Fejezet
1 1 | Kozsehuba.~- Énbennem?~- Hát igen. Egyszer már adtam neked
2 1 | hogy kilencven-e, mindez igen közönséges, ízetlen magaviselet
3 2 | Ennyiben állt az ügy s valóban igen kellemetlen volt I. Kopereczky
4 3 | mutatni be a váltót.~- Hát igen - hagyta rá az ezredes udvariasan -,
5 3 | Hiszen úgy értettem.~- Igen, igen, de joga van az ezredes
6 3 | Hiszen úgy értettem.~- Igen, igen, de joga van az ezredes
7 3 | maguknál a természet?~- Oh igen, a krapeci kertemben már
8 3 | báró megkínzásában.~- De igen. Megálljon csak. Mi is volt? (
9 4 | vak nem volt (sõt inkább igen csinos ábrándos szemei voltak),
10 4 | Feri tudtán kívül is, nem igen fürkészte, meglehetõs felületes
11 5 | nem vagyok finnyás ember, igen kevéssel megelégszem.~-
12 5 | jó volna egy jégverem.~- Igen, de költséget nem engedélyeztem
13 5 | meg.~- Pedig más mód nem igen van…~Kopereczky dühösen
14 6 | azok a főkötő-őrök.~Pedig igen egyszerű volt a dolog. A
15 6 | Kopereczky arca földerült.~- Aha! Igen. Persze. Tudom már. A skatulyáját
16 6 | az a népdalgyûjtemény.~- Igen. Gondolom már. Maga sok
17 6 | beszéljen nekünk valamit.~- Nem igen érek rá, csókolom kezeit,
18 6 | nehéz vasajtóban, mely csak igen ritkán volt kinyitva. Kék
19 7 | báróné nappali szobája?~- Igen, az, ahol a csiga jár.~-
20 7 | a fõveszedelem elmúlt.~- Igen sajnálom - dadogta -, de
21 7 | tojásoké.~- Tudja-e, hogy ez igen kellemetlen! - szólt a fõispán
22 7 | amit lehet. De azért mégis igen hûvös lesz a fogadtatás.~-
23 7 | közgyûlési teremben, ott már nem igen lehet félni, ha lesz is
24 7 | õk ketten. Mind a kettõ igen derék ember, akik…~- Ne
25 8 | pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve
26 8 | nõül vette. Azt mondják, igen csinos volt, de erre nézve
27 8 | jó szóra, a partnerek se igen akarták még ereszteni.~-
28 8 | Pálnak.~- Rekruta vagy?~- Igen, rekruta vagyok. Tegnap
29 9 | kérdezte Feri útközben.~- Igen, az anyja.~- Nagyon közönséges
30 9 | Úgy? Mit is mondtál elõbb? Igen, hogy már otthon is hallottad
31 9 | bizonnyal így is tetszett.~- Igen - jegyezte meg Bubenyik -,
32 10| Ez idő szerint Feri egy igen törékeny gerenda, vele kell
33 10| Ahol az este voltunk?~- Igen. Mit szólsz hozzá?~- Nekem
34 10| lányoknál, hanem a szülõket igen nehéz már vele megborotválni.
35 10| alkalmasint akad több is.~- Igen szigorú vagy szegény Ferivel
36 10| csatoljuk - érvelt Noszty.~- Hát igen, ha a dolog magától megy.
37 11| megkísérlem? Legfeljebb mint most. Igen ám, de hol találjam én meg
38 11| Kilencvenkilenc ezeret.~- Készpénzt?~- Igen.~- Nem mesél ön?~- Itt van
39 11| boldogság az élet…~- Hát igen - folytatá Tóth Mihály elgondolkozva -,
40 12| tepsikben, lévén valamennyi igen jó borkorcsolya. Ekként
41 12| Nemde, urasági vadász?~- Igen, urasági vadász vagyok.~-
42 12| félfejjel kihajolva nézte õket.~Igen, Tóth Mari volt. De micsoda
43 12| mindkét nembeli ágazatai.~- Igen, hallottam errõl valamit,
44 13| kéri, Kata is okos, hanem igen is, ha valami becsületes,
45 14| nehezen szülemlett. Csak igen kevés pár állt ki a porondra.
