Fejezet

1501 11 |               esengett Gyuri -, legalább azt az utolsó kérésemet teljesítsd,
1502 11 |                    teljesítsd, hogy nyisd ki az ablakot, hadd adjak be neked
1503 11 |                      visszaadod…~- Undorodom az érintésétõl.~- És ha akkor
1504 11 |                 ellenben pedig…~- Mit akarsz az »ellenben«-nel?~- Ellenben
1505 11 |                      Jó. Végezzünk. Eredj ki az utcai ablakhoz, én eddig
1506 11 |                      eddig kinyitom, tedd be az írásodat, mert én nem akarlak
1507 11 |                    Így is lett. Gyuri kiment az utcára s kikeresvén a zsebében
1508 11 |                      szíve hangosan dobogott az örömtõl, aztán egyszerre
1509 11 |                     aztán egyszerre lecsapta az asztalra a papirost és kiszaladt
1510 11 |             hajadonfõvel, ahogy otthon volt, az utcára, Gyurihoz, a nyakába
1511 11 |                    szokás, hiába tiltakozott az ellene:~- Jaj, meg ne fojts!
1512 11 |                    hoz azzal a tervvel, hogy az éjszakát Bécsben töltöm
1513 11 |                      megyek tovább. Estefelé az utcákon õgyelegve, unalmamban
1514 11 |                  többen eggyel, mint amennyi az én tervembe beleillett.
1515 11 |                    Kétségbeesve töltöttem el az éjt a »Pelikán«-ban, mindenféle
1516 11 |                    esetben talán mégsem hagy az utcán elpusztulni. Lázadozott
1517 11 |                   módok közül, mikor csak ez az egy kínálkozott. Ej, mi
1518 11 |                    városban? Reggelre kelve, az utcákon kérdezgettem hordároktól
1519 11 |                      meg valamely kávéházban az orvosok lakjegyzékében,
1520 11 |                  tájékozódni, hogy hol lakik az öreg. A zsinór egy kis piszkos
1521 11 |                    piszkos cellához vezetett az udvar mélyén, hol egy asztalkánál
1522 11 |                  kártyákat rakott ki. »No mi az?« - förmedt fel bosszúsan,
1523 11 |                      hogy ott lakik. »Vagyis az elsõ emeleten?« - kérdém
1524 11 |                  megjegyzésemre elvörösödött az anyóka, látszott összehúzódó
1525 11 |                      én mutattam, amint vagy az égbe ment, vagy a pokolba,
1526 11 |                   borzasztó?« - fortyant fel az anyóka. - Magoknak betegeknek
1527 11 |                 Magoknak betegeknek mindegy. Az egyik doktor olyan, mint
1528 11 |              említett, komisz kutya volt, ez az igazság.« »Úgy? A ház tehát
1529 11 |                  igazság.« »Úgy? A ház tehát az övé volt? - kérdém - és
1530 11 |                      a végrendeletet, melyet az imént nyújtottam be neked
1531 11 |                    imént nyújtottam be neked az ablakon, s ki, miután személyazonosságomról
1532 11 |                      hónap alatt lebonyolítá az egész örökséget. A házat
1533 11 |                   benyúlt a zsebébe, kihúzta az egész szemkápráztató pénzcsomagot
1534 11 |                szemkápráztató pénzcsomagot s az egyik köteget odahelyezte
1535 11 |                  hagyta azt a te nagybátyád. Az órát, amelyet felajánlottál
1536 11 |                    ahhoz nekem nincs lelkem. Az ilyen ajánlatokkal csak
1537 11 |          bosszankodott Velkovics. - Elrontod az embernek minden örömét a
1538 11 |                   életnézeteiddel. Hát illik az tõled? Tedd el hamar azt
1539 11 |                      azt fogod mondani, hogy az én pénzem és csak rád akartam
1540 11 |                     Tóth Miska eltökélten. - Az ilyen regényekbe való nagylelkûségi
1541 11 |                  rohamoknak rendszerint csak az eleje kellemetes.~- Nem
1542 11 |                         Nem értesz engem, ez az egész. Ne hidd, hogy csak
1543 11 |                       Hiába vigyorogsz, mert az így van.) Az okos tõkepénzes
1544 11 |                vigyorogsz, mert az így van.) Az okos tõkepénzes sohase teszi
1545 11 |                mintha két részbõl állnék, ha az egyik felerészemen rosszul
1546 11 |                     a másik része jól mehet. Az ember nem juthat olyan könnyen
1547 11 |                      Ne hidd, azért adom oda az örökségem felét, mert elszédített
1548 11 |                     veled, hanem voltaképpen az eszemet és a szerencsémet
1549 11 |                    hogy tönkremegyek s ebben az esetben hozzád fordulok: »
1550 11 |           bekopogtatsz hozzám és te hozod el az üres tarisznyát megtöltés
1551 11 |                    nem számoltál.~- S melyik az?~- Ha mind a két tarisznya
1552 11 |                  Neked talán megmaradnak, de az én lelkemen még azonfelül
1553 11 |                  akkoriban, mely éppen abban az évben volt új találmány.)~
1554 11 |                   komolyan tartani lehetett. Az okos, higgadt Miska nem
1555 11 |                találta ezek után célszerûnek az ellenkezést. Sõt amint tovább
1556 11 |                 mennyit fog rontani jellemén az örökség is. Hátha gyorsan
1557 11 |                   gyorsan nyakára hág? Ebben az esetben milyen jó lesz,
1558 11 |                  milyen jó lesz, ha megmarad az a rész, amit Tóth Miskánál
1559 11 |                 maradt fele rész voltaképpen az egész vagyona.~Sõt hovatovább
1560 11 |                    próbálnak, megnézik elõbb az európai nagyvárosokat, hogy
1561 11 |                  európai nagyvárosokat, hogy az odavaló emberek mit csinálnak.~
1562 11 |               odavaló emberek mit csinálnak.~Az elsõ állomás Bécs volt,
1563 11 |                 tanulékony és ámuló barátját az õs császárvárosban.~A »Stadt
1564 11 |           hosszasabban tartózkodott Bécsben. Az öregúr unta magát esténként
1565 11 |                  öregúr unta magát esténként az étteremben egyedül s engedelmet
1566 11 |                  egymást egy kis csevegésre, az öregúr elbeszélte, hogy
1567 11 |                     õ kékfestõ Pozsonyban és az üzlete meglehetõsen megy,
1568 11 |                     Üzlethez? - csodálkozott az öregúr. - Hát nem tanuló
1569 11 |                        Hát nem tanuló úrfiak az uramöcsémék?~- A barátom
1570 11 |                 vagyis voltam.~- Ah! - szólt az öregúr meglepetve, gõgös
1571 11 |                    kiáltá megvetõleg. - Hisz az nem is mesterség. Mióta
1572 11 |              fennhéjázó modorban érintkezett az ifjakkal, de Tóth Miska
1573 11 |                    csak kocsin mehetnék s ez az ön tõkécskéjének bizonyára
1574 11 |                      Nem mesél ön?~- Itt van az oldalzsebemben.~- Teringette!
