1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3680
Fejezet
3001 21 | a szárnyából kitépõdött. Az egyik rókakölyök, a legbátrabb
3002 21 | szájába vette a tollat. Az öreg jóakaratúlag pislogott
3003 21 | puskáját, hogy célba vegye az öreg rókát.~Mari remegve
3004 21 | oly csalogató volt, mint az örvény. A szerelmesek hangja
3005 21 | örvény. A szerelmesek hangja az - habár most csak a rókák
3006 21 | lihegte Noszty.~- Nem lehet, az nem lehet - szólt és reszketett. -
3007 21 | fényt lövelltek, lehajolt az arcához, kezébe vette az
3008 21 | az arcához, kezébe vette az állát, belenézett a szépvágású
3009 21 | sõt olyan viruló lett az arca, mint azelõtt egyszer
3010 21 | mosollyal fenyegette meg az ígéretszegõt:~- Megálljon,
3011 21 | maga Patkó!~A rókacsalád az eldobott puska zörejére
3012 21 | semmi sem maradt a tisztáson az elõbbi drámából, csak a
3013 21 | Egy hûs áram végigsuhant az erdõn. Valahol egy rigó
3014 21 | rigó füttyentett. Odább az erdõ mellett vezetõ telegráf-oszlopok
3015 21 | bogaraknak kell lenniök az oszlopban, különben honnan
3016 21 | volt megtöltve.~Megindultak az erecske mentén s nézték,
3017 22 | kopogtatás nélkül felrántotta az ajtót Noszty Feri.~- Nos? -
3018 22 | nem értettem?~- Malinkát. Az most dominózik vele egész
3019 22 | valami nevetséges és ostoba. Az akkori hangulat kell hozzá,
3020 22 | hangulat kell hozzá, a miliõ, az erdõ csendje, a rókák, stb.
3021 22 | a rókák, stb. Egyszóval az erdõben voltunk tegnap és
3022 22 | gondot vettél le a fejünkrõl. Az öregekkel is végeztél?~-
3023 22 | ha egy kis formát adunk az eljárásnak. Az sohase árt.~-
3024 22 | formát adunk az eljárásnak. Az sohase árt.~- Sõt használ.
3025 22 | Sõt használ. Élni se tudna az ember a formulák nélkül.~-
3026 22 | érintheted és dûlõre viheted az öregúrnál.~- Abban igazad
3027 22 | nyugalmazott hivatalnok. Az öregúrnak elég pénze hever
3028 22 | vagy, hogy a körülmények és az ott fújdogáló szelek szerint
3029 22 | Vilmához és mondd el neki az eset poétikus részét… A
3030 22 | rózsaszínû terveket a jövõre. Az öreg Nosztynak maga Kopereczky
3031 22 | dinnyébe, a dinnye érett.« Az öreg a képviselõházban kapta
3032 22 | közé is kiszivárgott s mint az alkorán képletes kifejezései,
3033 22 | falujokban és másnap úgyszólván az egész úri család összegyülekezett
3034 22 | fõispán Rekettyésen van az ügy végleges rendezése céljából,
3035 22 | érdeklõdéssel várták megérkezését és az új híreket. Feri egy csöppet
3036 22 | végre Mariban is megmozdult az a kis húsdarab, amely annyi
3037 22 | bajt csinál a világban; az öregeknek unoka kell és
3038 22 | ha egy fiú találna jönni, az öreg Tóth meg is bolondul
3039 22 | pipafüst volt a szobákban, de az mind rózsaszín párának látszott
3040 22 | megifjúhodnak. Nem tréfa az! Õ volt a család nyûge eddig
3041 22 | mindenki kivette részét, csak az öreg Noszty volt nyugtalan.
3042 22 | volt nyugtalan. Nem biztos az még. Nem jó a medve bõrére
3043 22 | sem jött haza a fõispán, az õ skrupulusai is kezdtek
3044 22 | hintó begurult, mindenki az ablakhoz rohant s nem mint
3045 22 | nem mint a hajdani jósok az állati belekbõl, hanem különféle
3046 22 | jelekbõl igyekeztek kitalálni az eredményt.~- Izrael vidám -
3047 22 | kiálták négyen is, mialatt az elbizakodott Feri nagy flegmával
3048 22 | mondá türelmetlenül.~- Az ördögnek tartoztam egy úttal -
3049 22 | folytatá Kopereczky s az arcok még jobban kezdtek
3050 22 | volt szerencsém.~- Izrael, az Istenért, megölsz bennünket -
3051 22 | Elbeszélte aztán, hogy az asszonyok elõtt nem titkolta
3052 22 | õszintén elmondta szüleinek az erdõben történt jelenetet
3053 22 | férjhez, vagy senkihez és hogy az öregúrnak nem volt ez ellen
3054 22 | tekinthetõ. Csak Ferit nyomta az a gondolat, hogy Velkovicsot
3055 22 | Hát miben maradtunk volna? Az esküvõ idejét majd megállapítjátok
3056 22 | hogy õszre szeretné.~- Az messze van.~Kopereczky pajkosan
3057 22 | bennök.~- Mikor jön haza az öregúr? - kérdezte Feri.~-
3058 22 | hozhatod már a gyûrûket…~- Nem, az nem volna illendõ - vélte
3059 22 | illendõ - vélte Homlódyné -, az apát be kell várni az eljegyzésre.~
3060 22 | az apát be kell várni az eljegyzésre.~Feri mindamellett
3061 22 | ezüstmûvesnél, a kezdõbetûket és az évszámot vésette belülre.
