Fejezet

 1 1  |     hadnagyhoz jóakaró hangon:~- Mire kell az a pénz?~- Hogy némely
 2 1  |      Soknak találod?~- Kevésnek. Mire mégy kétszáz forinttal?
 3 1  |     bedugta a keskeny kis kezét, mire a selyma Kopereczky is benyúlt
 4 3  |     kituszkolta fiát a szobából, mire az megelégedett vér helyett
 5 3  |          súrolódott az egyikhez, mire dühösen rúgott egyet a pitvarajtón
 6 4  |         nagy hírt Kopereczkynek, mire hirtelen elterjedt egész
 7 4  |     levélkét csúsztatott kezébe, mire annak kigyúlt az arca s
 8 4  |          szívélyes szóval felel, mire a Dengely hegyén megdördülnek
 9 4  |       Vér Tamás fogja üdvözölni, mire aztán a fõispán mondja el
10 6  |   elutazott Halasra a leányához, mire azt sikerült hazacsalogatni,
11 6  |         elvándorol a vasládából? Mire a báró, mint már nehányszor
12 6  |          hogy nadragulyát ettem? Mire kell? Kártyázásra, devernázásra.
13 6  |        mit csinálnak. Hanem hogy mire jó ez a mesterség, azt a
14 6  |         csak egy is elég volna«, mire az idegen közbevágott: »
15 6  |     betenni helyükbe hamisakat?« Mire õ megint azt felelte: »Minek?
16 6  | összenéztek, nem szóltak semmit, mire egy kis etüibõl ollót vett
17 7  |          kiáltani fogja a nevét, mire kitekint az ablakon s udvariasságból
18 8  |          szót mondtak egymásnak, mire Rágányos kihívatta segédjeivel
19 9  |     kíséret éljenzésben tört ki, mire hatalmas füttyök hangzottak
20 9  |       tizenkettõt kezdték verni, mire megkondultak a harangok
21 9  |          ide, számok ellensége!« Mire Kopereczky visszatért, most
22 10 |      audienciát - fontos ügyben.~Mire az menten összecsapta a
23 11 |          csak holnap mondja meg, mire.~Miska ebben se szegte kedvét,
24 11 |    fojtott hangon tette hozzá: - Mire kellene?~- Szerettem volna
25 11 |     Tessék belõle visszaadni!~De mire szétnézett volna a boltban,
26 11 |          csinálj rossz tréfákat.~Mire hatalmasan kezdte az ajtót
27 11 |       bõvebb magyarázatot várva, mire kedvetlenül rázta meg a
28 11 | ismeretlen unokáját, Tóth Marit.~Mire megérkeztek, akkorra már
29 12 |       hang a törzsasztal mellõl, mire a testes vendéglõs, felismervén
30 12 |        parancsolást fejezett ki, mire a szobaleány balra fordult
31 12 |    kottyant közbe az inasgyerek.~Mire hirtelen nagy csattanás
32 12 |         ki a pónit, ördögfattya!~Mire az inas bement a pincébe,
33 13 |    csípett fel kigyelmed megint?~Mire felelte Répási János kenetteljesen:~-
34 13 |          Noszty megmutatta neki, mire elsült a fegyver s nagy
35 13 |       Ideadja?~Mari vállat vont, mire Noszty Feri az inge hasadékán
36 13 |       átkozódott cigány nyelven, mire a többiek is nekibátorodának:~-
37 13 |        keserû panaszát a vadász, mire úgy látszik, megesett a
38 13 |       Brozik bízatott meg ezzel, mire sorba vette a fiatalságot
39 13 |        kis beesett szemû Brozik, mire hirtelen nagy nyüzsgés-mozgás
40 14 |       róla lesz szó, eltávozott, mire elbeszélte Velkovicsné,
41 14 |          Mit csináltok ti itten?~Mire a szobaleány töredelmesen
42 14 |       vagy hazahozni a holmiját, mire az egész legenda összeomlott,
43 14 |         hogy az õ férje a hóhér, mire a szegény kedves kis Dolly
44 15 |    elfelejtettél élesztõt hozni!~Mire Tóth úr a homlokára ütött
45 16 |          meg a csöngettyûgombot, mire a fõispáni huszár jelent
46 16 |          hitsorsosával tárgyalt, mire nagy sebbel-lobbal többedmagával
47 16 |       megérinté a fõispán kezét, mire az fölrezzent.~- A tárgy
48 16 |          megrázta a csöngettyût, mire csend támadt, aztán kinyújtotta
49 17 |     igazgatni kezdte a szíjakat, mire az ehhez készülõdõ Noszty
50 17 |    fiatal korában udvarolt neki, mire az alispán, mint udvarias,
51 18 |      Mihály háta mögé (ki tudja, mire lesz az jó valamikor). Ott
52 18 |          ön mondhat meg.~- Ugyan mire? - érdeklõdött Noszty.~-
53 18 |   hátradobta magát a karszékben, mire összeomlott a ruhája elõbbi
54 18 |        én kis Doppelgängeremnek, mire való az, hogy keresi? Minek
55 18 |          hívekkel a zsoltárokat, mire a bécsi újságok vadul cáfolnának,
56 18 |          színben van Tóth Mari - mire azzal felelt az a valaki: »
57 20 |      csibukot nyomott a markába, mire Bubenyik, mintha valami
58 21 | settenkedõ akarnokok között, hát mire vár? Olyan idõpontra, amikor
59 21 |     valami nyiffanást hallatott, mire megint kiugrottak a rókafiak
60 21 |          szájából a kakas lábát, mire az megint szabad lett volna,
61 21 |          természetesen rángatta, mire egy fényes toll a szárnyából
62 22 |        családban marad a pénz, s mire estefelé megjött Kopereczky,
63 22 |    titkolta el, mi járatban van, mire õk megnyugtatták, hogy Mari
64 22 | Kopereczky Tóth úr felõl. De hát mire való a fõispáni hatalom?
65 23 |        Homlódyné súgott valamit, mire Vilma elnevette magát és
66 23 |      bele a muffokba a kezeknek, mire a hintóba kászmolódtak.~-
67 23 |      Vilmánál. Éjfél is elmúlik, mire hazavergõdünk.~- Nem tesz
68 23 |      forog odább a világ kereke.~Mire Bontóvárra ért - kurták
69 23 |    gyöngéden leemelték az úrnõt, mire a kastély cselédei is elõjöttek
70 24 |       ajtófélfán lógó fogantyút, mire éles hangon szólalt meg
71 24 |         mennyezeten levõ zárban, mire lassan-lassan fölemelte
72 25 |          csacsogott Podwolski -, mire valók volnának akkor a vizsgálóbírák
73 26 |          szúrós szemöldjei alól, mire elhalt ajkain a szó.~Pillanatig
74 26 |   tétován járnak. Kérdezem tõle, mire kell a méreg? A patkányokat
75 26 |  drágakövet? A szem is elfáradt, mire a tizedik, tizenkettedik
76 26 |         Tóthné egy zárt batárba, mire pattan az ostor, s nyomban
77 Uto|          hogy szó van valamirõl, mire egyik is, másik is elõhoz