Fejezet

  1 1 |             pénzzel.)~- No, tudod - felelte Kozsehuba -, kétszáz forintot
  2 1 |             mondtam egy föltételt - felelte ártatlanul a kezeit dörzsölve,
  3 1 |            Persze, hogy haragszom - felelte és elfordította a szép,
  4 3 |       apámuram?~- Nagyon úriember - felelte az apa egész közömbös hangon. (
  5 4 |        fájától.~- Rossz közmondás - felelte Noszty kedvetlenül. - Ha
  6 4 |       beállott zavarokat.~- Olyan - felelte Noszty.~- Hm, az a baj -
  7 4 |           Ne adj a mendemondákra, - felelte sértõdve. - Hisz itt még (
  8 4 |          édes úrfim, nincs biz az - felelte a jóképû anyóka - az ügyvédi
  9 4 |     pillantással az asszony.~- Jó - felelte Noszty.~- Azért kérdeztem,
 10 5 |         Semmise nem, nevezetesebb - felelte a kasznár a maga tótos szókötésével.~-
 11 5 |        mondá félvállról.~- Nem ám - felelte a báró csendesebben, ami
 12 5 |             pislogva.~- Nem kutya - felelte a báró. - Hanem a kutyák
 13 6 |               Semmit se hallottam - felelte Bubenyik tartózkodva -,
 14 6 |       hamisakat?« Mire õ megint azt felelte: »Minek? Olcsóbb a semmi.«
 15 6 |            Elég volna csak egy is - felelte Kopereczky, szintén bizonyos
 16 6 |             többé. Fiad van.~- Ej - felelte Kopereczky félvállról -,
 17 7 |             mondott?~- Hát semmit - felelte Kopereczky. - Mi az ördögöt
 18 7 |               Hát csak úgy lassan - felelte a titkár a vállát vonogatva. -
 19 7 |            Körülbelül én is tudom - felelte Kopereczky fölélénkülve
 20 8 |             A vártán álló hajdú azt felelte, hogy õ nem tudja, mert
 21 8 |            alispán.~- Dehogy jött - felelte az a bizonyos Pimpósi János.~-
 22 8 |          aztán? Nem vagyok-e itt? - felelte Poltáry, aki bátor ember
 23 9 |             láttam Don Quijote-ot - felelte kitérõleg Tóth Mihály.~-
 24 9 |              Semmi, csak köhögtem - felelte önkénytelen szepegéssel
 25 9 |           Nem aprehendálom én azt - felelte Kopereczky -, ti is jobban
 26 10|            hozzá?~- Nekem tetszik - felelte a fõispán -, kétségkívül
 27 10|      délelõtt, be akartam mutatni - felelte Homlódy. - Én kivihetõnek
 28 11|              Egy kis dolgom akadt - felelte rejtélyesen.~- Aha! Valami
 29 11|         ledöfni.~- Hatszáz forint - felelte Klemitzer.~- Megtartom -
 30 11|          azóta sem bír megtalálni - felelte Heller anyó -, valami Velkovics
 31 11|            nemesség nem szükséges - felelte Miska, Amerikára gondolva,
 32 13|          fel kigyelmed megint?~Mire felelte Répási János kenetteljesen:~-
 33 13|          ismerõse?~- Nincs, nincs - felelte kedvetlenül, mert egy csöppet
 34 13|      férjnél van?~- Nem úgy értem - felelte szégyenlõsen, miközben a
 35 13|              Hanem megeszi, ugye? - felelte rá Mari hirtelen. - No,
 36 13|             bort s nagy lendülettel felelte:~- Egy kõsziklát láték idejövet,
 37 13|           bevallani.~- Körülbelül - felelte.~- Nem táncolnánk még egy
 38 13|              Meg kellene mutatnom - felelte akadozva -, mert tudja meg
 39 13|          hol van, egy mély sóhajjal felelte:~- Bárcsak már meghaltunk
 40 13|          maga bolondot ûz belõlem - felelte a leány tündöklõ mosollyal,
 41 13|             táncolni?~- Miért ne? - felelte Mari odaadón.~Úgy látszik,
 42 14|           valahol a szobaleánnyal - felelte Tóthné. - Bizonyosan nem
 43 14|        nyarat?~- Sehol se voltunk - felelte Velkovics mogorván.~- Jele,
 44 14|             emberekkel?~- Ezekkel - felelte szilárdan, de némileg idegesen -
 45 14|            hova lett?~- Nem tudom - felelte Mari egyszerûen.~Nehéz feladat
 46 14|    szobaleányra mutatott.)~- Õ is - felelte Róza.~Sóhajtott és többé
 47 14|            értetek.~- Szép az idõ - felelte Róza -, hát lesétáltunk
 48 15|          hitted Patkónak?~- Soha! - felelte elhirtelenkedve. - Hiszen
 49 15|           Az enyim huszár hadnagy - felelte Róza egy sóhajjal.~- Az
 50 16|            lenne.~- Így is biztos - felelte a fõispán nyugodtan, de
