Fejezet

  1 1 |          valami mást tervelt ki és így szólt a hadnagyhoz jóakaró hangon:~-
  2 1 |                Kéti, ne légy gyerek! - szólt közbe az öreg Noszty. -
  3 3 |         tisztázzuk elõbb az eszméket - szólt derülten (jele, hogy mentõgondolat
  4 3 |              néztek össze.~- Menjünk - szólt az öreg -, itt többé nincs
  5 3 |             üzenetet?~- Nem.~- Sem nem szólt önnek valamit felõlem?~Vilma
  6 3 |               hangon, szinte fitymálva szólt, hogy Kopereczky hátgerincén
  7 3 |              tû fokán.~- Azt mondtam - szólt lassan, vontatottan, miközben
  8 4 |              félrevonta a vejét és így szólt hozzá bizalmasan:~- Szoktál
  9 4 |                 Köszönöm, kedves apa - szólt ellágyulva -, de meg tudok-e
 10 4 |       megtudjátok.~- Én rajta leszek - szólt Kopereczky -, ámbár lelkiismeretlen
 11 5 |               Ennek én vagyok az oka - szólt a fõispán -, mert kevés
 12 5 |          egyet-mást.~- Mit beszélsz? - szólt közbe a báró mohón és vidáman. -
 13 5 |              De hiszen az lehetetlen - szólt a menyecske elképedve. -
 14 5 |       legjobban.~»Kedves Izrael! - így szólt a levél. - Egy kis baj van
 15 6 |       elmélyedõ az ebéd folyamán, alig szólt néhány szót, hirtelen felhörpinté
 16 6 |              kis báró dajkája vagyok - szólt nyájasan s megnyálazván
 17 6 |      csámcsogtatta a nyelvén.~- Döfi - szólt, a fejét is ingatván hozzá,
 18 6 |               idegen, mert az uram így szólt: »Csak egy kell, csak egy
 19 6 |                 Kopereczky, a jóslat - szólt aztán ünnepélyesen -, mikor
 20 7 |            tartson), rágyújtott és így szólt vállat vonva:~- Ha éppen
 21 7 |              báróné fölháborodva. »Nem szólt nekem egy szót se, csak
 22 7 |           csakhogy már látok valakit - szólt a fõispán örvendezve. -
 23 7 |            hogy ez igen kellemetlen! - szólt a fõispán fejcsóválva.~Malinka
 24 7 |                Kolumbus tojása.~- Hm - szólt Kopereczky hálásan pislogva. -
 25 8 |               No, most már elég volt - szólt kiengesztelt, szelíd hangon. -
 26 8 |             jobban.~- Kereshetem már - szólt halotthalványan az asszony. -
 27 9 |                Az pedig kivihetetlen - szólt közbe a minden kulissza-titok
 28 9 |             ablakmélyedésbe.~- Feri! - szólt halkan. - Ez az, akirõl
 29 9 |             estélyre.~- Az nem lehet - szólt az öreg Noszty elgondolkozva -,
 30 9 |            lehetnél.~- Oh, édes papa - szólt mórikáló szemforgatással. -
 31 9 |           felelni.~- Az isten tudja! - szólt szemeit égnek fordítva.~-
 32 9 |           fülébe Homlódy.~- Szeretem - szólt sugárzó megelégedéssel -,
 33 9 |          szerint két csattanós pofonra szólt, de nem mindég következett
 34 9 |                nem jól takart.~- Apa - szólt Feri -, közölje talán Izraellel
 35 9 | belügyminiszterét, amit kifejtettünk - szólt az öreg egy jó Mikulás jámbor
 36 9 |                távirat szövegét és így szólt Malinkához, ki a falon levõ
 37 10|              csibukját, felkelt és így szólt:~- Köszönöm neked, édes
 38 10|               pedig azt várom, sógor - szólt Homlódyhoz fordulva -, hogy
 39 10|             elrontom?~- Megharaplak! - szólt a »tatár hercegnõ« tréfásan,
 40 11|           Miskáját, de az anyja ellene szólt:~- Soha. Nem adom a fiamat
 41 11|               vetett magára, aztán így szólt:~- No hát, fiam, te nagy
 42 11|     fizethessem.~- Ez már nagy hiba! - szólt a hadnagy elszontyolodva. -
 43 11|          bolondozz, Gyurka, gyere ki - szólt közbe hátulról a jó barát,
 44 11|        Képzelem, mennyire megörültél - szólt közbe Tóth Miska, aki elfojtott
 45 11|                 vagyis voltam.~- Ah! - szólt az öregúr meglepetve, gõgös
 46 11|        elutazás napja, Tóth Mihály így szólt a feleségéhez:~- Krisztina
 47 12|          zsebében az aprópénzét és így szólt:~- Az ilyen csinos fiatalember,
 48 12|             közel az ördög.~- Bligi! - szólt most Tóth Mari kedves, csengõ
 49 12|         végigmérte tekintetével és így szólt, inkább önmagához:~- Hm.