1575 11 |              Szembetûnõ módon folyt a flört, az öreg Kohlbrunn nagy szabadságot
1576 11 |                    esõs délután, amint éppen az étterembeli asztalnál ültek,
1577 11 |                  Villámhirtelen lekuporodván az asztal alá, mintha valamije
1578 11 |                      volna, észrevette, hogy az abrosz alatt a Krisztinka
1579 11 |               fogadom s szerencsémnek tartom az uramöcsém tisztes szándékát,
1580 11 |                 Gyuriban elhûlt a vér.~- Nem az uramöcsém személye, de a
1581 11 |                    Miska is, Krisztina is, s az elõbbi fojtott, rekedt hangon
1582 11 |                    csak két látható keze van az asztalnál.~Így lett egyszerre
1583 11 |                     és a megszerzés módjáról az apósa és Zsuzsanna is szeretné.~-
1584 11 |           Kézzel-lábbal tiltakozott ez ellen az újdonsült nemes, így nem
1585 11 |                    aztán pedig átvitorláztak az Újvilágba, miután elõbb
1586 11 |                     egy pár hetet.~- Azokban az országokban álljunk meg -
1587 11 |                     megállni.~Végre hát abba az országba jutott, ahol még
1588 11 |                      sohasem volt király. Ez az igazi. Itt már nemcsak megállni
1589 11 |           tanulmányozta a New York-i életet. Az ember minden új országban
1590 11 |               gondolta, tódulni fognak hozzá az emberek s csengõ dollárokkal
1591 11 |                     üssék-e össze? A pipánál az a fõ, hogy jól szeleljen,
1592 11 |                  nemes mestersége ismeretlen az amerikai férfi ambíciók
1593 11 |                amerikai férfi ambíciók közt. Az, hogy valami tárgy, amely
1594 11 |                      törekvés, és csak abban az esetben érdemli meg a figyelmet,
1595 11 |                  érdemli meg a figyelmet, ha az illetõ tárgy lopott, és
1596 11 |              felismerhetetlenné lesz.~Szóval az üzlet nem mutatkozott jövedelmezõnek,
1597 11 |                   Csodálkozott ugyanis, hogy az amerikai pékek csupán kenyeret,
1598 11 |                 kalácsot és zsemlyét sütnek, az úgynevezett »szarvast« (
1599 11 |                reklámot csapva a lapokban és az utcai plakátokon, egy hatalmas
1600 11 |                  három üzletet nyitott, ahol az általa készített sóskifliket
1601 11 |                      alatt lett piacra dobva az élelmicikk. Egész New York
1602 11 |              fogyasztás megélénkül. Mindenki az új találmányról beszélt.
1603 11 |                     új találmányról beszélt. Az ördögbe is, ez nem tréfa!
1604 11 |                    Megérdemli mr. Tóth, hogy az emberiség legnagyobb jótevõi
1605 11 |           polgármesternek is megválasztották az egykori orvosnövendéket
1606 11 |                   volt, ezeknek, hogy egykor az orvosi egyetemen járt, s
1607 11 |                     megérkeztek, akkorra már az öreg kékfestõ csendesen
1608 11 |                      fordulni, mert úgymond, az üzlet (mely óriási arányokat
1609 11 |            végrendeletbõl aztán kisült, hogy az öregúr, ki ingatlanait igazságosan
1610 11 |               kifli-király. Csakugyan furcsa az, hogy a venyigének van a
1611 11 |            megismerje, ez dinka, ez hönigli, az góhér, muskotály, kadarka.