3062 22 | valahogy ki ne írja lapjában az érdekes hímen-hírt (azért,
3063 22 | sorban elszámlálni, hogy az ilyen szerencsének mivel
3064 22 | Legkellemetlenebb volt az öreg Noszty, kit (de köztünk
3065 22 | lehet úgy hagyni, mert ha az öreg ellen most csõdöt kérnek,
3066 22 | akkor esetleg összeomlik az egész dolog s minden eddigi
3067 22 | hajtatott Rekettyésre, úgy ment az a négy ló, mint négy páva,
3068 22 | megbecsülte. Hej, de más világ az ezeknél a nagyuraknál! Ott
3069 22 | Mindig közte volt, hogy az öreg tekintetes úr még nem
3070 22 | versenyistállóját, no hát ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani,
3071 22 | könnyû módon juthat ott az önkénytes árverésen nemes
3072 22 | produkált. Fogta magát, az elsõ állomáson kiszállt
3073 22 | rekettyési állomásfõnökhöz, hogy az naponként értesítse, hogy
3074 22 | meg is történt, de mindig az, hogy még nem érkezett meg.~
3075 22 | még nem érkezett meg.~Még az ágyban feküdt egy reggel,
3076 22 | szokásos jelentés volt benne az állomásfõnöktõl: »Tóth Mihály
3077 22 | névjegy után nyúlt, azon meg az volt írva: »Tóth Mihály«.~-
3078 22 | ágyából.~- Vezesd be hamar az elfogadó szobába s vigyél
3079 22 | érkezett meg. Nem lehet ezekben az emberekben megbízni.~- Az
3080 22 | az emberekben megbízni.~- Az állomásfõnöknek igaza volt,
3081 22 | Rekettyésen. Hja, ezek a fiatalok! Az ember fölneveli a kis madárkát,
3082 22 | hozzám bizonyos ügyben.~- Hát az csak természetes - szólt
3083 22 | méltóztatott mondani. Ez az, ami engem aggasztott. Ettõl
3084 22 | bizonnyal fájdalmat okoz az én elhatározásom, ezentúl,
3085 22 | elsápadt, a haja fölborzolódott az égnek, ajkai rángatózni
3086 22 | meggondoltam.~- De legalább az okot mondja meg.~- Nem szándékom
3087 22 | mondja meg.~- Nem szándékom az okot megmondani.~Ez a csökönyösség
3088 22 | meghajtotta magát és távozott. Az ajtóban egymást keresztezték
3089 22 | hatalmas tenyere, hogy künn az elõszobában is meghallhatta
3090 23 | titkolni. Kopereczkyt elöntötte az epe, hiszen az ő pénzéből
3091 23 | elöntötte az epe, hiszen az ő pénzéből úszott el a legtöbb,
3092 23 | a Császárfürdőbe küldték az orvosok, hanem Karlsbadba,
3093 23 | Malinka kíséretében másnap az esti vonattal, mielőtt még
3094 23 | urakból valók. Nem hagyják az elesetteiket hidegvérûen
3095 23 | szívére vette, hogy eleinte az öngyilkosságtól féltették.
3096 23 | forgatva nyugalmából. Hisz az ilyen dolog alkalmas megrendíteni
3097 23 | férfiak hányták-vetették meg az esetet, természetesen dzsentri
3098 23 | olyan egyszerû volt. Csak az történt, hogy nem sikerült
3099 23 | kieszelt spekuláció. De õk azt az oldalt látták, hogy egy
3100 23 | Nosztynak röviden kiadták az utat. És ha már ebbõl az
3101 23 | az utat. És ha már ebbõl az ügyletbõl, melyre annyi
3102 23 | innen, akár onnan - hisz az már mindegy.~Rágányos vetette
3103 23 | kurtítva.~Homlódy ellenezte. Az õ felfogása szerint szabad
3104 23 | Hát te mit mondasz, János?~Az ezredes azt mondta, hogy
3105 23 | meg róla Trencsénben, ahol az ezrede feküdt - hát igenis,
3106 23 | magyarázatot követelni.~Az ezredesnek senki sem mert
3107 23 | elõtt személyesen tett s ez az, hogy nem adja a lányát -
3108 23 | hetekig, hónapokig folytak az efölötti eszmecserék a férfirokonok
3109 23 | a férfirokonok közt, míg az asszonyok leginkább amiatt
3110 23 | köztudomásra jut a kosár. S az a szégyen, az a rettenetes
3111 23 | a kosár. S az a szégyen, az a rettenetes szégyen! Ha
3112 23 | de így mindennek vége.~- Az utcán se merek többet mutatkozni -
3113 23 | Ejh, hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban.~
3114 23 | színdarabokban nem mindig ilyen az elsõ felvonás, pedig a harmadikban
3115 23 | vigasztaló szóbeszédnek vették az atyafiak, csak az egy Vilma
3116 23 | vették az atyafiak, csak az egy Vilma nem adta fel teljesen
3117 23 | valami terve?~- Tervem? Az még nincs. Hanem úgy a sötétségbõl
3118 23 | minden elcsendesedett s az atyafiak napirendre látszottak
3119 23 | hogy õ nem szüntette meg az érintkezést Tóthékkal, sõt
3120 23 | viszont átjártak Voglányba. Az is észlelhetõ volt, kivált
3121 23 | Hiszen a pók se azért szövi az õ vásznát, hogy kereskedésben
3122 23 | a megye éjszaki részébe, az ottani szolgabírót helyettesítvén
3123 23 | Kopereczky már járni tanult az elhanyagolt parkban, Tóthék
3124 23 | elején jöttek haza; Feri az új járásban tartózkodott
3125 23 | történt, abban nagyrészt az õ kezük van.~November 3-
3126 23 | sokkal nagyobbakat, mint õk.~Az egyórai uralmat ugyanis
3127 23 | Magyarországot is (amely nem volt az övé addig az egy óráig sem),
3128 23 | amely nem volt az övé addig az egy óráig sem), mert általános
3129 23 | mert általános divat lett az egyórai uralmát személyesíteni
3130 23 | ra esett. Kijelöltettek az alkalmas személyek, amennyire
3131 23 | személyek, amennyire lehetett, az elõkelõ világból, kivételt
3132 23 | világból, kivételt csak az egy Tóth Mari képezett,
3133 23 | palotahölgyet fog ábrázolni.~Az elnökséget a fõispánné vállalta,
3134 23 | ki személyesen kérte fel az egyes szereplõket, minélfogva
3135 23 | hogy õ fogja ábrázolni az erdélyi udvar legszebb hölgyét.
