Fejezet

2501 17 |                   kisasszony is - kötekedett az öreggel Palojtay -, Noszty
2502 17 |                  erõsítette Tóthné -, megvan az arcképe, gondolom, abból
2503 17 |                     arcképe, gondolom, abból az idõbõl, mikor elõször választották
2504 17 |                       hogy romlik, mohosodik az ember esze, szomorú az.
2505 17 |             mohosodik az ember esze, szomorú az. No, bizony elfelejtettem,
2506 17 |                   tizennégy szoba, nem gyõzi az ember észben tartani. És
2507 17 |                     tavaszi áram lopóznék be az ablakon, pedig hát nem lehet,
2508 17 |                  lehet, hisz téli este van s az ablaktáblák be vannak téve,
2509 17 |                      van-e gombostûje?~- No, az volna szép, ha nem lenne,
2510 17 |                vagyis talán Davenportban van az a gyár, és ha jól emlékszem,
2511 17 |                valamit nem tudott? Borzasztó az, hogy most már mindent elfelejtek.
2512 17 |                fölkeltél. Kétségtelenül vagy az egyik vagy a másik. Ámbátor
2513 17 |                    még többféle esetek, csak az eszünkbe nem jutnak. De
2514 17 |            küldhettelek egyedül? Mit mondjak az apádnak, ha megtudja?~-
2515 17 |                 valami irányban megindult. - Az semmit se bizonyít, édesem.
2516 17 |               bizonyít, édesem. Hányszor van az, hogy valaki fájdalmat érez,
2517 17 |                 voltaképpen semmije se fáj s az orvos azt mondja: »maga
2518 17 |                betegségére többet, mely csak az idegek csalóka játéka.«
2519 17 |                   korában itta meg a békát s az ott nõtt meg a gyomrában;
2520 17 |                mondott, miképpen került bele az egér - minthogy azt, természetesen,
2521 17 |                   kinevetnek bennünket. Elég az hozzá, bent érezte az egeret
2522 17 |                   Elég az hozzá, bent érezte az egeret és váltig jajveszékelt,
2523 17 |                      A doktor persze nevette az egészet, mert az egérhistóriában
2524 17 |                     nevette az egészet, mert az egérhistóriában egy percig
2525 17 |                      nem mrs. Schmitt, hanem az egér miatt, mert az egér
2526 17 |                    hanem az egér miatt, mert az egér szívesebben húzódik
2527 17 |                tiszteletre méltó hely légyen az különben, mert a lady egy
2528 17 |                    lady egy tábornoknak volt az özvegye. A doktor ennélfogva
2529 17 |                    hókusz-pókuszokkal, pedig az õ mandzsettája alul szaladt
2530 17 |                amiben aztán meg is nyugodott az asszony és semmiféle marást
2531 17 |                    kedves Tóthné?~- Éppen ez az - végezte be Tóthné -, hogyha
2532 17 |                   van, hogy megbolondul bele az ember, ha rájok gondol.~-
2533 17 |                      azt a szegény gyermeket az ízetlen, durva ötleteiddel.~
2534 17 |                      Mari fut el onnan, mint az elriasztott õzike, egy fürge
2535 18 |              csontlegyezőjét terjesztette ki az arca elé.~- Pedig a Palojtay
2536 18 |                     nevetve.~- Sajnos, ezzel az én szerepem véget ért -
2537 18 |                     mord tekintetnek gondol, az inkább bizonyos szomorúság,
2538 18 |                    szabadul. Ön felpiszkálta az alvó szörnyeteget, a kíváncsiságomat,
2539 18 |                      halljuk most már.~- Hát az az egész, ha már mindenáron
2540 18 |                   halljuk most már.~- Hát az az egész, ha már mindenáron
2541 18 |              elfogulatlanságát. Újra kigyúlt az arca, elhomályosodtak a
2542 18 |                        szólt Noszty, mintegy az elbocsátást várva.~Csak
2543 18 |                   Csak a szemeivel intett és az ajkszögleteit vonta össze
2544 18 |                      bizonyosan megcirógatja az orcáit (hja, a Noszty-vér
2545 18 |                    somlyói vadász õ? S ebben az esetben az elõbbi nyilatkozatában
2546 18 |                 vadász õ? S ebben az esetben az elõbbi nyilatkozatában benne
2547 18 |                      határozottan. Lehet biz az, hogy a vadász.«~»Igaz azonban,
2548 18 |                  látszik, nem is gondol arra az eshetõségre; ha õ volna,
2549 18 |                    hogy ne gyanakodnék, mert az arcom az, a termetem is
2550 18 |                   gyanakodnék, mert az arcom az, a termetem is az, mosolyom,
2551 18 |                      arcom az, a termetem is az, mosolyom, szemem, hangom,
2552 18 |               mosolyom, szemem, hangom, mind az - tehát mégse a vadász.«~»
2553 18 |                      már olyasvalamit kívánt az istenektõl, hogy inkább
2554 18 |                      szedték el s miután már az se futotta, még a kaméliarózsáját
2555 18 |                 amelyben mindenki megtalálta az ízléséhez és a gyomra állapotához
2556 18 |                     inkább isteneknek, lévén az ételek halálosak, az istenek
2557 18 |                   lévén az ételek halálosak, az istenek pedig halhatatlanok.