1612 11 |                   mind élõlényekké válnak és az ember tudja, hogy az egyik
1613 11 |                      és az ember tudja, hogy az egyik hönigli beteg, hogy
1614 11 |                      szögletben egy dinkának az életnedveit elvonja egy
1615 11 |                     egy lugast tervez, amott az aljat ki kellene ültetni
1616 11 |                Mindez akaratlanul megy végbe az emberben s egyszer csak
1617 11 |            indítványozta, hogy tegye zálogba az óráját.~És hát mit toldjuk-foldjuk,
1618 11 |                     hát mit toldjuk-foldjuk, az lett a vége, hogy szüret
1619 11 |                   szüret után, mikor megjött az elutazás napja, Tóth Mihály
1620 11 |                   Tóth? - kérdé Krisztina.~- Az a szándékom, Krisztina,
1621 11 |                      Pozsonyban. Feloszlatom az üzletet, rendbehozom a dolgokat
1622 11 |                   százszor nagyobb boldogság az élet…~- Hát igen - folytatá
1623 11 |                      is képes hazahúzni. No, az igaz, hogy a Somlyó-hegyen
1624 11 |           Somlyó-hegyen van.~Így került haza az »Amerikánus« s itt, amint
1625 12 |                   fölveszi a versenyt. Hanem az a baja a kereskedelemben,
1626 12 |                     szüretelik. Eltalálják-e az időt, amikor már érett,
1627 12 |                     amikor még nem túlérett.~Az idő előtti szüretelés rendesen
1628 12 |                   megrontja a bor minőségét, az idő utáni a mennyiségét,
1629 12 |                  alig észrevétlenül nyomódik az alsóhoz, akkor még várnia
1630 12 |                   Mihály úréban, egészen más az eljárás. A praktikus amerikánus
1631 12 |                     a róka abbahagyja ősszel az ugatást, annak rendje és
1632 12 |                     olyan igazság volt, hogy az amerikánus se térhetett
1633 12 |                   melletti kis házába.~Abban az esztendõben, amikor a Bontó
1634 12 |                 októberben mégis megérkezett az üzenet Rekettyésre, hogy »
1635 12 |                     Nosza fölkerekedett erre az egész família, Tóth uram,
1636 12 |                  Klári, továbbá a szakácsné, az amerikai miss, aki a háztartást
1637 12 |                versei emlékeznek s melyekhez az õ regénye is szövõdik a
1638 12 |                   mozdul a kálvinista ember, az a ténykörülmény, hogy néhány
1639 12 |                    idõt, aminek a házirókája az oka, nem csoda tehát, hogy
1640 12 |                  intézménnyé nõtte ki magát; az óriási viták, melyek annakelõtte
1641 12 |                     nagy kongás-bongás támad az egész városban, üres hordók
1642 12 |                    Oláhcigányok jelennek meg az utcákon üstökkel és mindenféle
1643 12 |                  megérik, palackokba szûrve, az egész világba elterjesszék
1644 12 |                  mint a parázs tûz fut végig az emberi ereken, melegíti
1645 12 |                     a gondot.~Leginkább csak az urak mulatsága ez. Szõleje
1646 12 |                 jobbmódú polgároknak van. De az idén a vagyontalan osztály
1647 12 |           vagyontalan osztály is megmozdult. Az iparos ifjúság megvette
1648 12 |                leányzója, aki valamelyképpen az iparososztályhoz húz és
1649 12 |                 város egyetlen róka után, ha az jól és helyesen tölti be
1650 12 |                 következményei. A »Griff«-be az esteli vonattal egy csinos
1651 12 |                  kastélyba akar elszerzõdni. Az ördög ismeri ki magát ebben
1652 12 |                 haját, megcsörgette zsebében az aprópénzét és így szólt:~-
1653 12 |                   aprópénzét és így szólt:~- Az ilyen csinos fiatalember,
1654 12 |                     vesz ott éhen holnap, ez az én véleményem, de még szomjan
1655 12 |                    még szomjan se, ez szinte az én véleményem, és ha önnek
1656 12 |                      véleményem, és ha önnek az volna a véleménye holnap,
1657 12 |                holnap, hogy fölkeresne engem az iparosok szüretén, a Findura-féle
1658 12 |                       kiviszem a leányaimat, az iparos ifjak vidám, nagy
1659 12 |                     szüretet tartanak. Olyan az (és most a vadász felé kacsintott),
1660 12 |                   mégis szüretet tartanak és az én leányaimat is meghívták.
1661 12 |                    rostélyossal futott végig az éttermen egy sarokasztalhoz,
1662 12 |                     hogy el ne menjünk, mert az egyik fiam székálló legény
1663 12 |                   több, mint egy iparos s ha az ember maga nem becsüli meg
1664 12 |                   tízes a felsõk közt felsõ, az alsók közt alsó, vagyis
1665 12 |                     alsó, vagyis a vendéglõs az iparosok közt iparos, az
1666 12 |                     az iparosok közt iparos, az urak közt úr… ez az én véleményem.~-
1667 12 |                  iparos, az urak közt úr… ez az én véleményem.~- Ismeri
1668 12 |                      Itt kell neki lenni, ez az én véleményem, mert ma nálam
1669 12 |                    vadász vagyok.~- Mindjárt az volt a véleményem. És miféle
1670 12 |                    mágnások is sokan vannak. Az ördög gondolná, hogy annyi
1671 12 |                  vannak, elszaporodtak, mint az egerek, hanem azért többnyire
1672 12 |                      többnyire jól élnek, ez az én véleményem.~- Brozik! -
1673 12 |                   felkelt és szemügyre vette az udvart.~Egy katonatiszttel
1674 12 |                Kriszti Gott, Noszty, te vagy az, vagy a lelked?~A vadász
1675 12 |                  lejött s érdeklõdni kezdett az elszállítandó hordók iránt.~
1676 12 |                  elszállítandó hordók iránt.~Az volt a terve, hogy miután
1677 12 |                   áruló nyomokat hagy hátra.~Az udvaron csakugyan ott állt
1678 12 |                      megrakva. Bizonyosan ez az! A rúd végibe járom volt
1679 12 |                      majd befordul a szekér, az lesz a Tóth Mihály szõlõje.
1680 12 |            Mindenekelõtt megreggelizett bent az étteremben (a korcsmáros,
1681 12 |                      szerzett a tarisznyába. Az élelmezési ügy minden hadimûveletnek
1682 12 |                     magától menne a szekér s az ökröcskék csak azért lépegetnének,
1683 12 |                   kisült, ki viszi a terhet, az ökrök testén kidudorodó
1684 12 |                    azt kívánva, hogy bárcsak az lenne a Tóthéké (már szinte
1685 12 |                 szinte úgy vette, hogy akkor az õ tulajdona lesz), midõn
1686 12 |                     õ tulajdona lesz), midõn az egyik bazaltszikláról egy
1687 12 |                     és talán agyon is vernék az olyan embert itt a népek,
1688 12 |                   húsz pár a sziklák között. Az egész Dunán-túl nincs egyebütt.