 51 16|             meghaladott álláspont - felelte csodálatos módon szelídre
 52 16|            Mi?~- Bizony, meglehet - felelte a fõispán nyugodtan -, de
 53 16|             kalandot. Máli néni azt felelte ekkor röviden: »Ne tégy
 54 17|          Legalább nem kopik addig - felelte Feri. - Egyébiránt én örök
 55 17|          Már azt pedig nem teszem - felelte Mucskó nagy flegmával.~-
 56 17|               Borzasztó hideg van - felelte Mucskó.~- Azért mondod,
 57 17|            Krackner.~- Azt hiszem - felelte gépiesen.~- Hogyan? Maga
 58 17|               Kell a karrieremhez - felelte nyeglén a fiatalúr.~- Eredj,
 59 17|              Noszty Ferenc vagyok - felelte Feri, elnyelve a bosszúságot,
 60 17|     összeütve.~- Azon gondolkozom - felelte Noszty epés humorral, a
 61 17|               Oh, semmi esetre sem« felelte. »Micsoda ügyben mégysz
 62 18|             a játékból való harag - felelte Noszty szomorúan.~- Pedig
 63 18|           Azaz, hogy mit beszélek - felelte kisvártatva önmagának -,
 64 18|             én tavaszomig tartott - felelte Feri némi keserûséggel -
 65 18|             csak a kriptának szól - felelte Noszty szerényen - a családi
 66 18| szomszédasszonyhoz fordulva.~- Hm - felelte a tiszteletesné csókaszemével
 67 18|           maga nem táncol?~- Nem! - felelte kurtán.~- Nem is szokott?~-
 68 18|           hogy valaha megtaláljam - felelte Noszty szomorúan, csendesen,
 69 18|            hogy én vagyok?~- Igen - felelte Noszty zavartan, mintha
 70 18|            szóltak.~- Isten tudja - felelte Noszty -, inkább csak annak
 71 18|             így van?~- Ostobaság! - felelte Tóth Mihály - nem kell ahhoz
 72 19|            tündérrõl.~- Emlékszem - felelte félénken, s a fekete kabátkája
 73 19|  szemöldjeit, a vállait, azután azt felelte:~- Nekem? Én bizony meg
 74 19|         mégpedig halálos betegség - felelte Vente. - Már Attila, egyik
 75 20|         ember a jó emberekhez húz - felelte Tóth Mihály egyszerûen.~-
 76 21|             Pesten és Trencsénben - felelte Feri közömbösen.~- Trencsénben? -
 77 21|       házuknál is?~- Elég sokszor - felelte ímmel-ámmal Noszty.~Az öregek
 78 21|            a fal.~- Oh, bizonyára - felelte rekedtes hangon -, hiszen
 79 21|         mondá Tóth.~- A fejem fáj - felelte a szolgabíró.~- Jó volna
 80 21|            zöld gyümölcs az egész - felelte Feri.~- Még most sem vagy
 81 21|             faluban.~- Nem biz az - felelte Tóth Mihály nevetve -, hanem
 82 22|         vagy nem adta?~- Nem adta - felelte Kopereczky nagy léleknyugalommal
 83 22|    Kopereczky izgatottan.~- Én is - felelte Tóth Mihály. - Nem akarom
 84 23|        nyitott volna be, egyszerûen felelte:~- Átjöttem egy kicsit beszélgetni,
 85 23|               Nem tudom, mi lehet - felelte Feri egyszerûen.~- Úgy félek,
 86 23|              Én haza akarok menni - felelte egyszerre, erõteljesen,
 87 24|    elfordította a fejét.~- Dehogy - felelte Feri egyszerûen s aztán
 88 24|          elé értek.~- Már mindegy - felelte Noszty. - Benne vagyunk.~
 89 24|           felé nyúlt.~- Hasztalan - felelte Noszty -, a zsinórt elvágtam.~-
 90 24|        igazi formájukba.~- Jó, jó - felelte Mari nagysokára -, de ebbõl
 91 25|             komolyan eladni?~- De - felelte Tóth Mihály eltökélten.~-
 92 25|        véleményét ismételni.~- Hm - felelte aztán egy kis szünet múltán,
 93 25|         Palojtay.~- Felelõsségre? - felelte bánatos mosollyal Tóth. -
 94 25|            én is elismerek belõle - felelte az õ nyugodt, meggondolt
 95 25|           Szokás, de rossz szokás - felelte Tóth. - Hiúságokra, külsõségekre
 96 25|             igazam?~- Ebben nincs - felelte mosolyogva Topsich -, és
 97 26|            Mihály úr?~- Nem lehet - felelte Tóth Mihály, és olyan színû
 98 26|            talán birtokot vesz, azt felelte: »Dehogy, egy kis fehérnemût
 99 26|           azt most volna jó látni - felelte Horth.~- Miért?~- Mert bizonyosan
100 26|       feleségemet tetszik érteni? - felelte Tóth uram csendesen és olyan