2558 18 |                 istenek pedig halhatatlanok. Az ételeknél még csak a tósztokban
2559 18 |                   nem sokat érdekelte Marit. Az estének az az általános
2560 18 |                  érdekelte Marit. Az estének az az általános nevezetessége,
2561 18 |               érdekelte Marit. Az estének az az általános nevezetessége,
2562 18 |                bújtak ki. Mari elõtt például az a jelentéktelen esemény
2563 18 |                    aki rézsút átellenben ült az asztalnál, két szép menyecske,
2564 18 |               elmélkedett:~- Ha elszomorítja az én arcom látása, hát ugyan
2565 18 |                     felköszöntötte, de annál az ékes mondatnál, hogy tekintsünk
2566 18 |                       Egyetlenegy trükk van, az, hogy Zsigmond királyt becsuktuk
2567 18 |                     S fenyegetõleg rázta meg az ökleit.~- Bizonyosan valamelyik
2568 18 |                    patkós asztalon.) Ki volt az?~Szép volt így felindulva,
2569 18 |                    értelmet árultak el, csak az esetlen mozdulatain látszott
2570 18 |                  alatt született.~- Csakhogy az én nyaram csak az én tavaszomig
2571 18 |                   Csakhogy az én nyaram csak az én tavaszomig tartott -
2572 18 |                      azért olyan rátartó.)~- Az csak a kriptának szól -
2573 18 |                 Vármegye kenyerét aki kapja, az marja. Én se restellném,
2574 18 |                   viszont én elismerem, hogy az a jó, mert ha a német nem
2575 18 |                   kicsit lacsuha természetû. Az apja se egészen kóser ember.
2576 18 |                      És milyen gõgös, kivált az országgyûlési ciklusok közepén.
2577 18 |                      valaki olyan jön szembe az utcán, akit nem akar megismerni,
2578 18 |                 beletemeti a fizimiskáját és az olvasást mímelve megy el
2579 18 |                     olvasást mímelve megy el az ember mellett.~Többé-kevésbé
2580 18 |            semmiségek mondattak és történtek az asztalnál s természetesen
2581 18 |                   sokáig ki nem elégíthették az igényeket, kivévén az emberiség »
2582 18 |           elégíthették az igényeket, kivévén az emberiség »tislizõ« részét.
2583 18 |             viszketett, táncra készülõdének, az öregurak a kártyaszobába
2584 18 |                   lesték, mikor bont asztalt az elnöklõ Fruzina mama. Bontana
2585 18 |                fölemelkedik a háziasszony, s az a bizonyos suhogás támad,
2586 18 |                 mindjárt a vezényszavak. »Ki az asztalokkal!« zsibong az
2587 18 |                     az asztalokkal!« zsibong az ifjúság. »Elõre uraim, amibõl
2588 18 |                csatarendbe a kártyások. Csak az örök szomjúság rabszolgái
2589 18 |                     sõt még dalolni is.~Feri az öregurakhoz csatlakozott
2590 18 |             öregurakhoz csatlakozott s leült az egyik tarokkasztalnál gibicnek,
2591 18 |                    mögé (ki tudja, mire lesz az jó valamikor). Ott különben
2592 18 |                      hasznát is vették, mert az egyik partner, Palojtay,
2593 18 |                    csinálni s ilyenkor, mert az idõ pénz, hogy folytonossági
2594 18 |                  gibiccel szemben s csak, ha az jóváhagyólag intett a szempilláival,
2595 18 |                     a kredencbõl bekukkantak az unatkozók, csak õ nem mutatkozott,
2596 18 |                     már és elment. Amennyire az udvarlóitól tehette (nem
2597 18 |                    jázmint), mindég figyelte az ajtókat, jöttek-mentek az
2598 18 |                    az ajtókat, jöttek-mentek az emberek, de õ nem mutatkozott.
2599 18 |                     kis ártatlan kíváncsiság az egész. Úgy rémlik neki,
2600 18 |                      S oh, milyen bosszúság, az õ (a Mari) szeme is csalódhatik
2601 18 |                   Mari) szeme is csalódhatik az arcban, emlékezete a hangban -
2602 18 |                 hosszú orral szóródtak szét. Az elnököt megsértette valamivel,
2603 18 |                      Hagyj nekem békét ezzel az arany békával. Én holnap
2604 18 |               visszamegyek Pestre.~- Persze. Az orfeumi dámádhoz. No, hallod,
2605 18 |           következteted, hogy rosszul állnak az ügyeid?~- Azt mondta megvet,
2606 18 |                       hogy felaprított volna az a tigrispofájú.~- Igaz,
2607 18 |                 szöszke fürtjeit - de látod, az ilyen éretlen leányok szeretik
2608 18 |                  hogy te kiáltottál közbe.~- Az ám. Hiszen akartam én. De
2609 18 |               ráismert a hangomról.~- Te! Ha az a te hangodat száz közül
2610 18 |                    én se ismertem meg, akkor az bizonyosan szeret téged.
2611 18 |                bizalmasan félrehívta és hogy az egész világ látja, amint
2612 18 |                     egész világ látja, amint az ablakmélyedésben tárgyalnak
2613 18 |                 csoportjához - milyen más ez az arisztokrácia! Milyen finomak
2614 18 |                      grófnõt, annak is éppen az a bizonyos foga hiányzott.