1689 12 |                 maradtak itt, azt mesélgette az édesapám, aki csõsz volt
1690 12 |                 laktak, ezeknek a madaraknak az ükapáival vadásztak volna,
1691 12 |                     hogy a kisasszonyaik, de az még talán akkor volt, mikor
1692 12 |                     találta ki a német. Elég az hozzá, hogy a nagy urak
1693 12 |                      nyugatra röpültek, ahol az enyingi Török Bálint egykori
1694 12 |                mintha várnák, hol nyílik meg az ablak s kinyújtja fehér
1695 12 |             zsindelyfedéllel, két kéménnyel; az egyik javában füstölt.~Noszty
1696 12 |                   mintha mondaná: »Én vagyok az a szent, akitõl a kálvinisták
1697 12 |                    susogják: »Jázon van itt, az aranygyapjút ellopni.«~Feri
1698 12 |               kõrisfa alatt. Három hölgy ült az asztalnál és egy férfi,
1699 12 |                     arra való a gondviselés. Az ügy most már a szõnyegen
1700 12 |                    csak közbeavatkozik. Vagy az Isten vagy az ördög.~Az
1701 12 |           közbeavatkozik. Vagy az Isten vagy az ördög.~Az Isten jó a jókhoz,
1702 12 |                      az Isten vagy az ördög.~Az Isten jó a jókhoz, segíti
1703 12 |                engedve át, segíti állandóan: az ördög jó cimbora, õ is segíti
1704 12 |                      jó cimbora, õ is segíti az emberét, igaz, hogy csak
1705 12 |                      segíti.~Úgy látszik, ez az ügydarab neki lett beosztva.~
1706 12 |                 fiatal nõ lépeget a barázdán az út felé. Szíve nagyot dobbant.
1707 12 |                   valóságos muzsika. S aztán az a szépen ívezett homloka!
1708 12 |                 másolatok egymásról s könnyû az egyik helyett másikat találni,
1709 12 |                     akibe mélyen belevésõdik az ilyen arc…~Tóth Mari barnafalú
1710 12 |                  fonva a feje körül. Ezt jól az eszébe véste Feri.~Ez az,
1711 12 |                     az eszébe véste Feri.~Ez az, amire szüksége van. Könnyû
1712 12 |                      Hiszen azért volt közel az ördög.~- Bligi! - szólt
1713 12 |                      csak nem akart tágítani az úrnõje mellõl, dacára, hogy
1714 12 |                    szepegett. No iszen, csak az kellene, hogy észrevegyék
1715 12 |                 elõbb s azzal õ is félretért az útból és a kunyhó felé libegett.
1716 12 |                      a ketten, magokra zárva az ajtót.~Mindez különös és
1717 12 |                      udvarló, s azért potyog az a sok kosár Rekettyésen?~
1718 12 |                    hogy mikor meggyújtották, az odaverõdõ muszlincákat és
1719 12 |                      nem hagyják hidegen. Ha az emberek kifundálnak valamit
1720 12 |               rablóvárát, amelyhez közel van az éléstár.~Valami lusta nagy
1721 12 |                      sikerült befonnia, hogy az most kínosan vergõdik a
1722 12 |                    azzal mulatja magát, hogy az most már a gömörgõ füstöt
1723 12 |                 fülébe s ott döng, vagy mert az a gondolat motoszkál a fejében (
1724 12 |                    íme kilép a szobaleány és az úrnõje járását, mozdulatait
1725 12 |               átugorja a garádot és megindul az úton lefelé, szilfid, ringó
1726 12 |                   dogot betuszkolja, rázárja az ajtót, megindul a szobaleánya
1727 12 |                     alkalmasint látván, hogy az õt utánozza, hasonlóképpen
1728 12 |              erõsbedõ gyanú támadt. Hol volt az eszem eddig? Mért hittem
1729 12 |                  nagy utánzó tehetség került az utamba, mint egyszerûbbet,
1730 12 |                       S mi következik ebbõl? Az, hogy a kisasszony kalandra
1731 12 |                    mai lányok!~De hát mit ér az ilyen sopánkodás? Az embernek
1732 12 |                      ér az ilyen sopánkodás? Az embernek végre is meg kell
1733 12 |                   kell házasodnia, kivált ha az ostáblán csak ez az egy
1734 12 |                kivált ha az ostáblán csak ez az egy mozdulata van. Ha a
1735 12 |                    romlottak, hát romlottak, az ember nem választhatja se
1736 12 |                      elkövet. Hanem már most az a fõ, ha már ilyen világító
1737 12 |               csúsztatott kezébe a sors vagy az ördög, hogy egész végére
1738 12 |                   nem szabott, se nem varrt, az a legények dolga, õ csak
1739 12 |                      bácsi, miféle sokadalom az ott?~A taplósipkás ember
1740 12 |                   kuckóiban?~- Ott ni! Ahova az a két leány tart.~Répási
1741 12 |                    tartanak - kottyant közbe az inasgyerek.~Mire hirtelen
1742 12 |                    Noszty felé.) Irtani kell az ifjúság fattyúhajtásainak
1743 12 |                 tajtékzó serlegeibe merülnek az iparoskeblû ifjúság mindkét
1744 12 |                      s fejtegetései folyamán az az elõbbi homályos mondása
1745 12 |                     fejtegetései folyamán az az elõbbi homályos mondása
1746 12 |                   példa a boldogulásra, mely az egyesülésben keresendõ.
1747 12 |                  piszoknak neveztetik, de ha az egész emberiség összerakná,
1748 12 |                     menjünk gyalog.~Odaszólt az inasnak:~- Vezesd ki a pónit,
1749 12 |                     pónit, ördögfattya!~Mire az inas bement a pincébe, mely
1750 12 |                   hömpölygesd lépteink elõtt az úr nevében, ámen - rendelé
1751 12 |                 bolondos szabó. Szótfogadott az inas s kellõ ügyességgel
1752 12 |                   legyen fullajtár, hirdetve az egybegyûlt sokadalomnak,
1753 13 |                 világosodik meg a látóhatár! Az mondatott, a leányt a kishitűség
1754 13 |                  szóval közönséges társaság. Az ördög súg neki egy gondolatot.
