Fejezet

3501 26 |                Krisztina, csupán azért, mert az ilyen eseteknek ez a szokásos
3502 26 |                 utána kell járni.« Felölelte az egész kérdést s megvilágította.
3503 26 |                    azt hitte, hogy meggyõzte az asszonyt, az egyszerre felugrott
3504 26 |                  hogy meggyõzte az asszonyt, az egyszerre felugrott mérgesen.~-
3505 26 |                 tenni, s a fedél - a fõkötõ. Az mindent betakar. És ne légy
3506 26 |                    légy vak! Vedd figyelembe az elõnyöket is. Azt a kevély,
3507 26 |                   rakta kezeit. - A te neved az én nevem is, forgós teremtette (
3508 26 |                 szikráztak), a te becsületed az én becsületem is. Olvastad
3509 26 |                      becsületem is. Olvastad az újságban, hogy mi kapaszkodtunk
3510 26 |                     Nosztynak. Ez áll rólunk az újságban. Hát lehet azt
3511 26 |                 Klementyvel úgy, amint volt. Az a legkisebb. Klementy jó
3512 26 |                      Klementy jó pénzért még az igazat is képes megírni.
3513 26 |                    változatosság van ezekben az asszonyokban), s hozzásimult,
3514 26 |                  vállára tette a kezét -, de az emberek vagy hisznek a lapnak,
3515 26 |                   hisznek, õtõlük függ, hogy az elsõ közleménynek hisznek-e
3516 26 |                      Ferenc. Ez volna nekünk az elégtétel, meg a Marinak.
3517 26 |                   kikötöm, hogy a miss ezzel az alkalommal nem ül asztalnál,
3518 26 |                   két éjjel berregett megint az eszterga: ennek zúgása mellett
3519 26 |                     Harmadnap azután behívta az asszonyt mindjárt reggel:~-
3520 26 |                  azonban a jövendõt, hogy ez az úr élne és visszaélne férji
3521 26 |                       vett, foglalkozott, de az is olybá tûnt fel, mintha
3522 26 |              valahova. A fehérnemûit átrakta az egyik szekrénybõl a másikba,
3523 26 |                 lennék. Mert sohase tudhassa az ember, mikor hívják. El
3524 26 |                ellenben csak azt látta, hogy az asszony már nem sírdogál.
3525 26 |                  Most még ugyan neheztel rá, az látszik, de nem baj, csak
3526 26 |                rendes kerékvágásba ugrik. Jó az Isten, jót ád.~Hogy kitérjen
3527 26 |                 Isten, jót ád.~Hogy kitérjen az otthon komor hangulata elõl,
3528 26 |               határban kódorgott puskájával. Az emberek rosszaságát a szegény
3529 26 |                erejével mérget kért tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé Tóth
3530 26 |                  azért tessék vigyázni, mert az asszonyok furfangosak az
3531 26 |                     az asszonyok furfangosak az ilyesmi megszerzésében.~
3532 26 |                     Tóthné letette a kezébõl az imakönyvet, amelybõl olvasott,
3533 26 |             teendõket, mintha Mari kizárólag az enyém lenne, pedig csak
3534 26 |                     lenne, pedig csak a fele az enyém, a másik fele a tied.~-
3535 26 |                    tied.~- No látod! - mondá az asszony, és behunyta a szemét.~-
3536 26 |             teljesedjék, félig a tied, félig az enyém. Ez az osztó igazság.
3537 26 |                     tied, félig az enyém. Ez az osztó igazság. Még ma megírom
3538 26 |              kinyitotta a szemét, de már nem az elõbbi szemek voltak, a
3539 26 |                    hívta vissza. Értette. És az õ szíve is elfacsarodott
3540 26 |                     Bontóváron találkozzanak az esküvõ határideje és egyebek
3541 26 |                 Kopereczky báró is, kitûzték az esküvõt virágvasárnapra,
3542 26 |                     a többit illeti, hagyjuk az esküvõ utánra.« Tehát virágvasárnap
3543 26 |                   Noszty -, csendben tartani az esküvõt.~- Ellenkezõleg -
3544 26 |                     akarja. Tudják, milyenek az asszonyok!~- Hát legyen
3545 26 |                   híre száguldott a megyében az érdekes esküvõnek. Hát mégis!