2615 18 |                      igen magasvérû ló volt. Az úr meglõtte szegény párát…
2616 18 |                      bánsz a fiával.~- Azzal az apalin szívûvel - mondá
2617 18 |                      nem mondom, hogy borulj az ölébe és ez nem is valami
2618 18 |                    férjhez, mert tudod, hogy az apád milyen bogaras, de
2619 18 |                      ajkait elbiggyesztve.~- Az arany veled vegyülne hozzá.~-
2620 18 |                 vegyülne hozzá.~- Nem szokás az aranyat pakfonnal vegyíteni,
2621 18 |                        Eredj hát, keresd meg az apádat valahol a kártyázók
2622 18 |                 betoppanva ott látta Nosztyt az apja mellett, kéklõ füstfelhõbe
2623 18 |                     keresel? - mosolygott rá az öreg Tóth olyan szeretetteljes
2624 18 |               aminõvel a pagátot veszi észre az ember.~- A mama küldött,
2625 18 |                    haza akarna menni.~- Ohó! Az lehetetlen!~- Miért, apa?~-
2626 18 |                  szemeit, hogy hol van rajta az a két ultimó, amitõl nem
2627 18 |                      innen a füstbõl - szólt az öreg Tóth -, mondd meg a
2628 18 |                    Kontra! Harmadik vétel.~- Az a Cuzka agár lesz - vélte
2629 18 |                   vagy te? Különben nem bánt az, szívecském, senkit. Öreg
2630 18 |               szívecském, senkit. Öreg kutya az már, még a nyulat se bántja,
2631 18 |                Noszty, vállalja addig ezeket az én családi csontjaimat.~
2632 18 |                     úgy látszik, elvesztette az én rózsámat, vagyis a mi
2633 18 |                   tûzte fel, pedig úgy szólt az alku?~- Feltûztem, tekintetes
2634 18 |                    Mari -, tegyünk úgy, mint az ellenséges táborok; kicserélik
2635 18 |            kíváncsiságát, maga meg kielégíti az enyimet.~- Nem bánom.~-
2636 18 |                    annyit mégis künn hagyott az apró lábaiból, amennyitõl
2637 18 |                    mozdult meg.~- Hogy lehet az?~- Megharagudott valamiért
2638 18 |                     Tehát parancsoljon.~Mari az egyik ablakfüggöny csücskét
2639 18 |                  látásom. S éppen csak errõl az indokról van most szó. Magát
2640 18 |                      tárgy van szõnyegen. De az indoklása tett kíváncsivá.
2641 18 |            csiklandozza azóta a fantáziámat. Az ember elvégre nem lehet
2642 18 |                      mert úgy képzelem, hogy az nekem egyedüli testvérem
2643 18 |                 Hanem azért mégis csend volt az, csend a zajban, melyet
2644 18 |                csillár remegõ lángnyelveibe; az nem olyan veszedelmes.~-
2645 18 |                     nem olyan veszedelmes.~- Az iparosok egy mulatságán
2646 18 |                      mulatságán ismertem meg az elmúlt õsszel a Somlyó-hegyen.~
2647 18 |                      takarni. Asszonyfegyver az, nem csupán csecsebecse.~-
2648 18 |                     szállni, vagy mint mikor az embernek ásítani van kedve
2649 18 |               nevelõintézetben csináltak így az unalom jelzésére, de mivelhogy
2650 18 |                      lábára magától ugrik rá az aranycipellõ.~- Ráakadtam,
2651 18 |                    néven, hogy pártját fogom az én kis Doppelgängeremnek,
2652 18 |                 Doppelgängeremnek, mire való az, hogy keresi? Minek bántja
2653 18 |                   Minek bántja szegénykét?~- Az már igazán az én dolgom -
2654 18 |                  szegénykét?~- Az már igazán az én dolgom - válaszolta hûvösen
2655 18 |               homlokán egy árnyék suhant el, az elégedetlenség, hogy zavarják.~-
2656 18 |                       de hát miért nem jössz az ilyet megmondani, látod,
2657 18 |                 szakasztott olyan vagy, mint az apád, némelyek ellenben
2658 18 |                     bundaszobába, Mari pedig az elmélázó Noszty felé fordult.~-
2659 18 |                     ezt akkor õ vállalná. Ha az urammal kellene valami kellemetlen
2660 18 |                   kivált amikor mérges lenne az uram, ti. õfelsége. (Édesdeden
2661 18 |                   mert a királyné ugyanabban az órában reggelit adott Bécsben
2662 18 |                kisasszony! Hát így csapná be az alattvalóit? Csakhogy azoknak
2663 18 |              határozna. Ahol Ferenczy lenne, az vétetnék igazi királynénak.
2664 18 |                  font kötéllétrán lépegettek az égbe. S útközben úgy nekimelegedett
2665 18 |                  ilyen alattomos tõrt vetett az ártatlan, kedves leánykának.
2666 18 |                      És talán vissza is riad az utolsó percben, ha meg nem
2667 18 |                  komédiázik. Ohó, hisz akkor az õ dolga nem galádul kivetett
2668 18 |                   azt találtam volna mondani az imént, mikor a somlyói leányt
2669 18 |                  vagyok, ragyogok, én vagyok az?~- Egyszerûen nevettem volna,
2670 18 |                       Mert nemcsak szeme van az embernek, hanem esze is.
2671 18 |                    is. A szememmel elhinném, az eszem azonban ellentmondana,
2672 18 |                méltóságos kamarás úr.~- Hja, az más. A belindek kiüti fejét
2673 18 |                    fejét a parkban, a réten, az árokban és mindenütt, de
2674 18 |                      a vállára billent, mint az eltört növény virágpártája.~-
2675 18 |                     messze volna tõlem, mint az egyik planéta a másiktól.