1755 13 |                     súg neki egy gondolatot. Az ördög jó cimborája a tépelõdõknek.
1756 13 |                    cimborája a tépelõdõknek. Az ördög hozzáoson és körülbelül
1757 13 |                      ítélni fog a te szemed, az anyád szeme, a környezeted
1758 13 |                  pillanatnyira megállt volna az istenadta nép ártatlan mulatozásait
1759 13 |                 ártatlan mulatozásait nézni. Az igazat megvallva, jobb szeretett
1760 13 |                     angyal kedvéért meghozta az áldozatot. Csak már vinnék
1761 13 |                      Istenem, de nagy marhák az emberek.~Kevély testtartással
1762 13 |                   Mert hiába, szép dolog, ha az ember elõkelõnek érzi magát.
1763 13 |                koponyájokba, mert bizony oda az a megfigyelés nyomódott
1764 13 |                    íme egy szakácsné, akinek az úrnõje nyilván nincsen otthon,
1765 13 |               szenátor komolyságával õ maga, az oldalánál pedig egy puskás
1766 13 |                     hogy csapra üssék, mások az öreghez sietnek. Köztük
1767 13 |                     vagytok? Táncost hoztam, az ebugatta. No, az derék,
1768 13 |                     hoztam, az ebugatta. No, az derék, hogy mégis eljött.~
1769 13 |                megorrolja Brozik uramnak ezt az eljárását s odaszól az urának:~-
1770 13 |                   ezt az eljárását s odaszól az urának:~- Miféle szerzetet
1771 13 |                  déli lakoma romjait mutatta az asztal, melynél mindössze
1772 13 |                 ereszté meg nyelvét kedvére, az öreg asszonyok felé fordulva:~-
1773 13 |                     is, de ami szemtelenség, az mégis szemtelenség. Hogy
1774 13 |             megtalált pecsérkegombát! Ha már az urammal jön ide, no ugye,
1775 13 |                      azt hozta volna magával az illedelem, hogy nekem vagy
1776 13 |                   illedelem, hogy nekem vagy az én Katámnak mutassák be,
1777 13 |                   mondom, mintha egy és más, az én Katámnak kellene. Minden
1778 13 |              Táncoltak-e sokat?~- Csurom víz az ingem - selypíté Karolinka.~-
1779 13 |                      Noszty.~- No, nézze meg az ember, mindjárt illetlenségen
1780 13 |            illetlenségen kezdi.~- Láttam önt az este - panaszkodott a másik
1781 13 |               damaszt csövét vizsgálgatva.~- Az egyik csöve.~- Jó volna
1782 13 |                  kilõni - vélte Brozik úr -, az ilyesmi élénkíti a mulatságot,
1783 13 |                    élénkíti a mulatságot, ez az én véleményem.~- Hát lõje
1784 13 |                      ijedelem támadt, kivált az idõsebb asszonyok közt,
1785 13 |                    újra. Most délután lusták az emberek. Nagyobb része emészt
1786 13 |                      hajrá Rupi, ha elszakad az a húr, megfizeti ez az úr…
1787 13 |              elszakad az a húr, megfizeti ez az úr… Délelõtt még sok mindenféle
1788 13 |                    felkutatta tõkérõl-tõkére az egész kibérelt területet,
1789 13 |              tréfából kisarjadzó.~Aranyat ér az effajta fûszer ilyenkor,
1790 13 |                   sokat ittak, csúnyák, mint az ördögök, hajuk belóg a homlokukba,
1791 13 |                     daliás elem, szépek csak az úrfiak és a parasztlegények,
1792 13 |                  kelletlen árnyalatot lop be az arcvonásaikba. Hanem a leányféle,
1793 13 |            arcvonásaikba. Hanem a leányféle, az szépen megterem a mûhelyek
1794 13 |             kocsikenõcsös skatulyában is, de az akác nem. A leányok itt
1795 13 |                  gyors beavatkozás szüksége, az oltás - ami nem kis gyönyörûség
1796 13 |                      tenyérnek, mert hát biz az becsúszik ilyenkor tilos
1797 13 |                    aztán a terjedõ tûzszikra az ingvállon, vagy a kacabájon,
1798 13 |                    utána, de kigyúl ahelyett az arcokon és a szemekben.~
1799 13 |                      férjhez - nem lehet hát az rossz szokás. A táncos legény
1800 13 |                   leányok csoportjához, mint az uraknál, hogy meghajtsa
1801 13 |                 fennhéjázó móddal jelöli meg az igazit…~- Te gyere ide,
1802 13 |                      Tóth Mari is, mert piac az a szó szoros értelmében,
1803 13 |                     a »portéka« van kirakva. Az eladók. Ezek fölött tartanak
1804 13 |               elõkeríteni s ez, mint a birka az úsztatóba, csak nagy húzódva
1805 13 |                forduló után. Úgy kívánja azt az illedelem, hát így csinálják.~
1806 13 |                      Egy-egy leányt kihúztak az integetések vagy a kacsintások
1807 13 |                     a szép arc nagy segítség az ilyenben, meg a szép termet (
1808 13 |                    nexus a mesterfamíliák és az ismeretség a legények közt;
1809 13 |                      kirakatbeli« helyet, de az nem volt könnyû, mert a
1810 13 |                  löki oldalba:~- Magát hívja az az úr, nem látja?~Egész
1811 13 |                    oldalba:~- Magát hívja az az úr, nem látja?~Egész teste
1812 13 |               melegség fut erein. Hát mégis?~Az elõzõ sorok megnyílnak elõtte (
1813 13 |                     öntudatlanul tántorog ki az ifjúhoz, akire még csak
1814 13 |                      semmit, átveszi fölötte az uralmat a zeneütem; meglendíti
1815 13 |                    leveszi a vadász válláról az övét s a rózsa után nyúl.~-
1816 13 |                     mondja a vadász.~- Minek az magának? - feleli az vissza (
1817 13 |                   Minek az magának? - feleli az vissza (Most hallják elõször
1818 13 |                vállat vont, mire Noszty Feri az inge hasadékán át a keblébe
1819 13 |                  rózsát illeti…~- Hiszen nem az enyém - fejezte be a gondolatát
1820 13 |                    ez a fej se a magáé?~Mari az ajkaiba harapott és nagy
1821 13 |              mosolyogva mondá:~- A fej ugyan az enyém, de úgy érzem, mintha
1822 13 |                     de úgy érzem, mintha nem az enyém lenne, mert egy kissé
1823 13 |                rögtön abbahagyta a táncot és az álldogáló táncosnék sorához
1824 13 |                    leülne valahol, talán ott az asztalnál, ha helyet szorítanának.