3546 26 |              hallotta pompa lesz - mondják - az esküvõn. A pékné kívánta
3547 26 |                   készséggel hasra fekszenek az aranyborjú elõtt.~Tényleg
3548 26 |                  apródoknak lesznek öltözve; az egyik a menyasszony uszályát
3549 26 |                 kardját fogja tartani, mikor az oltárnál lecsatolja. Még
3550 26 |                 nyoszolyólányokkal: a Horth, az Ilvánczy kisasszonyok, a
3551 26 |                  legendás fekete gyöngyökbõl az utolsó legnagyobb kettõ.
3552 26 |                  Amint a tavasz elkezdõdött, az elsõ langyos napok elbûvölõ
3553 26 |                      megbírálás, átigazítás, az ezzel járó lótás-futás.
3554 26 |                      fognak addig, míg a fûz az elsõ barkáját ki nem ereszti.
3555 26 |                  ereszti. Másrészrõl viszont az hallatszott, hogy az amerikánus
3556 26 |                 viszont az hallatszott, hogy az amerikánus százezer forintot
3557 26 |                    esztendõben. Nos tehát ez az elsõ szüretje. Itt küldi
3558 26 |                 amennyit sikerült kinyomozni az illetõ fiatal vadászról,
3559 26 |                   mikor a Findura szõlõjében az iparosmulatság volt, vele
3560 26 |              közönséges fráter lehetett. (Ez az én véleményem, hangsúlyozza
3561 26 |                       csinos ábrázata vala), az otthagyott papirosok közt,
3562 26 |                     köti le a kardját, s még az okuláré üvegén is visszamaradt
3563 26 |                leginkább feltûnt mindenkinek az az újabb szokása, hogy a
3564 26 |             leginkább feltûnt mindenkinek az az újabb szokása, hogy a legkomolyabb
3565 26 |               egy-egy édes mosoly jelent meg az ajkszögleteiben. Különösen
3566 26 |                  hüvelyük vagyon köztünk, de az eszük valahol a Holdban
3567 26 |                 szájuknak meg a homlokuknak, az egyikre varázsolván mosolyt,
3568 26 |                     vagy nem lát, csak abban az esetben, ha nagyon tele
3569 26 |                  ekképpen véli eltalálni: Ez az én bolond gazdám, alighanem
3570 26 |                    Tóth uram a nagy tenyerét az Igali vállára:~- Tévedsz,
3571 26 |                    kapnál valahonnan, amitõl az jobban lesz.~- Csak ne legyen
3572 26 |                      nem használ, elõvesszük az erõsebbet.~Azóta aztán a
3573 26 |                     gyógyszer foglalkoztatta az Igali uram kíváncsiságát.
3574 26 |                     takaró alatt.~Jött, ment az idõ; elment a hó, megjöttek
3575 26 |                 megjöttek a vizek; felzúgtak az erdõk és öltözködni kezdtek;
3576 26 |                  alól a napfényre sütkérezni az »istenke tehénkéi«, ahogy
3577 26 |                     istenke tehénkéi«, ahogy az együgyû nép azokat az apró
3578 26 |                  ahogy az együgyû nép azokat az apró piros, hosszúkás bogarakat
3579 26 |                      annak idején elképzelte az elbûvölõ tavaszi napon,
3580 26 |                micsoda lovakat láthatott itt az ember. Hogy jöttek, táncolva,
3581 26 |                      hajtott, hátul ült most az apja mellett, drága vitézi
3582 26 |                király lenne belõle), ámbátor az öreg se festett rosszul,
3583 26 |            következett a négy óriás lovával, az anyaföld is megremegni látszott
3584 26 |                      a térde között tartotta az aranyos kardját, miközben
3585 26 |                      király palotája ereszén az üvegharangok. Négyes pónifogaton
3586 26 |                      olyan édes látvány volt az egész, mintha valahol a
3587 26 |                     már a feje is kóválygott az embernek, s úgy rémlett
3588 26 |                  változott volna. Már szinte az ment látványosságszámba,
3589 26 |                   Mari?~Némelyek kiszaladtak az utcára, kiálltak a kapuk
3590 26 |                 Rekettyésen nyilvánult. Majd az egész falu künn volt az
3591 26 |                      az egész falu künn volt az utcán, sorfalat képezve
3592 26 |                 hallószerveiket.~Tóth Mihály az ambituson fedetlen fõvel
3593 26 |             ambituson fedetlen fõvel fogadta az egyszerre bezúdult elõkelõ
3594 26 |                   vagy öcsémnek szólították, az asszonyok közül a nyájasabbak
3595 26 |                  szinte elvesztették egymást az együvé tartozók. Kopereczky
3596 26 |                   Egzekució! - kiáltá. - Hol az egy mázsa bonbon?~- Megnyerte
3597 26 |                   ragyogó arccal. - De mégis az a sorja, hogy elõbb én jussak
3598 26 |                   sok idõ kell.~Feri kihúzta az óráját és sóhajtott:~- Ó,
3599 26 |                      hangosan gondolkozik:~- Az esze tisztul tán Tóthnak,
3600 26 |                tisztul tán Tóthnak, hogy ezt az imposztort is meghívta.~-
3601 26 |                  kicsit. A kocsi kirázta már az ebédet. Tessék, kérem alássan.