3136 23 | Mari. A nyaka sovány volt, az arca színtelen, a szemei
3137 23 | a nagy szerencsét, hogy az õ leányára gondoltak, igen
3138 23 | lenne egyetlen szava se, ha az Isten meg nem látogatta
3139 23 | mindannyiszor eljövök, elviszem az én lelkem Marimat és vissza
3140 23 | véglegesen besoroztatott az egyórai uralomhoz, sõt Tóth
3141 23 | divattá emelkedett. Boldogok az urak, mert a szegények õket
3142 23 | ha valami bajuk történik, az is egy mulatságra ad alkalmat
3143 23 | egy mulatságra ad alkalmat az uraknak. Mikor a szegény
3144 23 | kisajtolt gyöngyök, akkor az úriasszonyok is elõszedik
3145 23 | jelmezt. Sok babrálás van az ilyeneken. Csak decemberben
3146 23 | Marit gardírozta, behozta az összejövetelekre és hazavitte,
3147 23 | szót sem szóltak senkinek.~Az utóbbi napokban azonban
3148 23 | gyémántnál…~- Mi lehet az? - tûnõdött Noszty Feri.~-
3149 23 | valamely turpisságban jár az ember, Bubenyik megbecsülhetetlen
3150 23 | volt, tele van ötletekkel az imposztor. Amire ez ráadja
3151 23 | Amire ez ráadja magát, az okvetlenül sikerül.~- Ej,
3152 23 | ha Bubenyik benne lesz, az mindjárt más, Bubenyikra
3153 23 | figyelemmel hallgatta, hol az egyik fülcimpáját vakarva,
3154 23 | kerék, meg a rugó, ha csak az egyik nem jár jól, vége
3155 23 | egyik nem jár jól, vége az egésznek. Hanem hát azért
3156 23 | kelt fel, befagyva találta az ablakokat. A reggelinél
3157 23 | Félek, hogy a Gyík befagyott az éjjel s ez mindent elrontana.~-
3158 23 | Hiszen tudja. Odarendeltem az útibiztost. Nem tudom, megbízható
3159 23 | hivatalba érve, már ott találta az elõszobában az útibiztost.
3160 23 | ott találta az elõszobában az útibiztost. Ismerõs arcú,
3161 23 | Elváltunk - sóhajtott fel az öreg -, mert birtokocska
3162 23 | engemet nem akarta, pedig az ökröket átvett mindnyáját.~-
3163 23 | még a keze?~- Nem fázik az. Csak szerínységbõl céklaszínû.~-
3164 23 | kályhánál. Aztán üljön le az íróasztalhoz és intézzen
3165 23 | kikereste a pápaszemét, leült az íróasztalhoz és írta a jelentést,
3166 23 | koncipiálnyi.«~- Miféle prém az?~- Kiszló.~Malinka gondolkozott.
3167 23 | rekettyési hidat, úgy, hogy az éjszakán át járhatatlan
3168 23 | Megértette?~- Holtig tanúlja az ember - jegyezte meg alázatosan
3169 23 | háznál, Igali Menyhért, az öreg kasznár hurcolkodott
3170 23 | hanem parázna szájú és az a rossz szokása volt, hogy
3171 23 | lehetetlen volt rá haragudni.~Az asszony már fent sántikált,
3172 23 | Itt a pandúr - kiáltá már az ajtóból. - Megyünk!~- Készen
3173 23 | tipegett.~Csakhogy nem addig az, nem azért van itt Igali
3174 23 | tudom én, hogy mi kell az olyan kis lábaknak. Az enyém
3175 23 | kell az olyan kis lábaknak. Az enyém is olyan volt - hároméves
3176 23 | Igali. - Holdvilág lesz az éjjel. S én úgyse tudok
3177 23 | udvara tele volt hintókkal, az ablakok kivilágítva véges-végig.