1825 13 |             mérlegeli, a gróf tõkéjén nõtt-e az vagy egy közönséges zsellérén?~-
1826 13 |                   állt kipányvázva a gyepen, az ördög se törõdött már vele -
1827 13 |                 midõn egy rózsabimbó számára az elhelyezés mivoltja helyeztetik
1828 13 |                  iszen érti magát a gyerek.)~Az ülõke elhozatala olyan nagyszerûen
1829 13 |                      kocsiból a csónakjához. Az általános figyelem Noszty
1830 13 |                   ugyan hova tette a szemét? Az irigység nyilazni kezdte
1831 13 |              béresünk.~(Ezzel azt is jelezte az ifjúság elõtt, hogy béreseik
1832 13 |                      hordóra kellene ültetni az ilyet, hanem kalodába.~-
1833 13 |                 kalodába.~- Nono, nem cseléd az - csillapította Kevély Istvánné
1834 13 |                     egyszerre - így diktálja az okosság. - Azért hagyta
1835 13 |                egyedül.~Marinak úgy tetszett az elmúlt negyedóra, mint egy
1836 13 |                  hiúsága -, tetszettél neki, az bizonyos, nyilván beléd
1837 13 |                    valami mesterleány.«~Hisz az is vagyok - felelgette önmagának -,
1838 13 |              miközben visszaigazgatta azokat az engedetlen hajszálakat,
1839 13 |                    tánc közben a fonatból és az égõ arca körül repkedtek,
1840 13 |                      el ajkain.~Aztán nem is az utolsó legény szeme akadt
1841 13 |                   abban? Hiszen ki érdekelje az idegen tömegbõl, ha éppen
1842 13 |                    idegen tömegbõl, ha éppen az az egy ember nem, akinek
1843 13 |                 idegen tömegbõl, ha éppen az az egy ember nem, akinek megtetszett?
1844 13 |             Brozikkal, majd Répásival, ezzel az utóbbival koccintott is,
1845 13 |         selyempántlikás kalapját a diófára s az ott maradt lógva fent a
1846 13 |                 egyszer ott volt a magasban, az a gavalléros gondolata támadt,
1847 13 |               lemosni a Rupi arcát.~- No, mi az? - riadtak fel a táncosok. -
1848 13 |                     észretéríteni igyekezvén az elkeseredett Rupit, hogy
1849 13 |                összeg, ha meggondoljuk, hogy az utolsó stradiváriuszok egyikének
1850 13 |                    volt hivatva fedezni.~Míg az alkudozások tartottak, a
1851 13 |                  leány ijedten. - Oh, hiszen az lehetetlen.~- És ugyan miért
1852 13 |                     miközben fülig pirult.~- Az asszonyom sohase engedne
1853 13 |                    De hiszen nem mutatná meg az asszonyának.~- Meg kellene
1854 13 |                   akadozva -, mert tudja meg az igazat, mert, de ne nevessen
1855 13 |                     napfényes hét nyáron. Ez az én véleményem, szomszédasszony
1856 13 |                  falevelet áthasít (de talán az is sok volt), aztán lehunyta,
1857 13 |                     vigyék haza, ezt kívánja az iparos ifjúság becsülete.
1858 13 |                     szintén bennfoglaltatott az elagyabugyálás, de úgymond,
1859 13 |                 négyest táncolni? Nagy dolog az! Arra sincsen módja a szegény
1860 13 |                      csodálatosan fölajzotta az idegeket és emelte az önérzeteket.
1861 13 |             fölajzotta az idegeket és emelte az önérzeteket. Mindenki nagyobbnak,
1862 13 |              Természetesen urak, hölgyek. De az egyes figurák egymásutánjával
1863 13 |                     bezzeg tízen is rohantak az élelemmel rakott kosaraikhoz,
1864 13 |                     Ebbõl egyék, ez a jó! Mi az a poharában? Ugyan öntse
1865 13 |              hallgasson azokra, kóstolja meg az úr az enyimet!~Így kínálgatták
1866 13 |                   azokra, kóstolja meg az úr az enyimet!~Így kínálgatták
1867 13 |                      jóban, le is telepedett az asztalhoz nagy kényelmesen,
1868 13 |                    van, ott kell lenni közel az úrnõjének is.~Abba az irányba
1869 13 |                  közel az úrnõjének is.~Abba az irányba indult egyenest
1870 13 |           pillantotta Tóth Marit, felismerte az aranyszínû hajkoronáról,
1871 13 |              szalmakalapot viselt, mely csak az állát engedte láttatni messzirõl.