2676 18 |                      Istenem, csakugyan maga az? Lehetséges-e vagy álmodom?~
2677 18 |                      ilyen kimagyarázásokra. Az ember nem maradhat meg állhatatosan
2678 18 |                      vágyakozásokkal teljes. Az elegáncia mártásával föleresztett
2679 18 |                   flört, kecses szemle s nem az érzéseknek mozdulatokban
2680 18 |                       A táncos végigviziteli az egész hölgykoszorút, mint
2681 18 |                  váltani ezzel vagy emezzel. Az öreg Podwolski, aki szinte
2682 18 |                 Nosztyak mindig megelõznek.« Az egyik Krackner kisasszony
2683 18 |                     Mari - mire azzal felelt az a valaki: »Olyan, mint egy
2684 18 |                fonalat:~- Megvannak még azok az újságlapok?~- Megvannak.~-
2685 18 |                inkább csak annak a másiknak, az árnyéknak, aki volt és nincs
2686 18 |                     szemtelen.~Megfenyegette az ujjaival.~- Jó, hát elhozom.~-
2687 18 |            parancsolja!~- Hozza el holnap.~- Az nem lehet. A régi lapok
2688 18 |                  akkorra ott állottak Tóthék az ajtónál, odaintették a leányukat.~-
2689 18 |                 kedves grimaszt csinált (ami az öreg Tóthot mindig megigézte),
2690 18 |                     megigézte), s aztán azon az elkényeztetett, nyafka,
2691 18 |                   leányka korában uralkodott az öregeken, s mely most is
2692 18 |                 nevettek a tükrök, a virágok az asszonyi hajakban, az opálok,
2693 18 |                virágok az asszonyi hajakban, az opálok, smaragdok, rubintok
2694 18 |                  olyan nevettetõ is, hogy ez az életunt, törékeny, sápadt
2695 18 |                      már ásít vacsora közben az utolsó ételnél, akit mindig
2696 18 |                  mondá Tóthné -, hogy kiment az álom a fejembõl.~- És belement
2697 18 |                  kétségtelen, de azt mondják az orvosok, hogy az ember minden
2698 18 |                     mondják az orvosok, hogy az ember minden hét évben megváltozik,
2699 18 |                megváltozik, minélfogva talán az elmúlt óra alatt telt el
2700 18 |                     mert azoknak úgysem hisz az ember, hanem annyi más embertõl
2701 18 |                    leánya után, de úgy, hogy az ne lássa, ne tudja, meg-megállt
2702 19 |              mindenkinek van egy rögeszméje. Az egyik okos ember, dr. Pázmár
2703 19 |              törvényileg meg kellene tiltani az ötven éven alóli emberek
2704 19 |                     ha egészséges szervezetű az ötven éven alóli ember,
2705 19 |                    utódokat; gyógyítani csak az ötven éven túlit volna szabad,
2706 19 |                     éven túlit volna szabad, az öregségi bajok reparálása
2707 19 |                  hazamentő eszméje (mert van az minden magyarnak). Azt mondja
2708 19 |                       A kormány ostoba, mert az embereket számláltatja meg
2709 19 |               elrendelnie. A kéményekben van az erő. Anglia nem azért nagy,
2710 19 |                 amelyeknek füstjében megy ki az ember keresménye. A kéményeket,
2711 19 |                       hogy ilyen kürtői csak az egy Tóth Mihálynak vagynak.~
2712 19 |                      Tóth Mihálynak vagynak.~Az ám. A rekettyési uradalom
2713 19 |                    kürtője és a fűrészmalomé az erdő alján, továbbá egy
2714 19 |                    ki paradicsomot teremtett az elhanyagolt birtokon, hol
2715 19 |                    elhanyagolt birtokon, hol az idillikus ősgazdálkodás
2716 19 |           ősgazdálkodás mellett megkísérelte az amerikai rendszert is: zsidó
2717 19 |              füstölgő gyárait megmutogatta: »Az urak szidják a zsidót, pedig
2718 19 |                       nemes ösztönből, azért az élvezetért, hogy ő magát
2719 19 |          jótékonysága egészen más volt, mint az idevaló magyaroké. Követválasztásra
2720 19 |                  célra szánta. S ez elég jó. Az Isten iránta való jósága
2721 19 |                    jósága megtermékenyítette az õ szívének jóságát is. Az
2722 19 |                    az õ szívének jóságát is. Az öröklött vagyon rendszerint
2723 19 |               bizonyos bocsánatkérés-félével az emberiség iránt, mely elõl
2724 19 |                  tejfölt leszedte. Innen van az, hogy a parvenük humánusabbak,
2725 19 |                  vezette Tóth urat is? Talán az amerikai nábobok példája?
2726 19 |                  hanem öregasszonyokat, akik az ápoláshoz értettek és a
2727 19 |              fõzéshez, doktor csak egy volt, az említett Pázmár Anzelmus.
2728 19 |                 Sebestyén-pihenõháznak, mert az ispotály szó ellenszenves
2729 19 |                      a kórházba való jutást: az akasztófán meghalni vagy
2730 19 |             kórházban, egyforma szégyen, sõt az akasztófa még valamivel
2731 19 |                      a király akasztatja fel az embert roppant ceremóniával (
2732 19 |                      roppant ceremóniával (s az is csak valami), de az ispotály
2733 19 |                     s az is csak valami), de az ispotály borzasztó, inkább
2734 19 |              borzasztó, inkább pusztuljon el az illetõ a garádban, a lésza
2735 19 |                   érezte magát, valahányszor az egyemeletes vörös téglaépület
2736 19 |           téglaépület szemébe tûnt. Ez tehát az õ alkotása. Úgy tûnt fel
2737 19 |                 oltár, melyrõl imádság száll az Istenhez a kémények füstjében…
2738 19 |                      szobája volt berendezve az emeleten, abban hált, este
2739 19 |                 csendes modorában, leginkább az orvos rögeszméje ellen,
2740 19 |                    színekkel kifesteni, azon az alapon, hogy hadd hulljon
2741 19 |                  szelleme nyilatkozik, mikor az embert, mint birkózási alanyt
2742 19 |                      a modern humanizmussal. Az is csak svindli!~- Ejnye,
2743 19 |                     törpíti le és egy kicsit az enyimet is.~- Bánom is én!~-
2744 19 |                     én!~- Hát nem lélekemelõ az, mikor az év végén kimutatást
2745 19 |                     nem lélekemelõ az, mikor az év végén kimutatást csinálunk
2746 19 |                       rikácsolta a doktor és az egész pohár puncsot fölhajtotta
2747 19 |               jutottunk, hát megmondom önnek az igazat. Ahogy én önt ismerem,
2748 19 |                      magánstatisztikát, hogy az ön gyáraiban hány ember
2749 19 |            körülbelül háromszáz lélekre rúg, az idén pláne több volt. No,
2750 19 |              beszüntetné egy napon gyáraiban az üzemet és bezárná a Szent
2751 19 |                    ötven ember haszon. Ilyen az a modern humanizmusa a kémények
2752 19 |                    reggel felkelt, már akkor az orvos az inspekcióját végezte
2753 19 |                  felkelt, már akkor az orvos az inspekcióját végezte a betegek
2754 19 |              rendelkezésemre bocsátja azokat az adatokat.~- Miféle adatokat? -
2755 19 |               Tényleg összeállítottam ezeket az adatokat.~Kihozta szobájából
2756 19 |                    Ön meggyõzött engem, hogy az effajta humanizmus öncsalás,
2757 19 |                   meleget fújni s bezsebelni az emberek tiszteletét, nemtelen
2758 19 |                 gyárakat szüntetem meg.~- És az én gyári prakszisom és fizetésem?~-
2759 19 |                   prakszisom és fizetésem?~- Az is megszûnt a mai nappal.