3178 23 | állítva, hogy teljes legyen az illúzió.~Sokáig tartott,
3179 23 | festményt, s összehasonlítva az elébe táruló élõképpel,
3180 23 | édesdeden kacagott valamit, az egyik egy cukorkát hagyított
3181 23 | elkapni.~Homlódyné, aki az udvarmesternõt ábrázolta,
3182 23 | Vilmát valaki megcsókolta, az õ éles fölszisszenése vált
3183 23 | jelmezeiket és megjelentek az ebédlõben, Kopereczky egy
3184 23 | leopárd tekintetével fürkészte az embereket s Vilma elsuhanván
3185 23 | háziasszony feloszlatta az asztalt és a szétszéledõ
3186 23 | vendégek nagy összevisszaságban az asztal körül tolongva, egymás
3187 23 | tudja? Csak nagyon édes volt az érintés és az agyvelõtõl
3188 23 | édes volt az érintés és az agyvelõtõl kezdve az egész
3189 23 | és az agyvelõtõl kezdve az egész testen kéjjel nyilallott
3190 23 | hidegen…~- Nem én vagyok az oka - susogott leheletszerûen
3191 23 | tréfálóztak és úgy elröpült az idõ, hogy senki észre se
3192 23 | kiáltá most Bubenyik s még az istállóba kellett szaladnia
3193 23 | és annyi tért vesztettek az elõre indult kocsival szemben,
3194 23 | nyugodtan leereszkedett az elõülésre és mintha csak
3195 23 | kezdõdnek… Oh, rettenetes az.~- Igyék egy kis konyakot!~-
3196 23 | dugóját és odanyújtotta.~- Az Isten megáld érte.~- No
3197 23 | szegényke a sarokban; csak az a baj, hogy kevés kátyú
3198 23 | kátyú volt. (Kár volt ezt az utat olyan nagyon becézni
3199 23 | Mintha cukorporral lenne az égbolt behintve. Vajon melyik
3200 23 | vannak.~- De legalább eltelik az idõ. Ugyan no, válasszon!~-
3201 23 | elrántotta.~- Mit gondol, az Isten szerelméért? A ruhát
3202 23 | méltóságos asszony gyomrára. Az szokott használni. Itt van
3203 23 | bástyatornya - csakhogy nem az közeledett, hanem õk, mert
3204 23 | Bubenyik elsõnek szaladt az érkezõ kocsihoz, megkérdezni,
3205 23 | megkérdezni, mi történt. Feri és az inas gyöngéden leemelték
3206 23 | inas gyöngéden leemelték az úrnõt, mire a kastély cselédei
3207 23 | hûljön. Visszafelé eredj el az orvosért.~Mari éppen tiltakozni
3208 23 | elmenni, de ha Nosztynak az orvost kell elhozni, akkor
3209 23 | Bubenyik, a fogat megfordult az udvaron és megindult Rekettyés
3210 23 | felé. Hiszen egy verébugrás az egész. Mindjárt otthon vannak.~
3211 23 | Mindjárt otthon vannak.~Az idõ megenyhült. Egy csomó
3212 23 | úszott volt imitt-amott az égen, nyújtotta, húzgálta
3213 23 | hogy õ a gyenge és Feri az erõs.~- Ott, ott!~Körülbelül
3214 23 | mesékben a zsiványok, mikor az erdõben pecsenyét sütnek.~-
3215 23 | ruhája zsebében.~- No, mi az? - kérdé Noszty.~- A híd
3216 23 | váza állt ott, a keret, az oldalak és a cölöpök.~Feri
3217 23 | reszketve. A fáklyafény az arcára verõdött. Olyan fehér
3218 23 | akaratosan s kászmálódni kezdett, az egyik lábát kihúzta a lábzsákból.~-
3219 23 | van Pázmár doktor, ott van az édesapjának a szanatóriuma,
3220 23 | ön nyugodtan eltöltheti az éjszaka hátralevõ részét,
3221 23 | azt kellett hinnem, amit az apám mondott…~- Énrólam?~
3222 23 | becsületes ember és sohase lehet az én férjem.~De ezzel aztán
3223 23 | vitte a rohanó négy ló, az irányt tévesztett bagoly
3224 24 | kisasszony itt fog hálni az apja szobájában (a rekettyési
3225 24 | ruháiba, addig lassanként az eseményeket és azoknak okait
3226 24 | kedves kisasszony. No, semmi az. Itt jó helyen van. A saját
3227 24 | törve? Hogyne, hogyne. Ez az Apafi mindig részeges ember
3228 24 | bajokat csinál. Úgy? Hát az élőképek főpróbája volt?
3229 24 | tarka Zebedeusát azoknak az élőképeknek. És hát mi baja
3230 24 | itt néhányszor.~Kinyitotta az ajtót és gyertyát gyújtott.
3231 24 | barátságos szoba volt. A fogason az öreg Tóthnak a kabátjai
3232 24 | Tóthnak a kabátjai lógtak. Az íróasztalon könyvek, Jósikától,
3233 24 | karácsonyra Mari kötött az apjának, ugyancsak egy törülközőtartó
3234 24 | törülközőtartó a mosdóasztalnál, az is az ő hímzése, hiszen
3235 24 | a mosdóasztalnál, az is az ő hímzése, hiszen itt ő
3236 24 | ágy kínálkozott fekhelyül, az ajtó mellett egy vaskályha
3237 24 | csengettyűzsinór, húzza meg, az ápolónők, akik lent vannak
3238 24 | még hallgatta a lépteiket az emeleti folyosón, kip-kop,
3239 24 | Hirtelen vetkezõdni kezdett, az ágy szélére ült, megoldotta
3240 24 | a padlóra. Kip, koppant az egyik, kip, koppant a másik,
3241 24 | szíve, hogy sírva borult az ágyra s addig sírdogált,
3242 24 | elaludt.~A gyertya égve maradt az asztalon, egy piciny piros
3243 24 | valahol a falban.~A doktor az egész úton szundikált, Voglányban
3244 24 | ahogy jött, visszasurrant az udvarra, ahol már befogva