1872 13 |                   egyszerre fölvetette fejét az idegen nõ s Noszty lábai
1873 13 |                  arcát halaványság lepte el. Az, akivel Tóth Mari beszélgetett,
1874 13 |                      Velkovics Rozália volt, az õ egykori menyasszonya Trencsénbõl.~
1875 13 |                     egy kosárba!… És mégis õ az, testestõl-lelkestõl, minden
1876 13 |                       A táncos nem lesz elõ, az már bizonyos. Nagy szégyen,
1877 13 |                   még elég pénzes leány akad az országban), hanem az õ szívérõl
1878 13 |                    akad az országban), hanem az õ szívérõl is, mely nyugtalanul
1879 13 |                 veszedelmes helyet, de amint az asztalokhoz lopta magát,
1880 13 |                  vájtak ki ott századok óta. Az árokban egy csöpp víz se
1881 13 |                    vakmerõséggel. Mert ilyen az élet. Mikor puskája van
1882 13 |                      élet. Mikor puskája van az embernek, kerüli a vad,
1883 13 |                   most a vad, jobban izgatta az a rejtély: hogy toppant
1884 13 |                      lökte-e ki magából vagy az ég küldte, hogy egyetlen
1885 13 |              húzással elrontsa mindazt, amit az ördög épített?~De hátha
1886 14 |              KELETKEZÉSE ÉS SZÉTFOSZLÁSA~Biz az pedig valóságosan Velkovics
1887 14 |                    veszi pénzen a telet (van az neki elég), Olaszországba
1888 14 |                 becses, ez imponál. Híre fut az egész környéken: Velkovicsék
1889 14 |                 Csert je panom! (Ördög bajuk az uraknak.) Hát ez bizony
1890 14 |                       Könnyű Velkovicséknak! Az ördög köpi azoknak a pénzt.
1891 14 |                véletlenség onnan eredt, mert az ötödik testvér, Kohlbrunn
1892 14 |                      hogy olyan fényes, mint az acél?«~Derült, meleg és
1893 14 |                   pajkos törzsvendégei, csak az öreg kékfestõ hiányzott,
1894 14 |              hiányzott, de ahelyett ott volt az új hajtás, szép Rozáli.
1895 14 |                      folyt le azóta a Vágon! Az idõ sokat elszedett tõlük,
1896 14 |                  sokat elszedett tõlük, csak az emlékeiket hagyta meg. A
1897 14 |                    bolond grófodat kísérted? Az ám, vajon mi lett aztán
1898 14 |                     õrzöm otthon Rekettyésen az öreg órát. Sorra került
1899 14 |                    leányunkat.~- Lehet, hogy az volt, de elõkelõ családból
1900 14 |                átvinni a beszédet egyébre.~- Az idén is Rajecen töltöttétek
1901 14 |          polgármestere, mint a zuhatag, mert az volt a szokása, hogy ha
1902 14 |             egyenlõen és arányosan felosztva az emberi testekben. De ez
1903 14 |                    még legalább védekezhetik az ember, ahogy lehet.~- No,
1904 14 |                Lesz-e sok bor?~- Apró a szem az idén, kisasszonykám. Az
1905 14 |                      az idén, kisasszonykám. Az Isten megadta bõven, hanem
1906 14 |                   Isten megadta bõven, hanem az idõ nem jól dajkálta meg.~
1907 14 |                    idõ nem jól dajkálta meg.~Az apó eltûnt a kunyhó ajtaján
1908 14 |            összecsucsorítván fütyülésre, bár az neki sehogy se sikerült.
1909 14 |                   tõled, aranyosom. Nos, hol az úrnõd? Nem lehet nagyon
1910 14 |               kivezette a vendég kisasszonyt az útra. Meg-megállt koronkint
1911 14 |                   tudod, hol van.~Ment, ment az eb egész biztonsággal s
1912 14 |                     pajkosságában, felugrott az elsõ két lábával a semmit
1913 14 |                     és egy csókot cuppantott az arcára jobbról-balról.~-
1914 14 |                   Szent Isten, Róza! Te vagy az?~Tóth Mari pici, kedves
1915 14 |                       S mit jelent rajtad ez az utálatos ruha?~Mari mintegy
1916 14 |                   úgy a híreért. - Megvallva az igazat, helyzetem egy kicsit
1917 14 |                  ruhában?~- Ebben.~- Ezekkel az emberekkel?~- Ezekkel -
1918 14 |                   keresd meg valahol Klárit, az majd megmagyarázza a többit,
1919 14 |                  fedezve, hogy talán itt van az egész család s rögtön most »
1920 14 |                család s rögtön most »letelik az esztendõ«, leugrott a kordéról,
1921 14 |                   úgymond, a kisasszonyt, de az sokkal önfejûbb, mintsem
1922 14 |                     szép.« Egyszer meg éppen az csúszott ki a száján: »Bárcsak
1923 14 |              természetesen azt kívánta volna az illedelem, hogy Klára ellentmondjon,
1924 14 |                      No, hát ami megtörtént, az megtörtént. És ha már így
1925 14 |                   vonzó ereje van a tilosnak az ifjú vérre. Íme, már segítette
1926 14 |                  amit elõbb gáncsolt. Miután az õ eszében villant meg a
1927 14 |                      a vakmerõ csíny mintegy az övé is lett. Sõt most már
1928 14 |                    Egyetlen beleejtett csöpp az õ találékonyságából, rózsaszínûre
1929 14 |                  fekete volt. Egy kis hiúság az egész, hogy õneki jutott
1930 14 |                     és mikor öltöznek át, ha az öregek künn találnak lenni
1931 14 |                       De iszen macska legyen az, komám, akinek ezekbe bele
1932 14 |                 eredeti volt elõtte. Hát még az urak és hölgyek viselkedése!
1933 14 |                   oda nem kapkod a párjához, az vagy málé ember vagy neveletlen,
1934 14 |               alapjában kitüntetésnek veszik az ilyfajta merényleteket s
1935 14 |                 ilyenek nem estek napközben, az rosszul mulatott.~Hogy a
1936 14 |                   terelte össze azokat, akik az elõbb ajánlkoztak és most
1937 14 |                    melyre Brozik feljegyezte az ajánlkozókat. Lassan-lassan
1938 14 |                    Kolotnoki.~- Nem tudom.~- Az mégis furcsa. Úgy látszik,
1939 14 |                pillantásokkal szurkálták. Ez az, kinek a táncosa megszökött.