3602 26 |                megtisztelték. Nagy szerencse az ránk nézve. Ne adjanak kérem
3603 26 |                 Istenem, Istenem. Itt van ez az õzecske, fiatal puha, mint
3604 26 |                     fiatal puha, mint a vaj, az uram lõtte. Az meg ott vaddisznó.
3605 26 |                   mint a vaj, az uram lõtte. Az meg ott vaddisznó. Alul
3606 26 |                   egyre türelmetlenebb lett. Az óra már el is hagyta a négyes
3607 26 |                      kezd türelmetlen lenni. Az egyik rész kíváncsi, a másik
3608 26 |                 megunta tartani a nászbotot, az öreg Rágányos már tarokkhoz
3609 26 |                 tarokkhoz szeretne ülni (kár az idõért), a Boccaccio-jelmezekbe
3610 26 |                     félõs, hogy kárt tesznek az apródi ruhában, mielõtt
3611 26 |                      menyasszonyé van hátra. Az bizonyosan Worthtól való,
3612 26 |                    garmonddal lesz szedendõ. Az asszonyok a százezer forintos
3613 26 |                 kivált a fehérnépje, melynek az arcán jobban meglátszik
3614 26 |                      öltözött. De itt legyen az egyik lábad!~Lelkem Julcsa
3615 26 |                      se került vissza többé.~Az óra pedig elütötte az egynegyed
3616 26 |                 többé.~Az óra pedig elütötte az egynegyed ötöt, azután megint
3617 26 |                nehezen utat hasított magának az ebédlõben és az ebédlõtõl
3618 26 |                      magának az ebédlõben és az ebédlõtõl balra esõ kisebb
3619 26 |                    zárt batárba, mire pattan az ostor, s nyomban megindul
3620 26 |                    nyomban megindul a batár.~Az is feltûnõ volt, hogy egy
3621 26 |                    Tóth Mihály rápillantott, az a ravasz, rejtélyes mosoly
3622 26 |                  rejtélyes mosoly jelent meg az ajkszögletében, melynek
3623 26 |                      elutazott.~- Hogy lehet az? - pattant fel Feri, azzal
3624 26 |               ezalatt átadta a szivarládákat az odasietõ Igalinak, aztán
3625 26 |                  Igalinak, aztán elõrelépett az ajtótól, de nem abban az
3626 26 |                     az ajtótól, de nem abban az igénytelen, görnyedt állásban,
3627 26 |                   valamely élesebb szótól. - Az ilyesmi nem szokás nálunk.