3245 24 | méltóságos urat, hogy még az édesanyja se ismerne rá.~
3246 24 | fejére, álszakállt ragasztott az állára, egy ócska köpenyeget
3247 24 | Sebestyén bejáratához s meghúzta az ajtófélfán lógó fogantyút,
3248 24 | Kisvártatva kulcs nyikorgott az ajtóban s egy köpcös asszony
3249 24 | vetett a jöttre.~- No, mi az? Mit akar?~- Beteg vagyok,
3250 24 | Miféle szerzet? - kérdezte az asszony bizalmatlanul~-
3251 24 | Erre megenyhült egy kicsit az asszony és így szólt:~-
3252 24 | harangozni?~- Lassan vánszorogtam az úton és minthogy ismerem
3253 24 | Ettõl még jobban megenyhült az asszony szigorú arca s most
3254 24 | nagyobb nyílást hagyott az ajtón, még csak az utolsó
3255 24 | hagyott az ajtón, még csak az utolsó próba volt hátra.~-
3256 24 | közelrõl lehelt rá, hogy az ajkait érinté, csóknak is
3257 24 | vén kutyát! - kiáltott fel az asszony, hirtelen elrántva
3258 24 | rajta, most már kitárta az ajtót elõtte.~- Jöjjön be
3259 24 | már a járást s arra kérte az ápolónõt, hogy az õ ágyát
3260 24 | kérte az ápolónõt, hogy az õ ágyát messzebb jelölje
3261 24 | egy alkovszerû szögletben.~Az ápolónõ ráhagyta s miután
3262 24 | ápolónõ ráhagyta s miután az új beteg kijelentette, hogy
3263 24 | Útközben sorra nézegette az elfoglalt ágyakat, figyelte
3264 24 | elfoglalt ágyakat, figyelte az alvókat és betakargatta,
3265 24 | aztán leült egy karosszékbe az egyik ágynál, a lámpát letette
3266 24 | mellé, hogy a fény ne bántsa az alvókat, egy kanál orvosságot
3267 24 | ide-oda.~Noszty csak erre az elcsendesedésre várt, melyet
3268 24 | láthatatlan pallosokkal az ágy körül, ahonnan csendes,
3269 24 | úgy volt még, mint mikor az álom betapasztotta szemeit,
3270 24 | A kis cipõk ott hevertek az ágy mellett. A rezedaszín
3271 24 | hanyagul a székre volt dobva, az utóbbi még szinte az élõ
3272 24 | dobva, az utóbbi még szinte az élõ test formáit mutatta
3273 24 | azokra a formás cipõkre s az álmában gyöngéden kipirult
3274 24 | kedves arca, megint meglökte az ördög: hát mindezt itt hagyja
3275 24 | másnak, mikor már majdnem az övé volt? Nem, nem. Törjön
3276 24 | dacos léptekkel közeledett az ágyhoz. Ekkor pillantotta
3277 24 | kivette kését és kettévágta. Az ágy mellett állva, megcsapta
3278 24 | hanem ahelyett letérdelt az ágy melletti szõnyegre s
3279 24 | valami mosolyféle suhant át az ajka bal szögletében, aztán
3280 24 | sikoltással bújt a paplan alá az álla hegyéig.~A rémületé
3281 24 | hegyéig.~A rémületé volt az elsõ mozdulata, a szeméremé
3282 24 | meghallgasson és igazat adjon nekem.~Az pedig egy szót se felelt.
3283 24 | nem becstelen. A módok és az eszközök, amelyekhez nyúltam,
3284 24 | felhasználta ezt, a paplan alatt az ágy lábához csúszott, fürgén,
3285 24 | hirtelen átvetette magát az ágy deszkáján s egy iramodással
3286 24 | deszkáján s egy iramodással az ablakpárkányon termett.~
3287 24 | ablakpárkányon termett.~Noszty csak az alsószoknyák sustorgását
3288 24 | s ezzel csavarni kezdte az ablak kilincsét.~Noszty
3289 24 | fordult meg.~- Mari, Mari, az Isten szerelméért, megálljon.
3290 24 | megálljon. Térjen vissza az ágyba és hallgasson meg.
3291 24 | meghallgatott, esküszöm az élõ Istenre, távozom a szobából.~-
3292 24 | kérem, mert ott megfázik. Az a halál ott!~- Távozzék
3293 24 | a halál ott!~- Távozzék az ágytól, távozzék a kályhához,
3294 24 | esküdjék meg, hogy nem közeleg az ágyhoz, esküdjék meg az
3295 24 | az ágyhoz, esküdjék meg az anyja sírjára, mert az anyját
3296 24 | meg az anyja sírjára, mert az anyját talán szerette.~-
3297 24 | Szerettem, és esküszöm az õ sírjára, hogy mindenben
3298 24 | Azalatt Mari visszasuhant az ágyába.~- Hát mármost, mondja
3299 24 | Engem a szerelem hozott ide, az olthatatlan, a zablát, fegyelmet
3300 24 | végül, hiszen tudja, ebben az alakban is majdnem kalászba
3301 24 | már a boldogságom, mikor az ön apja megjelent és a sógorom
3302 24 | Hányszor kiáltottam fel az Istenhez gyötrelmemben:
3303 24 | hagytad volna meg Klárit. Az is elég lett volna nekem,
3304 24 | közönséges életben küzdenek az akadályokkal és diadalra
3305 24 | mozdult meg a párnák közt.~- Az nem igaz.~- Egy jégcsap
3306 24 | becsületes ember és sohasem lehet az én férjem.~- És megmondta
3307 24 | én férjem.~- És megmondta az apja a bûnömet?~- Igen,
3308 24 | mondott valamit, talán nem az egészet, úgy sejtem, nem
3309 24 | egészet, úgy sejtem, nem az egészet, de eleget.~- Tehát
3310 24 | alól jönne. - Értem, hogy az apja ilyen, de hogy egy
3311 24 | szerelmét gyökerestül fújja el az elsõ szél, az mégis lehangoló,
3312 24 | gyökerestül fújja el az elsõ szél, az mégis lehangoló, sivár dolog.