1940 14 |                  számot se tudott volna adni az elsõ percben (ámbár érthetni,
1941 14 |                     érthetni, hogy bosszantó az ilyesmi), de kevély lelkének
1942 14 |                    uralta a vadász eltûnése. Az a körülmény, hogy a puskája,
1943 14 |                  rejtélyes színt kölcsönzött az egésznek. Sokaknak, akik
1944 14 |                    és meghallaná - majd adna az neki.~Néhányan mosolyogtak
1945 14 |                  legszebbet. (Most már ezzel az eseménnyel elõlépett Mari
1946 14 |                     a hét patkóból most csak az egyik jelent meg, mert se
1947 14 |                 hozta el a négy patkóval, se az ezüstre patkolt csizmáját,
1948 14 |             csizmáját, topánkát viselt, mint az urak. Már csak afölött sopánkodtak,
1949 14 |                  afölött sopánkodtak, kivált az asszonyok, hogy nem nézték
1950 14 |                    mert a hét patkóból éppen az az egy a legértékesebb,
1951 14 |                      a hét patkóból éppen az az egy a legértékesebb, amelyik
1952 14 |                 amelyik itt volt, a hetedik, az aranyból való patkó, lévén
1953 14 |                      legottan, mennyit tenne az ki szivarban, borban, míg
1954 14 |                   hazahozni a holmiját, mire az egész legenda összeomlott,
1955 14 |                       becsmérlés is, de hisz az orvosság is úgy megy, a
1956 14 |                   itt, mintha nem tudná? Hát az bizony a rettenetes Patkó
1957 14 |               mereszti a nagy szemeit. Olyan az, mint a szentírás, hogy
1958 14 |               felismerték, Karattyán Mihály, az órás pedig megesküszik rá,
1959 14 |                 járat s látta abban a mappát az ábrázatáról. Maga ugyan
1960 14 |                     Oh, Istenem, Istenem, és az az én félkegyelmû uram szedte
1961 14 |                      Istenem, Istenem, és az az én félkegyelmû uram szedte
1962 14 |                   Klári friss vizet loccsant az arcába.~- Hol vagyok? -
1963 14 |               lassanként kezdett visszatérni az életszín: szemeit újólag
1964 14 |                    Hát elájultál egy kicsit. Az a csúnya asszony megijesztett.~-
1965 14 |                     megtörténik. Katonadolog az!~Ezen a mondáson még Mari
1966 14 |                  amit buzgalmában Róza, hogy az elájulás katonadolog.~A
1967 14 |                    emlékein. Nem csoda, hogy az érzéseknek ebben az összeütközésében
1968 14 |                     hogy az érzéseknek ebben az összeütközésében idegei
1969 14 |                 elvesztette eszméletét.~Csak az elmúlt este olvasott el
1970 14 |                  akasztást, ahol kisül, hogy az õ férje a hóhér, mire a
1971 14 |                   kedves kis Dolly összerogy az iszonyattól és szörnyethal -
1972 14 |                  benyomások összekevertetvén az éjjeli olvasmány hatása
1973 14 |                    haza, kedveském és vegyük az egészet úgy, hogy egy bohókás
1974 14 |                      egy második titok, mely az asszonyi koponyákban motoszkálni
1975 14 |                      Róza óvakodott elõhozni az esetet, ellenkezõleg mindenféle
1976 14 |                 voltak a pénzügyigazgatónál. Az atyus (ti. Velkovics úr)
1977 14 |                   sem lát. Én majd õrt állok az úton és figyelmeztetlek,
1978 14 |                  lépést, midõn szembe jöttek az öregek, a Velkovics-pár
1979 14 |                 feddette õket Tóth Mihály -, az egész hegyet tûvé tettük
1980 14 |                  tûvé tettük értetek.~- Szép az idõ - felelte Róza -, hát
1981 14 |                    jegyzé meg Velkovicsné.~- Az igaz, nagyon sápadt vagy
1982 14 |                       egy veszett kutya.~No, az bizony megijesztette Tóth
1983 14 |                      Róza megfelelni -, csak az a tudat ijesztette meg Marit,
1984 14 |                     Bohók vagytok - nevetett az öreg úr -, nem minden ismeretlen
1985 14 |                forduljunk meg hazafelé, mert az asszony vár az uzsonnával.~
1986 14 |                hazafelé, mert az asszony vár az uzsonnával.~Ideje is volt,
1987 14 |                   uzsonnával.~Ideje is volt, az elhanyatló nap utolsó sugarai
1988 15 |                      nappal előbb zajlott le az általános szüretnél. Tóthéknál
1989 15 |                      informált emberek, hogy az istentelen Patkó hír szerint
1990 15 |               leányok füleiből mind kiszedte az arany fülbevalókat (lehetett
1991 15 |                     konyhában szedte fel ezt az újságot s halálra rémült
1992 15 |               osztotta, mert ő ugyan nem fél az ördögtől sem, de nem szereti
1993 15 |                 ördögtől sem, de nem szereti az éjjeli jeleneteket, ha álmában
1994 15 |                  vagyok itt? - sértődött meg az apai méltóság Velkovicsban. -
1995 15 |                     nem is említ. Mit várjon az ember a világtól, Zsuzsánna?~-
1996 15 |                    van? Miért ne lehetne itt az egész bandája? És hogy puskája
1997 15 |                    mindig idejönnénk és csak az éjszakákat töltenõk a városban.~-
1998 15 |              hallottad, hogy lepuffantanának az úton?~- Ellenben nézzük
1999 15 |                   itt hagyja a foga fehérét. Az én jó Lankaszteremmel magam
2000 15 |              jólesett, mert megindulván künn az esõ, a szoba levegõje hûvös