3628 26 |                       Feri megtántorodott.~- Az nem igaz - hebegte, s olyan
3629 26 |                       Teringettét - hápogott az ujjait petyegtetve -, a
3630 26 |                      De bizony elutazott még az éjjel, a Velkovicsné sógornõmmel,
3631 26 |                  lehetetlen volt. Rágányosné az otkolonos üvege után sikított,
3632 26 |                sikított, hogy hozzák hamar. (Az bizony megvan, de valahol
3633 26 |                   meg kellett neki szereznem az elégtételt, mely tiszteletre
3634 26 |                  reszkettek, melle zihált, s az utolsó szavakat nem is hallva (
3635 26 |                   Tóth felé rohant.~- Láttam az udvarban a felállított vasvillás,
3636 26 |                      ordítá, s kitépte magát az õt visszatartó kezektõl. -
3637 26 |                    Noszty Ferenc hátrahõkölt az ismerõs hangra, s félénken
3638 26 |                   Ferenc ült. Elõbb osont ki az udvarra, elõbb fogatott
3639 Uto|                                    UTÓHANG~ ~Az erdõk elpusztításával elvesztek
3640 Uto|                     folytonos civilizáció és az iskola elõnyomulása a babona,
3641 Uto|                   megcsikorduljon sarkaiban.~Az elbeszélõ és a színi irodalom
3642 Uto|                szabályszerû elbeszélõ mûvek (az akadémiai recept szerint
3643 Uto|                 Holott a falusi házikók, hol az emberek külön-külön szükséglete
3644 Uto|                  nyújtanak.~Csodálatos, hogy az emberiség e tekintetben
3645 Uto|                legelején, milyen rosszul áll az egymást szeretõ fiatalok
3646 Uto|                   vetni egy tekintetet, s ha az áll ott, hogy »vígjáték«,
3647 Uto|                    ott, hogy »vígjáték«, még az angol bank sem olyan biztos,
3648 Uto|                      biztos, mint a házasság az utolsó jelenetben.~Nemde
3649 Uto|                      Nemde különös, hogy egy az érdeklõdés megfeszítésére
3650 Uto|               határozva a végkifejlõdés. Hát az életbõl van ez véve? Oh
3651 Uto|                     van ez véve? Oh Istenem, az élet nem olyan jóságos,
3652 Uto|                   még fiatal s nem bánja, ha az történik a darabban, amit
3653 Uto|                    hogy úgy a színpadi, mint az elbeszélõ témáknak még mindig
3654 Uto|                      jobban kell közeledniök az élethez, lehányván azokat
3655 Uto|                   azokat a békókat, melyeket az esztétika az öreg témákra
3656 Uto|               békókat, melyeket az esztétika az öreg témákra azoknak a gyermekkorában
3657 Uto|                 természetességnek és rontják az illúziót. Még tán a kerekdedség,
3658 Uto|                   rossz), ha egy ruhának azt az illúziót kell keltenie,
3659 Uto|              kivasalt ruha szebb. Úgy ám, de az élõ ember idomait jobban
3660 Uto|            kivasalatlanul.~Kétségtelen, hogy az elbeszélés a mesébõl keletkezett.
3661 Uto|                  szimmetrikus fölépítésében, az összefutó szálak elrendezésében
3662 Uto|                     csináltság erõsen érzik. Az olvasó elsõ tekintetre észreveheti
3663 Uto|                   kompozícióján s anyagán is az író kezét és ízlését, holott
3664 Uto|                 éreznie.~Világos tehát, hogy az elbeszélõ irodalom még mindig
3665 Uto|        megnemesítette azelõtt a mesét. Nincs az a becses írói tulajdonság,
3666 Uto|                 ebben a rámában is.~A riport az egyetlen, mely a maga eredeti
3667 Uto|                      eseményt, felvonultatja az abban részt vett fõ- és
3668 Uto|                      nyújtani, mint amennyit az esemény megértése kíván.
3669 Uto|                  kíván. A riporter elmondván az eseményt, épp azon módon,
3670 Uto|                      Végzet, szélnek ereszti az abban szereplõ személyzetet,
3671 Uto|             összefüggõ események elé, holott az elbeszélõ írónak (eddig
3672 Uto|                      kötelessége volt ezeket az alakokat mindvégig összetartani
3673 Uto|                    folyamán vagy végén róluk az olvasónak számot adni, hogy
3674 Uto|               szõnyegen s a disputa folyamán az én igazaim mellett felhoznám
3675 Uto|                     megy tovább, habár maguk az utasok még be nem végezték
3676 Uto|                   utasok még be nem végezték az útjukat.~Csakhogy ezzel
3677 Uto|                      útjukat.~Csakhogy ezzel az újítási vággyal kapcsolatosan
3678 Uto|                bírják egymást földhöz vágni. Az újítási vágy nagy hetykeséggel
3679 Uto|                kísérletet, de mindjárt azzal az engesztelõ szándékkal, hogy
3680 Uto|                     következõ könyvemben, ha az Isten erõt és kedvet ad,