46 14| alkalommal sok oldalról és igen behatóan tárgyaltatott,
47 15| pompás puncsot készített, ami igen jólesett, mert megindulván
48 15| magát a vendéglapra, és hogy igen csinos, kellemetes fiatalember
49 15| legény lehet a talpán és az igen gyakran elõfordult, kivált
50 15| tud, megsúghatná hát nekik igen könnyen… Oh, leányok, leányok,
51 16| erõs befolyása van…~- Nem igen fog menni, méltóságos uram,
52 16| szobájában. Valójában pedig igen otromba csíny történt -
53 16| de az is valami). Nem is igen törõdött õ ezzel, észre
54 16| hogy ellene beszélt az igen tisztelt barátom, mikor
55 16| is betér a házához. Erre igen büszke, de különben is sok
56 17| hangon -, már napok óta igen gyenge.~- Ki mondta, hogy
57 17| vendégek estefelé, de azért igen jól érezték magukat, kivált
58 18| csoportban beszélgetett, igen jól esett, hogy a báróné
59 18| mondta a komornyik, hogy igen magasvérû ló volt. Az úr
60 18| Nem is szokott?~- Nem igen.~- Sohase táncolt?~- De
61 18| Sohase táncolt?~- De igen, egyszer-másszor.~- Eredj
62 18| szorítaná össze.~- Úgy?… Igen? - mormolta rekedten - a
63 18| tetszik kérdezni? Õt? Oh, igen. A megszólalásig sõt a megszólaláson
64 18| Hiszi-e már, hogy én vagyok?~- Igen - felelte Noszty zavartan,
65 19| ember a privát óráiban.~- Igen, de mindenekelõtt neki kell
66 19| beszéltünk tegnap este? Ah, igen, emlékszem már. (Nevetett,
67 19| hüledezett a doktor.~- De igen. Ön meggyõzött engem, hogy
68 19| megrettent, hogy azt mondja, ez igen veszedelmes dolog a Ventéknél.
69 20| meghalunk, mert a halált igen ritkán lehet kikerülni,
70 20| kapunál csípett el Malinka. Igen jó kis ebéd volt, de Tóth
71 20| felejti, hogy az asszonyok igen nyájasak és figyelmesek
72 21| neki, nem tudom, de azóta igen sok fülemile van, az bizonyos.
73 22| mint amennyi jár.~- Egy igen különös ügyben vagyok bátor
74 22| ide jöttem Trencsénbõl.~- Igen szép öntõl, hogy meg akart
75 23| szemöldjeit és noha Noszty igen tapintatos formában cáfolta,
76 23| tetszõ dologban jár).~Tóthné igen köszönte a nagy szerencsét,
77 23| az õ leányára gondoltak, igen hálás azért is, hogy a méltóságos
78 23| gyöngédségnek képzelte s ez igen jólesett neki.~Volt mirõl
79 24| diadalra viszik szerelmüket igen sokan. De maga úgy tett,
80 24| megmondta az apja a bûnömet?~- Igen, mondott valamit, talán
81 25| szivart kérek.~- Tudja-e, hogy igen szép öntõl, amiért meglátogatott,
82 25| valamit. Ugye Párizsban?~- Igen, Párizsban - vallotta ki
83 25| el? - folytatá a gróf. - Igen, tudom már. Azt mondja ön,
84 26| kérdé Tóth elhalaványodva.~- Igen, õ. Mondhatom, mindjárt
85 26| Brozik Dániel levele is. Igen köszöni, írja, a húsz akó
86 26| vacsora, vagy nem lesz. Igen örülök, hogy szegény házamat
87 26| megjelenésében nyilvánul. Igen sajnálom, s bocsánatot kérek,
|