2760 19 |                 vitatkozója végre abbahagyta az évekig tartó szóharcot,
2761 19 |             megegyeztek, hogy Tóth Mihálynak az egyik kereke hiányzik. A
2762 19 |                      uramnak elfogyott immár az aprópénze.~Ezt az utóbbi
2763 19 |                      immár az aprópénze.~Ezt az utóbbi híresztelést azonban
2764 19 |                    neki a bajukat, megjegyzi az amerikánus szerényen: »Ejnye,
2765 19 |                   ház körül, beviszem holnap az uraknak.« Be is állított
2766 19 |                      talaj, mely már megunta az örökös búzát, szinte nekiszilajodott
2767 19 |                   semmit. És éppen abban van az erõm, hogy ezt tudom magamról,
2768 19 |                     szerelmes. Én aztán csak az áldást adom rá. Ez az egyik
2769 19 |                   csak az áldást adom rá. Ez az egyik titkom. A másik az,
2770 19 |                     az egyik titkom. A másik az, hogy jól fizetem az embereimet,
2771 19 |                   másik az, hogy jól fizetem az embereimet, a béresek, juhászok
2772 19 |            gazdatisztek laktak, a tulajdonos az ambitusos tiszttartó-házat
2773 19 |         igénytelenség a legnagyobb pompával. Az elõszobában néhány keményfa
2774 19 |               Worthtól való elsõrangú darab) az öregúr birkabõrrel bélelt
2775 19 |                      tükör látható, mellette az aratók szalmakoszorúja,
2776 19 |                masina és egy kosár, amelyben az anyamacska ül világtalan
2777 19 |                    azután megint összebújnak az anyjuk meleg teste alá.
2778 19 |                 kisasszonyra vonatkozik vagy az õ tulajdonát képezi, a többi
2779 19 |          ripsz-garnitúrának, egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval, hogy
2780 19 |               szobája lenne, de ilyenkor, ha az eszterga berreg, nem szabad
2781 19 |                     templom a szoba s lakója az Istennek áldozik, vagyis
2782 19 |                   Mari kisasszony rántja fel az ajtót, ijedt képpel, szelesen.~-
2783 19 |              érkezett.~- Hát aztán? - mondja az öreg nagy flegmával.~- Hamar,
2784 19 |                     le a kötényt… a kötényt… Az ablakon át láttam, mindjárt
2785 19 |                    itt - hebegte zavartan -, az izé…~- Talán bizony az esztergomi
2786 19 |                       az izé…~- Talán bizony az esztergomi hercegérsek? -
2787 19 |              esztergomi hercegérsek? - mondá az öreg Tóth némi csodálkozással.~
2788 19 |                    akkor kopogás hallatszott az ajtón, s az új szolgabíró,
2789 19 |                      hallatszott az ajtón, s az új szolgabíró, Noszty lépett
2790 19 |                  Isten hozta - szaladt elébe az öregúr, ismergetve, ki légyen. -
2791 19 |                 ismergetve, ki légyen. - Ah, az én múltkori gibicem - kiáltá
2792 19 |           tapintatosan jegyzé meg, hogy csak az az igazi úr, aki a kezével
2793 19 |                     jegyzé meg, hogy csak az az igazi úr, aki a kezével
2794 19 |                    kenyerét keresni, nemcsak az eszével, mert annak két
2795 19 |                   Mert valóságos kalendárium az én testem és szibilla-könyv -
2796 19 |            jelentéktelen részletekbe csúszva az alapgondolatról -, ha lábamban
2797 19 |               viszket, kedves vendég jön, ha az orrom viszket, valami eltörik
2798 19 |                       Ugorj, leányom, hozzál az asztalra egy kis szilvóriumot
2799 19 |                 Noszty úr szabadkozott, hogy az õ kedvéért ugyan ne fáradjon
2800 19 |                    jöjjön vissza, mert azzal az ürüggyel szaladtam maga
2801 19 |                      hájjal kenegetnék.~Künn az ambituson az úgynevezett
2802 19 |                kenegetnék.~Künn az ambituson az úgynevezett kisebbik búcsúzkodás
2803 19 |                   még egyszer összefoglalják az összes jókívánságokat és
2804 19 |                      meg!~S ezzel visszainti az elõszobába, ahol megmutatja
2805 19 |                   megmutatja a kis macskákat az anyjukkal.~- Ugyan, Mari,
2806 19 |             látszanak mindnyájan, csak éppen az egyik nyitogatja már a szemecskéjét,
2807 19 |               elgurult a szolgabíró kocsija, az ugató komondorok, melyek
2808 19 |                   azt a hátteret, mely ennek az úgynevezett apróhirdetésnek
2809 19 |                   régi kedve jött meg, hanem az arca is kezdte fölvenni
2810 19 |                     hajdani almavirágszínét.~Az udvarlók iránt se volt oly
2811 19 |             ugyancsak jöttek. Néha tele volt az udvar kocsival, az istálló
2812 19 |                      volt az udvar kocsival, az istálló pedig idegen lovakkal.
2813 19 |               istálló pedig idegen lovakkal. Az a baj, hogy a kocsisok is
2814 19 |                  minden tarkaságot elmondtak az uraikról a Tóthék cselédei
2815 19 |                     György fejtette ki, mert az minden alkalommal más-más
2816 19 |                   egy Palásthy van, csakhogy az Isten három személyre oszlik«.