 50 13|              történetesen esnék, hátra szólt:~- No, kipihente már magát?~
 51 13|               levelet írni.~- Nekem? - szólt a leány ijedten. - Oh, hiszen
 52 14|             hogy semmi bajotok nincs - szólt közbe Tóth sógor.~- Ugyan,
 53 14|               te itt táncolsz?~- Itt - szólt bátortalanul.~- Ebben a
 54 16|              Erre mindjárt gondoltam - szólt nyájas mosolygással, ami
 55 16|             beszéd, ezt már szeretem - szólt a fõispán örvendezve, kezet
 56 16|            sunyi arca.~- Ah, Istenem - szólt mintegy magába szállva,
 57 16|               mamlasz? (Ez Bubenyiknek szólt.) Hát nem tudod, hogy az
 58 16|           fogat vázlatos rajza, de nem szólt, csak a bajuszát pödörgette
 59 16|           életû légy ebben a járásban.~Szólt pedig a hasznos útmutató
 60 17|              és édes asszonynénémnél - szólt magát illedelmesen meghajtva.~-
 61 17|       táncoltam valamikor az apáddal - szólt és szemtõl-szembe figyelmesen
 62 17|             megkóstolta, »oh Istenem - szólt -, olyan ízû, mint a mosott
 63 17|        szomszéd szobában alvó inasának szólt, állítólag a lábára volt
 64 17|               tekintetes úrhoz.~- Hm - szólt Palojtay megjuhászodva -,
 65 17|           Palojtay.~- Görcsei vannak - szólt siránkozó hangon -, már
 66 17|              öcsém (ez a szolgabírónak szólt), hogy ez a fickó valamit
 67 17|               Slajmi (ez a zsidófiúnak szólt), eredj közelebb a kályhához
 68 17|               egy-egy löveg, mely neki szólt. Egyszer aztán, mikor azt
 69 18|             kívánja, hogy megmondjam - szólt Noszty látható kedvetlenséggel -,
 70 18|               a béke Pista bácsival? - szólt Noszty, mintegy az elbocsátást
 71 18|                a mesterember.~- Nono - szólt csendesen s igyekezett mindjobban
 72 18|            fiacskám, innen a füstbõl - szólt az öreg Tóth -, mondd meg
 73 18|               nem tûzte fel, pedig úgy szólt az alku?~- Feltûztem, tekintetes
 74 18|                 feltûztem, instállom - szólt, kecsesen mórikálva magát,
 75 18|             Inkább csak bosszankodom - szólt Noszty szembetûnõleg kelletlenül,
 76 18|        palástolja, csintalan mosollyal szólt közbe:~- Mindjárt gyanítottam,
 77 18|            például a mi esetünket, mit szólt volna mélyen tisztelt kamarás
 78 18|                   Jól van, végeztünk - szólt Mari s kevélyen fölemelte
 79 18|             haza akart menni, nekem is szólt, hozzád is elment. A változás
 80 19|           olyan sokat tart.~- Vajon? - szólt Tóth Mihály s kétkedve rázta
 81 21|      kitüntetésnek veszem az utóbbit - szólt magát meghajtva -, mert
 82 21|          forintot.~- Lõdd magad fõbe - szólt Kopereczky ridegen. - Ez
 83 21|          nyomban ellágyult erre és így szólt:~- Egy föltétel alatt megkapod
 84 21|              Nem lehet, az nem lehet - szólt és reszketett. - Hova gondol?
 85 22|              Hát az csak természetes - szólt Kopereczky a kezeit dörzsölve.~-
 86 23|    visszaérkezett Bontóvárra, Vilmának szólt. Már akkor tele volt a ház
 87 23|                melyiket választottam - szólt Mari.~- De most mindjárt
 88 23|            megrázkódott és egy szót se szólt többet. Feje a mellére hanyatlott
 89 24|                   Nem haragszik rám? - szólt és hamar elfordította a
 90 24|               kicsit az asszony és így szólt:~- Hát mi baja?~- Szédülök -
 91 24|            nyugvó kis kezet.~- Mari! - szólt halkan.~Erre a hangra feltekintett
 92 24|               szerelem.~- Ne mondja! - szólt közbe Mari nyújtott, gúnyolódó
 93 24|              Hiszen ha csak ez volna - szólt Mari fitymáló hangon.~-
 94 24|          vánkos.~- Megbocsátok önnek - szólt zihálva, szaggatottan -,
 95 24|             felöltözve.~- Rettenetes - szólt Mari megborzongva. - Szegény
 96 24|          történt, kedves Igali bácsi - szólt nyájasan, szokott csacsogásával -,
 97 25|        csöppenhet.~- Köszönöm szépen - szólt megvetõ mozdulattal Tóth
 98 26|                a kérdés Tóth Mihálynak szólt, de az csak ránézett szigorúan,
 99 26|            Egyre felelj nekem, Mária - szólt aztán jéghidegen. - Hozzámennél?~-
100 26|             Hiszen jó, jó, édes uram - szólt most már szelíden (ó, mennyi
101 26|             nem tudható, kinek és hova szólt, és ámbár egy gyalázatos
102 26|     levéltöredéket, mely Máli tantenak szólt, míg a Broziktól valót tárcájába
103 26|          azonban tûkön állt, s hetykén szólt oda Kopereczkyhez:~- Majd