Fejezet
1 1 | dolog az Velkovics, édes uram, gondold meg csak. Az apja
2 1 | ellenzéknek«.~Velkovics uram azonban nem ezen a nézeten
3 1 | gondoskodott róla, hogy Velkovics uram fülébe is eljussanak (mert
4 1 | lábaihoz teszi le.~- Köszönöm, uram, addig is, míg viszonozhatom.~-
5 3 | regula. Foglaljon helyet, uram, míg összekeresem a szükséges
6 4 | királynõ«-nél, kegyelmes uram.~Az új fõispán most már
7 5 | igazságos az, méltóságos uram - okvetlenkedett Malinka. -
8 5 | Nagyon köszönöm, méltóságos uram, de én nem vagyok finnyás
9 6 | nehézségtõl.~- Meglesz, méltóságos uram, ha nagyon kell.~Kopereczky
10 6 | este valami levéllel küld uram az ispánhoz és meg van hagyva,
11 6 | fogorvos az idegen, mert az uram így szólt: »Csak egy kell,
12 6 | vegyük ki mind a négyet«. Az uram erre azt kérdezte : »Nem
13 7 | Hát az a terv, méltóságos uram - suttogta -, hogy a bevonulást
14 9 | záptojást venni, tekintetes uram. Leszállított ár! Darabja
15 9 | fenyegeti meg féltréfásan Tóth uram -, hogy lehet a jó tojásnál
16 9 | kíváncsian a kocsis.~Tóth uram a fülébe súgta:~- Eredj
17 9 | disznó nép ez; mikor az uram mondta ezeket, a fülük dobját
18 9 | asszony lehet, mert Tóth uram nagyon megbecsüli. De siessünk
19 9 | hittem volna, méltóságos uram.~- Hát ugye értünk egy kicsit
20 10| egy habókja, amirõl már az uram is beszélt neked. Minden
21 10| értekezlet be van fejezve, uram.~Feri felkelt, hálásan kezet
22 11| országban nem is volt. Nagy uram egy-egy sikerült pipájáról
23 11| szabómester, Tóth Gáspár uram, ki a nadrágjaikat varrta,
24 11| voltak és komák. A Velkovics uram szûcsmûhelye egy házban
25 11| embereket akartak faragni.~Tóth uram prókátornak szánta Miskáját,
26 11| városkában, hogy Velkovics uram vagy Tóth uram fölött konzíliumot
27 11| Velkovics uram vagy Tóth uram fölött konzíliumot tartottak
28 11| hírük, míg a Nagy István uram fülébe is eljutott, s elcsalta
29 11| varrótût örökre Velkovics Dávid uram is (Velkovicsné már korábban
30 12| kis újítást. Tóth Mihály uram ugyanis tanulmányozta a
31 12| erre az egész família, Tóth uram, Tóthné asszonyom, Mari
32 12| szõlõtulajdonosokat, hogy mégis Tóth uram találja el leginkább a szüretelési
33 12| ilyen csinos fiatalember, uram, mint ön, nem vesz ott éhen
34 12| a két leány tart.~Répási uram megpiszkálta elõbb a tüzet.~-
35 12| következett, amit Répási uram tenyere idézett elõ a szabóinas
36 12| fattyúhajtásainak ösztönzetét, uram, mert a fejünkre nõnének
37 12| elmenni idegennek is?~Répási uram meggondolkozott egy darabig,
38 12| újságpapírba csavartattak, Répási uram felhúzta ünneplõ dókáját,
39 13| szemtelenség. Hogy jut ahhoz Brozik uram, hogy viszi a maga leányaihoz,
40 13| észrevette a pónit, a Répási uram hordóját, ott állt kipányvázva
41 13| összeillenek.~- Elvihetem?~Répási uram felhajtott egy pohár bort
42 13| csinálta.~(Kevély István uram ugyanis rézmûves volt.)~
43 13| táncot. Ahol ni, Brozik uram is beugrott s éppen Répásiné
44 13| Sose halunk meg, vadász uram.~Noszty dühösen fordult
45 13| közül.~- Ide, ide, öcsém uram. Ebbõl tessék, kedves öcsém!
46 13| volt felakasztva, a Répási uram háta mögötti szilvafán,
47 14| tudjuk, hogy Velkovics György uram és családja minden évben
48 14| lenni? - évelõdött Tóth uram a sógorasszonnyal.~- Azért
49 14| csoportban, úgyhogy Trik Márton uram, a szûcs, aki valaha Olaszországban
50 14| és az az én félkegyelmû uram szedte fel. Hiszen én is
51 14| Velkovics-pár és Tóth Mihály uram.~- No, ugyan messze elmentetek -
52 15| minélfogva úgy aludt Velkovics uram a kiállott utazás fáradalmaitól
53 15| kíváncsiságtokkal - vélte Tóth uram. - Nem volt Patkó, punktum,
54 15| fruskájával - folytatá Tóth uram, míg Mari egészen a tányérja
55 15| Pedig bizony hozott Tóth uram elég élesztõt. Az anyag,
56 15| lelkem - pirongatta meg Tóth uram a feleségét, mikor ezzel
57 16| Ötszáz forintra, méltóságos uram.~- Az sok, nagyon sok.~Morgott
58 16| napjainkig terjed, méltóságos uram, egészen napjainkig, vagyis…~-
59 16| Nézzük csak, méltóságos uram… egy kis számvetést csináltam
60 16| igen fog menni, méltóságos uram, megmondom õszintén, mert
61 16| rántottát sütni, méltóságos uram.~- Hátha olyan csodaszakács
62 16| Mi azt jobban tudjuk. Az uram ott volt a keresztelésnél.«~
63 17| ti. Hatvani professzor uram, aki ismerte azt a bûvös
64 18| Pedig a Palojtay István uram követe áll most maga elõtt,
65 18| megbecsülték s amikor Tóth uram valami nagyobb játékot akart
66 18| vissza! Még nem végeztünk, uram. Nem szabad haragudni. Mondja
67 18| kivált amikor mérges lenne az uram, ti. õfelsége. (Édesdeden
68 18| akármilyen nagy is a különbség, uram, a szegények és gazdagok
69 19| ugyan - vágott közbe Holics uram, szürke, gömbölyû fejét
70 19| kémények, a Holics József uram kedvencei.~Ilyen ember volt
71 20| nem lehetetlen, méltóságos uram, mert mikor annak az ideje
72 25| mint a kiflinek, amit Tóth uram sütött valamikor. Onnan
73 25| következmény az lett, hogy Igali uram, aki hízott kocákat hajtott
74 25| nekem az a cím, méltóságos uram, nincs diplomám - szabadkozott
75 25| Dologban jöttem, méltóságos uram.~- No, ugyan? - kérdé a
76 25| azért jöttem, méltóságos uram - kezdte Tóth Mihály, elsimítva
77 25| gróf.~- Ej, ej, méltóságos uram, hogyan beszélhet úgy egy
78 26| ember.~- Hiszen jó, jó, édes uram - szólt most már szelíden (
79 26| mosoly.~- Ó, Mihály, édes uram, bocsáss meg - rebegte elérzékenyedve,
80 26| három topolynál ráteszi Tóth uram a nagy tenyerét az Igali
81 26| eleven nem lett erre Igali uram.~- Ej no, hm. Csak nem beszéltem
82 26| foglalkoztatta az Igali uram kíváncsiságát. Találgatta
83 26| fiatal puha, mint a vaj, az uram lõtte. Az meg ott vaddisznó.
84 26| tetszik érteni? - felelte Tóth uram csendesen és olyan nyugodtan,
|