2817 19 |                    személyre oszlik«. Szóval az Isten föl van már Krisztus
2818 19 |                 törvényszéki elnökkel, pedig az csak fiákeren járt ki Bontóvárról
2819 19 |               magukkal, ezek nélkül nem megy az ilyen falusi udvarlás. A
2820 19 |                      a vér eredt meg belõle. Az istenért, hamar egy lavórt
2821 19 |                     a megyei restaurációkon.~Az orrvérzés elállott és a
2822 20 |                   szívesen fogadták, nemcsak az öregek, de Mari is. Úgyszólván
2823 20 |                    keresett, hogy belekössön az új vetélytársba. A vacsoránál
2824 20 |                      találmányának a titkát, az akkori fejedelmek is eleget
2825 20 |                    se többet, se kevesebbet. Az ön bácsikájához semmi közöm.~
2826 20 |                     a szemtelenséget, hallja az úr.~Nyugodtan ráemelte a
2827 20 |                     darabban volt.) De semmi az, hiszen bal kézzel is lehet
2828 20 |                      mutatkozott vezeklõnek. Az asszonyok is Noszty mellé
2829 20 |                 állottak, már azért is, hogy az asszonyok elõtt mindig a
2830 20 |                  jelenlevõnek van igaza, nem az elmaradottnak, márpedig
2831 20 |                  nagy malíciával miss Tropp, az amerikai gouvernante - hisz
2832 20 |                   pletykára, Kovács Antalné, az özvegy kapitányné, Voglányból,
2833 20 |                      mamák, bántóan hatottak az õ gyöngéd, finom lelkületére.
2834 20 |                     egy keresztény úriember. Az embernek nemcsak hasa van,
2835 20 |                     s ezt irányítani kell.~- Az anyák dolga a lányokat elsütni -
2836 20 |               Elérzékenyült e szemrehányásra az asszony, elborították az
2837 20 |                     az asszony, elborították az arcát a könnyek s nagy méltatlankodással
2838 20 |                  becsapva mérgesen maga után az ajtót, hogy a mennyezet
2839 20 |                megjelenik a szolgabíró, mint az örökké éber gondviselés
2840 20 |                    újjal, ha egy kátyú támad az úton, nosza legott Rekettyésen
2841 20 |                    becsületes verekedés esik az Icik kocsmájában (pedig
2842 20 |                      Icik kocsmájában (pedig az mindig esik), másnap már
2843 20 |                   Hiszen a többi gavallér is az õ kedvéért jár. Hanem van
2844 20 |               börzénél is. Minek törné tehát az eszét Tóth Mihály úr a találgatásban,
2845 20 |                 Suttogja, pletykázza azt már az egész környék. Mikor a tavaszon
2846 20 |                     erre nézve ismerõseitõl. Az értekezlet után az a kitüntetés
2847 20 |             ismerõseitõl. Az értekezlet után az a kitüntetés érte, hogy
2848 20 |                 pedig inkább szeretett volna az utolsó butikban vereshagymát
2849 20 |                  sarkantyúzni és korbácsolni az emlékezõtehetségét. »Gondolkozzál
2850 20 |                   élõ ember vagy, lehetetlen az, hogy eszedbe ne jusson.«
2851 20 |                     azt el nem felejti, hogy az asszonyok igen nyájasak
2852 20 |                 mivel boszorkányozta meg azt az én öcsémet, Noszty Ferit,
2853 20 |                  öcsémet, Noszty Ferit, hogy az most felém se néz, hanem
2854 20 |                    babonázta volna meg, mint az a szép kis boszorkány, aki
2855 20 |            méltóságos uram, mert mikor annak az ideje van, kijön a fû a
2856 20 |                     a bunkót?~- Nem, nem. Ha az Isten is úgy akarja, nekem
2857 20 |                     lesz ebbõl. Különb, mint az apja. Õt kell az országgyûlésre
2858 20 |                Különb, mint az apja. Õt kell az országgyûlésre küldeni,
2859 20 |                  országgyûlésre küldeni, nem az öreget. Lesz még abból miniszter
2860 20 |                      semmit), stb.~Egyszerre az ifjúság vezére lett, dédelgetett
2861 20 |           lehunyódtak a hibái fölött és csak az a hír világított, mint valami
2862 20 |                 tréfás szemhunyorgatással:~- Az öreg Tóth, úgy látom, nem
2863 20 |                 tervünket. Hanem tudod-e, mi az a finis-lovaglás?~- Éppen
2864 20 |                 megfeszítened minden erõdet, az utolsó pillanatban, a cél
2865 20 |                      rossz volna, miután már az öreg nem akadály, ha a leányra
2866 20 |             természetesen azt gondolta, hogy az bizony nem lenne rossz és
2867 20 |                 vette a sógora tárcáját, sõt az Uhl Timotheus ígéretét se
2868 21 |                        HUSZONEGYEDIK FEJEZET~AZ EMBER NÉHA EGY SZALMASZÁLBAN
2869 21 |                természetben, a barmok bőgtek az istállóban, tyúkok, madarak
2870 21 |                   tyúkok, madarak elbújtak s az utolsó fűszál is félénken
2871 21 |                    tudom, hogyan jönnek haza az enyéim. Jobb volna, ha ott
2872 21 |                    volt azon a véleményen.~- Az ilyen vihar hamar átszáguld,
2873 21 |                     van, még hazajöhetnek.~- Az még rosszabb - vélte Tóth -,
2874 21 |            felhõszakadás lesz, a Gyík elönti az utat. Jobb, ha ott maradnak
2875 21 |                     maradnak éjszakára.~- De az a vendéglõ gyalázatos -
2876 21 |                      jegyezte meg Tóth. - Ha az ember mindent elõre látna.