3313 24 | A helyzet, a szorultság, az éhség viszi rá.~- Hogyan,
3314 24 | éhség viszi rá.~- Hogyan, az éhség is? - csodálkozott
3315 24 | csodálkozott Mari.~- Sokszor az is. Beismerem, megtörtént
3316 24 | Hát iszen tudja, aláírtam az ezredesem nevét, mert pénzre
3317 24 | ezért kellett elhagynom az ezredet, s ezért hagyott
3318 24 | tiltakozott.~- Pedig csak ez az egy fiatalkori botlásom
3319 24 | mirõl?~- Én azt hittem, hogy az unokatestvéremrõl, Velkovics
3320 24 | beszélünk.~- Hiszen ha csak az volna! - sóhajtott fel Noszty.~-
3321 24 | leány iránt tetteti a nagy, az észbontó, hogy is mondta
3322 24 | észbontó, hogy is mondta csak az imént - a lázas szerelmet.~
3323 24 | Noszty nevetett.~- Nem volt az szerelem - nem volt az soha
3324 24 | volt az szerelem - nem volt az soha komoly dolog, legyeskedtem
3325 24 | szeretni csak egyet tudtam s az maga, Mari. Mikor a somlyói
3326 24 | volt akkor a hegyen. Ez az argumentum nagy csörömpöléssel
3327 24 | gyorsan alávetette magát az apja akaratának. »Hátha
3328 24 | visszaöltözködtek velök az igazi formájukba.~- Jó,
3329 24 | fel a leány keserûen.~- Az utolsó fegyverem, kényszerítettek
3330 24 | hozzányúlni, mert csak ez az egy reményem van, hogy hozzám
3331 24 | reményem van, hogy hozzám adja az apja, ha elõbb kompromittálom.~-
3332 24 | szobájával a világot is. Künn az ajtónál lövöm fõbe magamat (
3333 24 | táskájából a revolverét) s csak az a kérésem van, ha a lövést
3334 24 | revolvercsövet Noszty kezében, ki az ajtóhoz lépve, rátette kezét
3335 24 | Sóhajtva hozzátette.) Hátha az Isten is így akarja. Nincs
3336 24 | látszik, most rebegte el azt az imát, amit Noszty kívánt
3337 24 | most már, miután átesett az elhatározáson, egész nyugodtan. -
3338 24 | restellte legjobban, mikor az felelt rá, mibõl kisült,
3339 24 | hangosan mondta:~- Lehet-e az még kérdés ezek után? De
3340 24 | lesz-e a feleségem?~- Ha az apám engedi.~- Most már
3341 24 | minket, de még többet ér az, hogy maga ne legyen felöltözve.~-
3342 24 | volna. Tudja a történteket az inasom, aki idáig kísért,
3343 24 | aki idáig kísért, megtudja az ápolónõ, aki keresni fogja
3344 24 | fogja most betegei között az öreg vándorló órást és sehol
3345 24 | megtörtént és most csak az van hátra, hogy minél több
3346 24 | magát? De hogy jut ilyesmi az eszébe?~- Tudtam, hogy akkor
3347 24 | ereiben. Kopogás hallatszott az ajtón.~- Mari kisasszony -
3348 24 | Kérdezze meg, hogy ki az?~- Nincs hangom - dadogta
3349 24 | újból.~- Kérdezze meg, ki az!~- Ki az? - kérdé most Mari
3350 24 | Kérdezze meg, ki az!~- Ki az? - kérdé most Mari erõsebben,
3351 24 | Rekettyésrõl. Nyissa ki az ajtót!~Noszty megfordította
3352 24 | és egy rántással feltárta az ajtót.~A doktor, Igali kasznár
3353 24 | doktor, Igali kasznár és az angol társalkodónõ léptek
3354 24 | társalkodónõ léptek be, azaz ott az ajtóban gyökeredzett meg
3355 24 | lábuk a meglepetéstõl. Mari az ágyban feküdt, Feri pedig
3356 24 | kezdte vakarni - amirõl az azt hitte, hogy valami modern
3357 24 | olyan keshedt fakó lett az arca, mint egy halotté.
3358 24 | mint egy halotté. Odament az ágyhoz s úgyszólván felordított,
3359 24 | Mari szelíden nézett rá az ártatlan, tiszta szemeivel.
3360 24 | már kompromittálva vagyok.~Az öregúr szemeit elöntötte
3361 25 | csemege, mert a régibõl csak az egyik fél idevaló (Bontóvár
3362 25 | Ki gondolta volna arról az angyalképû leányról! Milyen
3363 25 | alakba és formába, ahogy az építõkockákat szokták a
3364 25 | fõispánéktól, ahol palotahölgy volt az erdélyi udvarnál. Sokan
3365 25 | érte. Ki hitte volna, hogy az udvarból egyenest a chambre
3366 25 | Szegény Zách Klára is az udvarnál járt rosszul.)
3367 25 | küldte hajnalban hintón az angol társalkodónõjét és
3368 25 | tatár princessz beteg), az felvilágosítja õket, hogy
3369 25 | van, a Szent Sebestyénben, az apja toronyszobájában, az
3370 25 | az apja toronyszobájában, az éjjel oda szállásolták el
3371 25 | ahol a zörgetésre kinyílván az ajtó, elõtárult a nevezetes
3372 25 | véletlenek játszanak közbe az élet drámáiban, a szolgabíró,
3373 25 | véletlenül nem volt semmi baja) s az útbiztos föl is szedette
3374 25 | a szolgabíró, mint hajtó az Ámor vadászataiban.) No,
3375 25 | gazdag kincsesbánya nyílt meg az esettel a rágalmazó, fürkészõ,
3376 25 | tüzû opálok hasadoztak ki az egyes homályos szögletekbõl.
