63 6 | csodálkozásba ejtette, mert Bubenyik bort ivott (ha csak azóta
64 6 | az foglalkoztatta, amit Bubenyik megsúgott.~- Én ismerem
65 6 | Hogy gondol olyat, kedves Bubenyik, az Isten szerelméért?~-
66 6 | ment be, gondolván, hogy Bubenyik már megbolygatta a két hölgyet
67 6 | fõztek a béresasszonyok. Bubenyik, aki ott legyeskedett -
68 6 | mikor az ura szólította.~- Bubenyik, a kulcsokat!~- Milyen kulcsokat? -
69 6 | szobától. Hozd utánunk!~Bubenyik ugrott és csakhamar ott
70 6 | elkezdett köhögni odabent. Bubenyik vissza akart vonulni.~-
71 6 | már mind eltávoztak.~- Te Bubenyik! - mondá, visszatérvén a
72 6 | Félni kezdek az eszedtõl, Bubenyik. Hiszen te veszedelmes ember
73 6 | Sohase láttam még én ilyent.~Bubenyik hamiskásan hunyorgatott
74 7 | parkban, mígnem rábukkant Bubenyik.~- Tessék jönni reggelizni,
75 7 | A reggelinél elújságolta Bubenyik, hogy nagy ribillió volt
76 7 | áradt:~- Menjen fel kérem Bubenyik, hívassa ki a méltóságos
77 7 | lehet.~- Hehehe, - nevetett Bubenyik jóízûen és kezeit dörzsölte.~
78 7 | nál megebédeltek, ahol Bubenyik kiadta Malinkának a Noszty
79 7 | vígan röpült Bontóvár felé, Bubenyik pedig visszakocogott lóháton
80 7 | miatt (így hívták a kost). Bubenyik kihozta Trencsénbõl a megyei
81 7 | kulcsról van szó? - kérdé Bubenyik.~- Nem tudom én. A belügyminiszter
82 7 | kiáltá eléje kappan-hangján Bubenyik.~Megkapván az irányt, csakhamar
83 7 | fennforgó viszonyok közt.~Bubenyik kedélyesen vigyorgott, míg
84 7 | tehát nem lehet kiküldeni.~- Bubenyik! - kiáltott rá - beszélsz
85 7 | rá - beszélsz te németül?~Bubenyik felriadt és a fejével bólintott:~-
86 7 | méltóságos kezeivel dugdosta be a Bubenyik füleibe, de még ez se volt
87 7 | kihajolni«.~- Csak te hajolj ki, Bubenyik, ha valami bajod történik,
88 7 | fölélénkülve és egy nagyot ütött a Bubenyik hátára. - No, pupák, behúzhatod
89 9 | főispán vadászának (a mi Bubenyik barátunknak) megjelenése
90 9 | felhúzását tartja (szaladj le Bubenyik, keress valahol egy kis
91 9 | szobájába és átadta magát a Bubenyik kezeibe, aki már várt rá
92 9 | ravaszul mosolygott.) Te Bubenyik! A mi tótjainkat nehéz lett
93 9 | Betettem õket.~- Hej, te Bubenyik, ha az a két vén sárkány
94 9 | A tekintélyt emelni.~Bubenyik egykedvûen intett a kezével.~-
95 9 | Mit akarsz ezzel mondani, Bubenyik? Velem akarsz kikötni?~-
96 9 | beszéde otthon - vigyorgott Bubenyik.~- Hogyhogy? - pattant fel
97 9 | Micsoda hülye megjegyzés ez, Bubenyik?~- Ejnye. Hiszen váltig
98 9 | vándorszínész is valamikor, Bubenyik, no ne pirulj el, hiába
99 9 | tetszett.~- Igen - jegyezte meg Bubenyik -, de Moór Károly és Bánk
100 9 | gomblyukában (de iszen tudja Bubenyik a dörgést), mindjárt észrevette
101 16| melyet rendszerint a hû Bubenyik teljesített) százötven forintot -
102 16| módon. Addig pedig, míg Bubenyik elõjön, nekem is van egy
103 16| rendben volnánk. Szabad!~Bubenyik lépett be.~- Mit? Te kopogtattál
104 16| jöjj be kopogtatás nélkül.~Bubenyik kiment és bejött, nem ugyan
105 16| járni, vagy részeg vagy?~Bubenyik egy cseppet se ijedt meg.
106 16| háromszázötven forintunk?~Bubenyik gondolkozott egy kicsit,
107 16| tartotta õt ravasz kutyának, Bubenyik pazarló bolondnak és a közönségnek
108 16| kápráznak-e a szemeink? Bubenyik, a képébõl kikelt és alkalmasint
109 16| és alkalmasint becsípett Bubenyik kiáltott közbe:~- To mi
110 16| Klementy azonban jótállt a Bubenyik józan eszéért.~- De iszen
111 16| és most vége van. Jól van Bubenyik, most az egyszer elnézem
112 16| Szervusz sógor! Elmehetsz Bubenyik!~- Kötelességemnek tartottam
113 16| Egyébiránt kitataroztatta Bubenyik, úgyhogy jobb az újnál és
114 16| elmehet a szolgabíró úr! Bubenyik majd elvezeti a »Kék golyó«-
115 20| nyomott a markába, mire Bubenyik, mintha valami varázsszóra
116 22| fütyörészve jön fel a lépcsõkön.~- Bubenyik fején félre van csapva a
117 22| van csapva a vadászsapka. Bubenyik be van rúgva - figyelte
118 22| feküdt egy reggel, mikor Bubenyik sürgönyt hozott be ezüst
119 22| meghallhatta a távozó Tóth.~Bubenyik fölszisszent s jajgatni
120 22| Nem bírtam már magammal, Bubenyik. Muszáj volt valakit pofon
121 23| turpisságban jár az ember, Bubenyik megbecsülhetetlen kincs.~-
122 23| támogatást, ami nélkül pedig Bubenyik nem ér semmit. Edd meg a
123 23| ingerkedni, nevetségessé téve Bubenyik iránti elfogultságát, biztos
124 23| rá egy ólompitykét. De ha Bubenyik benne lesz, az mindjárt
125 23| tarisznyám! - kiáltá most Bubenyik s még az istállóba kellett
126 23| fattyú« csóválta a fejét Bubenyik.~- Meg vagy te veszve? -
127 23| már ki is voltak fogva. Bubenyik elsõnek szaladt az érkezõ
128 23| helyére a bakra felugrott Bubenyik, a fogat megfordult az udvaron
129 23| merültek mind a ketten. Bubenyik fütyürészett a bakon, a
130 24| átellenben lakó Pázmár orvost Bubenyik, hogy jöjjön azonnal, Tóth
131 24| készítve.~- Hajoljon le, Bubenyik, gyújtsa meg.~A száraz fa
132 24| botosai, drob-brob, ezek a Bubenyik nagy talpai. Még azt is
133 24| figyelmeztette ideiglenes gazdáját Bubenyik, mikor a Szt. Sebestyén
134 24| kórház északi részénél, Bubenyik nyakába kanyarította táskáját
135 24| nyáron üldögélni szoktak. Bubenyik ide vonta be Ferit.~- Itt
136 24| rá.~A táskából kihúzott Bubenyik egy õsz parókát meg egy
137 24| Nemhiába volt színész valamikor Bubenyik, egy perc alatt átalakította
138 24| reggel?~- A vendéglõben.~Bubenyik visszament a kocsihoz, Noszty
|