2877 21 |                    eszükbe jutna kinyittatni az ajtót. Hanem ha már õrajtuk
2878 21 |                      õrajtuk nem segítettem, az öcsémuramat szívesen mentem
2879 21 |                  Dehogy nem. Két ajtaja van, az egyik az emeleten, a másik
2880 21 |                     Két ajtaja van, az egyik az emeleten, a másik egy csapóajtó,
2881 21 |                   egész évben, csak vigye el az egyik kulcsot.~S ezzel kihúzott
2882 21 |                    kulcsot.~S ezzel kihúzott az asztalfiókból egy kulcsot
2883 21 |                 Nagyobb kitüntetésnek veszem az utóbbit - szólt magát meghajtva -,
2884 21 |                      jóakaratát jelenti, míg az elõbbi egyszerû szamárság
2885 21 |                   katonaságnál veszi hasznát az ember. De mióta katona nem
2886 21 |                      a sarkantyú.~- Igaz biz az, el is feledtem, hogy azelõtt
2887 21 |                      kocsizörgés hallatszott az udvaron. Tóth felugrott
2888 21 |                   udvaron. Tóth felugrott és az ablakhoz futott.~- Megérkeztek
2889 21 |               ablakhoz futott.~- Megérkeztek az asszonyok - mondá. - A vihar
2890 21 |                     ennél a kényes pontnál. »Az ördögbe is, egy szalmaszálban
2891 21 |              átöltözködtek és magukhoz térve az ijedtségtõl, szintén megjelentek
2892 21 |          katonaéletre.~- Bizony kedves dolog az. Ha még egyszer születnék
2893 21 |                     attól függ, hogy hol van az ember, Majlandban-e, a sok
2894 21 |                         Trencsénben? - kérdé az öregúr, kellemesen meglepetve. -
2895 21 |                  város, mind ismerik egymást az emberek.~- Tehát a mi Rózánkat
2896 21 |                  felelte ímmel-ámmal Noszty.~Az öregek jelentõségteljesen
2897 21 |                       Hm, nem ez a hadnagy-e az, akit Velkovicsék emlegettek?~-
2898 21 |                      mai leányok! Húzza õket az uniformis, mint a mágnes
2899 21 |                  mint a mágnes a vasat. Azok az ostoba katonakabátgombok
2900 21 |            leánykoromban katonaudvarlóim. De az más, mert Pozsony tele van
2901 21 |                   hált egy éjszakára és arra az alkalomra néhány ezer fülemilét
2902 21 |                 azóta igen sok fülemile van, az bizonyos. A királyné aztán
2903 21 |                    egyszerre megint ráugrott az elõbbi témára, mint a kutya
2904 21 |             parancsnokom volt.~Mari ráemelte az ibolyaszín szép szemeit,
2905 21 |               bizonyosan használni fog. Mert az mindenre jó a világon. Bizony,
2906 21 |                    csipetnyit, hogy legalább az sajtoljon ki egy-két könnycseppet
2907 21 |                   pedig a fukarságot illeti, az is a doktori állással jár.
2908 21 |                       ha megérik, következik az aratás, nagy öröm, ha sok
2909 21 |            eredményének a szeretete. Például az írónál, kinek a könyve majdnem
2910 21 |                      a gyermeke volna. Hanem az orvos munkája, épp úgy,
2911 21 |                  Mikor fölébred reggel, künn az elõszobájában türelmetlenül
2912 21 |             ötforintos« - gondolja a doktor. Az ötforintosok aztán beeresztetnek
2913 21 |                     a nyelvüket, megtapintja az ütõeret s mikor végre kiürül
2914 21 |                 ütõeret s mikor végre kiürül az elõszoba s fáradtan kimerülve
2915 21 |                 egyéb látható eredmény, csak az ötforintosok. Szóval az
2916 21 |                      az ötforintosok. Szóval az orvosnál a pénzszeretet
2917 21 |            eredményének szeretete is, vagyis az orvosnak a szíve két vezetéken
2918 21 |                      szerencsésen eltemették az elõbbi kényes beszélgetést,
2919 21 |               megszûnt a tormaszagolástól és az elfogulatlanságát is visszanyerte,
2920 21 |                      úr fejében megfogamzott az az elhatározás, hogy a trencséni
2921 21 |                      fejében megfogamzott az az elhatározás, hogy a trencséni
2922 21 |                   szerzett Trencsénben -, de az vesse rá az elsõ követ,
2923 21 |                Trencsénben -, de az vesse rá az elsõ követ, aki valaha hadnagy
2924 21 |                    Milyen csodálatosan szövi az emberek életútjait a gondviselés!~
2925 21 |                  megegyezett a Kopereczky és az öreg Noszty véleményével
2926 21 |                     a Feri életmódját, mióta az uborkafára kapott s könnyen
2927 21 |                     Még egyszer majd kiírják az újságba, vagy más úton is
2928 21 |                    más úton is fülébe juthat az öreg Tóthnak. Ha Pesten
2929 21 |               Tóthnak. Ha Pesten volt, akkor az volt a veszedelem, ha pedig
2930 21 |                    ha pedig nem volt Pesten, az még nagyobb veszedelemnek
2931 21 |                      bajban vagyok.~- No, mi az megint? - vonta össze redõkbe
2932 21 |                    össze redõkbe szemöldjeit az öreg Noszty.~- Vesztettem
2933 21 |                Elfogadom ab invisis.~- Ebbõl az ab invisisbõl ismerek rád.