3377 25 | feszegetni, amit még nem tudtak. Az szinte még érdekesebb.~-
3378 25 | adták hozzá.~- Hiszen éppen az a megfoghatatlan, miért
3379 25 | mezernyei botrányt.~- Hm. Az is igaz.~Ezer meg ezer kérdés
3380 25 | eltávolítják Mezernyérõl. Sõt ebben az esetben világos, hogy Homlódyné
3381 25 | hozzátette azt is: »mert amit az egyik tud, azt a másik is
3382 25 | tudott róla, hisz akkor az nem egy futó pásztoróra
3383 25 | valahol alul, valahol mélyen az esemény mögött, azért tehát
3384 25 | szerkesztõvel beszélgetett (mert az az imposztor is mindenütt
3385 25 | szerkesztõvel beszélgetett (mert az az imposztor is mindenütt kivirít),
3386 25 | bezárkózott a szobájába, ül az esztergánál és hajtja-hajtja
3387 25 | a kereket éjjel-nappal, az ételt is csak úgy az ajtón
3388 25 | éjjel-nappal, az ételt is csak úgy az ajtón teszik be neki egy
3389 25 | kifundált szerelmi kaland« címen az egész esemény leírása nemes
3390 25 | hogy õ maga sugalmazta). Az szaladt itt ki a tollból,
3391 25 | igaza volt Klementy úrnak. Az elsõ következmény az lett,
3392 25 | úrnak. Az elsõ következmény az lett, hogy Igali uram, aki
3393 25 | tehát hivatalos akta fedi. Az pedig, hogy a híd megcsinálását
3394 25 | feldõl vagy összeomlik és az ott egerészõ kotnyeles macskának
3395 25 | szegény kis Mariból? Ez az érdekes.~Csakhogy éppen
3396 25 | mondja senki, hogy leszállt az angyal. Ne hazudjék. Elszállt
3397 25 | angyal. Ne hazudjék. Elszállt az angyal, Krisztus se született.
3398 25 | a medve a barlangjából, az ünneplõje volt rajta, befogatott
3399 25 | családnak.~- Nem jár nekem az a cím, méltóságos uram,
3400 25 | méltányolta Topsich -, bárcsak az egész emberiség ilyen átlátszó
3401 25 | emberiség ilyen átlátszó volna… Az egész emberiség.~- Ugyan
3402 25 | idegesen járt fel s alá -, az eset kétségkívül felette
3403 25 | Nekem is vannak leányaim s az ember nem tudja, milyen
3404 25 | lelket nem kérhetek.~- Mert az nincs neki - jegyezte meg
3405 25 | láthatók tisztán. Tegyen le az efféle tervekrõl. Ami megtörtént,
3406 25 | Gondolkoztam már errõl. De arra az eredményre jutottam, hogy
3407 25 | becsuknak s ez megint csak az én családomnak baj, ha pedig
3408 25 | ha pedig õ lõ meg engem, az is csak az én családomnak
3409 25 | lõ meg engem, az is csak az én családomnak baj és szomorúság.~
3410 25 | kell ám a fegyvertõl félni, az ebugatta. Nem harap az,
3411 25 | az ebugatta. Nem harap az, csak elsül.~- Nem félek
3412 25 | hanem volt-e már párbaja?~- Az is volt már.~- Igazán?~Topsich
3413 25 | persze. Hisz a Rágányos arcán az a nagy vágás tõle való.
3414 25 | Podwolski. - Hisz ez valami. Az ördögbe is, ennek örülök.
3415 25 | mond a gazda -, csengess az inasnak vagy keresd meg
3416 25 | konyakos üvegeket, ott vannak az ebédlõben, de hagyj most
3417 25 | hogy két kézzel kell kapni az ajánlaton, nem is szabad
3418 25 | de már ennek ez a módja. Az emberek lassanként elfelejtik,
3419 25 | talán derekabb ember lett az úrfi, mióta ezt a gyalázatot
3420 25 | elkövette?~Topsich elmosolyodott az apai elfogultságon, Palojtay
3421 25 | ellenben dühös lett.~- Nem az úrfi lett derekabb, hanem
3422 25 | kedvencem, úgy szeretem, mintha az enyém lenne, fáj a szívem,
3423 25 | ugye mindjárt leszalad az ára?~- A leány nem oka.
3424 25 | módon.~- A csikó se oka, de az mindegy, hiba van benne,
3425 25 | Mihály és izzadni kezdett az üstöke -, az ember szinte
3426 25 | izzadni kezdett az üstöke -, az ember szinte kételkedni
3427 25 | szinte kételkedni kezd, vajon az emberek szoktak-e gondolkozni.