2934 21 |                   most ne vitatkozzunk ezen. Az én föltételem az, hogy még
2935 21 |          vitatkozzunk ezen. Az én föltételem az, hogy még e héten dûlõre
2936 21 |                      a dolgot.~- Magamnak is az volna óhajtásom, de félek,
2937 21 |                       hogy még zöld gyümölcs az egész - felelte Feri.~-
2938 21 |               gunyoros kacagással a fõispán.~Az öreg Noszty amellett érvelt,
2939 21 |                       Feri most elõnyben van az összes ott settenkedõ akarnokok
2940 21 |                szerelem hirtelen támad, mert az csoda, mennyei misztérium,
2941 21 |                 gazdasági dolgokról, részint az asszonyokkal holmi semmiségekrõl,
2942 21 |                 messzirõl fölismerte Feri és az ostora nyelével tisztelgett.
2943 21 |                       Mi újság?~- Megnyertem az egy mázsa bonbont - kiáltá
2944 21 |                    füvek, szerelemrõl zúgtak az erdõk s ugyanerrõl fecsegett
2945 21 |                     van a faluban.~- Nem biz az - felelte Tóth Mihály nevetve -,
2946 21 |                      egy kis kabátbélés kell az anyjuknak télire, hát arra
2947 21 |                 erdõben - mutatta a hajdúnak az egypár holdnyi bükköst.~
2948 21 |                  törülgette izzadó homlokát.~Az erdõ alig néhány száz lépésnyire
2949 21 |                    termett benne. Hogy tehát az erdõfoltot megközelítsék,
2950 21 |                    vele a szolgabíró.~- Hja, az már nem az én hibám, hanem
2951 21 |                szolgabíró.~- Hja, az már nem az én hibám, hanem a legfelsõbb
2952 21 |                  képes õket ellátni legalább az elsõsegéllyel. Néha magamat
2953 21 |                       mi mindent tudnak ezek az öreg anyókák s mi mindent
2954 21 |                 Kecske Gergelyné (így hívják az egyik ápolónõt) két téglát
2955 21 |                   Tóth Mihálynak megtetszett az eset, a magyarázatát kérte,
2956 21 |             megállítani.~Szerencsére elérték az erdõt s a szolgabíró furfangosan
2957 21 |                    menjenek elõre. Nekem itt az erdõ szélén kell bevárnom
2958 21 |                      akad rám. Majd utolérem az urakat!~Tóthék tovább mentek,
2959 21 |                      csicsergését. Többet ér az, mint a Pázmár elõadásai.
2960 21 |           megtöltötte szívét édes érzésekkel az erdõ is. Elandalodva nézett
2961 21 |                   sem ereszté el a tekintete az erecskét, sõt fel is állott,
2962 21 |              csakhamar felszürcsölte majdnem az egészet. Valami jót uzsonnálhatott
2963 21 |                   mint a magyar gazda, mikor az esõt várja, csakhogy a gazda
2964 21 |                      várja, csakhogy a gazda az eget nézi, a róka pedig
2965 21 |                  elõtti pázsiton hancúrozni. Az anyjuk egy nyúllábat keresett
2966 21 |              valahonnan, azt odadobta nekik, az egyik rókakölyök elkapta
2967 21 |                      egymáson hemperegtek és az inkriminált nyúlláb hol
2968 21 |                      inkriminált nyúlláb hol az egyiknél, hol a másiknál
2969 21 |            testvérkék egymást nem bántották. Az öreg megállt a lyuk szájánál
2970 21 |                  inkább csak szimbólum volt.~Az öreg róka most megint megvizsgálta
2971 21 |                      felé, nekivágván rézsút az erdõcske éjszaki részének (
2972 21 |                      különben egy major volt az erdõszélen). Noszty megfordult,
2973 21 |                      sokkal meglepõbb tör ki az ajkairól:~- Klára!~Azt hitte,
2974 21 |                     nem bírt betelni vele.~- Az vagyok. Én vagyok. Elhoztam
2975 21 |                     S pajzán mosoly játszott az ajkai körül, miközben az
2976 21 |                     az ajkai körül, miközben az erdõ is nevetett, õ pedig
2977 21 |                    pedig egyet perdült, mint az orsó és szétnézett.~- De
2978 21 |                      és szétnézett.~- De hol az apa és az orvos?~- Azok
2979 21 |               szétnézett.~- De hol az apa és az orvos?~- Azok elmentek az
2980 21 |                    az orvos?~- Azok elmentek az erdõbe a doktor rókáját
2981 21 |                      elszontyolodott erre és az erdõ is szomorú lett.~-
2982 21 |                       most tuszkolta be õket az anyjok s õ maga elment valahová,
2983 21 |                   páfrányok eltakartak.~- Mi az? - kérdé a leány haloványan,
2984 21 |                     egy lépést tett hátra.~- Az egyik az volna, ha én most
2985 21 |                lépést tett hátra.~- Az egyik az volna, ha én most megkérném
2986 21 |                  szájára ütnék. No nézze meg az ember. Nem szégyenli magát
2987 21 |                   módot!~- A másik mód pedig az lenne, ha maga kérne meg
2988 21 |                    és a tekintetével mutatta az irányt, ahova Marinak néznie
2989 21 |                     még azután is ott maradt az ifjú keze a derekán; egyre
2990 21 |                      amint hõsiesen kalimpál az egyik sarkantyús lábával
2991 21 |               lábával s üti-veri szárnyaival az édest, amit az csak annyiba
2992 21 |                   szárnyaival az édest, amit az csak annyiba vesz, mintha
2993 21 |                 megszeppenve állottak félre.~Az öreg némi mozgásokat csinált
2994 21 |          eleresztette a kakast. Nesztek, itt az uzsonna!~A rókafiak azonban,
2995 21 |                      a lyukba, a kakas pedig az ellenkezõ irányban menekült.~
2996 21 |               szemüket anyjukra függesztvén. Az öreg kétszer emelte fel
2997 21 |                   középre állt s elkezdõdött az elõadás. Ide figyeljetek
2998 21 |                 szájából a kakas lábát, mire az megint szabad lett volna,
2999 21 |                 megint szabad lett volna, de az egyik talpát rátette a szárnyára,
3000 21 |                  talpát rátette a szárnyára, az természetesen rángatta,