3428 25 | aránylag szerencse. Hát ez az a reparáció, amit olyan
3429 25 | és fölvette a krinolint, az Istentõl szép termettel
3430 25 | krinolint se húzom fel, amit az apákra szabtak, akárhogy
3431 25 | Reparáció! Gyönyörû dolog. Az ember családi otthonába
3432 25 | betör egy rabló, ellopja az ezüst kanalakat, nosza szaladjunk
3433 25 | a késeket is, mivel hogy az egy garnitúra. Nos tehát
3434 25 | is kéri ebben a levélben az egész garnitúrát, ha-ha-ha.~
3435 25 | adni… mégis azt mondom.~- Az én érvelésem után?~- Az
3436 25 | Az én érvelésem után?~- Az ön érvelésében vannak egészséges
3437 25 | oldala is. S azt mondja az angol, minden lánc csak
3438 25 | leggyengébb láncszeme… azt mondja az angol. A hasonlatáról, a
3439 25 | mert nagyon sántít. Hogy az elrabolt kanalak után oda
3440 25 | tolvajnak a késeket és villákat, az bizonyos. Mert a kések,
3441 25 | mindig lutri. De mi volt az? Mintha sikoltoznának valahol…
3442 25 | Elhallgattak, figyeltek. Valahol az ebédlõ felõl hallatszott
3443 25 | belemelegedve a vitába, hogy az ilyen apró incidensek fel
3444 25 | megmondta Palojtay, hogy az ilyen kompromittált szegény
3445 25 | teremtésnek nagyban leszáll az értéke a leányvásáron, nagyban
3446 25 | férfiával szemben, kivévén azt az egyet, aki õt a csúfságba
3447 25 | csúfságba hozta… kivévén azt az egyet. Csak ez veheti át
3448 25 | történt veled?~Podwolskinak az egész arca össze van karmolva,
3449 25 | keresés közben a fejemet az almárium üvegajtajába.~-
3450 25 | Hagyjatok, kérlek, békét az ilyen ízetlen viccekkel! -
3451 25 | látott már olyat - dohogott az orrán keresztül, mely szintén
3452 25 | minduntalan kizavarod az embert a mederbõl, éppen
3453 25 | Annak én engedek is, mert az nagy úr.~- No, az pedig
3454 25 | mert az nagy úr.~- No, az pedig olyan, mint a matézis,
3455 25 | elismerek belõle - felelte az õ nyugodt, meggondolt modorában -,
3456 25 | kaphatná. Mit ér már most az az állítás, hogy a leány
3457 25 | kaphatná. Mit ér már most az az állítás, hogy a leány az
3458 25 | az állítás, hogy a leány az illetõ kezén még a régi
3459 25 | jelezzük inkább számokkal az értékeket. A legértékesebb
3460 25 | kettõig, egyig, ahol már az emberiség ocsuja van. No,
3461 25 | már most tegyük föl, hogy az én leányom a hatvanas számon
3462 25 | leányom a hatvanas számon állt az eset elõtt. Következésképp
3463 25 | találta Sorel Ágnes. Hát mi az ördögöt csinált volna akkor
3464 25 | ördögöt csinált volna akkor az elszegényedett nemes ember,
3465 25 | regresszálhatta volna magát, ha az efféle szerencsejáték se
3466 25 | módos leánynak, s ez volt az a blatt, amin a szerencséjét
3467 25 | De nem is csodálkozom. Az én praxisomban sem fordult
3468 25 | megölni áldozatul. Akkor az volt a szokás. Ma már becsuknák
3469 25 | Ábrahámot. Holott õ legalább az Istennek akart áldozni,
3470 25 | Istennek akart áldozni, de az olyan szülék, aminõt belõlem
3471 25 | belõlem szándékoznak faragni az urak, a közvélemény, vagy
3472 25 | logika ellen való.~- Pedig az egész dzsentri így csinálja,
3473 25 | törõdik a dzsentrivel.~- De az arisztokrácia is azt teszi.~-
3474 25 | A logika fölötte áll az arisztokráciának is.~- Azt
3475 26 | Haza iszen csak hazamegy az ember, de hova lett az otthona?
3476 26 | hazamegy az ember, de hova lett az otthona? Hol van a régi,
3477 26 | között, a kis Mari felkúszik az ölébe, körülcirógatja: hol
3478 26 | körülcirógatja: hol jártál, apókám? Az anyjuk elbeszéli az otthon
3479 26 | apókám? Az anyjuk elbeszéli az otthon történteket, bizalmas
3480 26 | miközben elálmosodnak, és csak az óra ketyegi az õ örökös
3481 26 | és csak az óra ketyegi az õ örökös tik-takjait a nyugalmas
3482 26 | változott a paradicsom. Az asszony elvonul a kuckóba,
3483 26 | boldogtalanság átragad még az oktalan állatokra is. Bligi
3484 26 | tekintetes asszony körül, ha az ambituson mutatkozik. S
3485 26 | természet.~Jégcsapok lógnak le az ereszrõl, s ha megenyhül
3486 26 | ereszrõl, s ha megenyhül az idõ, elkezdenek csepegni;
3487 26 | dudorász a kéményekben. Az adja a könnyeket a síráshoz,
3488 26 | szóba nem hozta Tóth Mihály az esetet, de amikor a bálingi
3489 26 | leányához intézve szavait, és az erõs férfinak reszketett
3490 26 | bólintott.~- Szereted azt az embert?~- Szeretem.~- És
3491 26 | Úgy beszélj, Mária, mintha az Istennek felelnél most.~
3492 26 | baziliskus kígyó, aki még az én Argus-szemeimet is ki
3493 26 | mindjárt észrevettem, hogy az egyik arany hajtûdet elhagytad
3494 26 | Tóth Mihálynak szólt, de az csak ránézett szigorúan,
3495 26 | csak ránézett szigorúan, az összevont szúrós szemöldjei
3496 26 | mintha maga elé idézné az elbeszélt somlyói jelenetet,
3497 26 | megreszketett, mint a nyárfalevél, az esztergakerékbe kellett
3498 26 | Elmehetsz, édes leányom - mondá az apa szelíden, szinte megkönnyebbülve,
3499 26 | szinte megkönnyebbülve, és az ajtóra mutatott.~- Én is
3500 26 | Mihály, Mihály, gondolj az Istenre. Gondold meg, mit
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3680 |