Fejezet

 1 1 |     bizonytalanságban, vigy magaddal engem is, apuskám! Bizony nem
 2 1 |        jöttem. Hol vegyek itt pénzt? Engem itt senki se ösmer.~- Hiszen
 3 3 |        folytatá: - Mert úgy nézz meg engem, hogy én most egy nagyobb
 4 3 |          természetû ügy. Hisz értesz engem. A pénz rögtön kell. Egy
 5 3 |         nincs semmi keresetünk.~- De engem ez az úr megsértett! - dühöngött
 6 3 |        Valóban az. Õ türelemre tanít engem, mint ahogy a méh, mely
 7 3 |         halálos ágyán megeskettetett engem, hogy sohasem kérem meg
 8 3 |           kellettem. Hát értesz most engem, ha én a zálogot követelem.~
 9 3 |             nem. Azt is mondta, hogy engem akar feleségül venni.~Olyan
10 4 |               Pál úr, de hamar, mert engem mindjárt beharangoz az elnök.~-
11 4 |            rendelte a fõispán. - Ért engem?~Noszty Feri helyeslõleg
12 4 | tulajdonságom meglásd, ki fog emelni engem a közönséges fõispánok közül.
13 4 |         megtudjuk, mi minden vár ott engem. Oh jaj, már csak átestem
14 5 |            te Ancsura?~- Hát például engem is, ha bent vagyok.~- Ugyan
15 6 |             kalitkában énekeljen, az engem nem gyönyörködtet, messzirõl
16 6 |    bedrótozni egy legényt fölhívnak,~Engem, Králik Gyurit, engem, engem
17 6 |     fölhívnak,~Engem, Králik Gyurit, engem, engem hínak…~Jaj, meghalok,
18 6 |         Engem, Králik Gyurit, engem, engem hínak…~Jaj, meghalok, anyám!…~
19 6 |         hágott, éppen a tyúkszemére, engem pofozott fel, de úgy, hogy
20 6 |        kevélyen a kapitányné -, mert engem nemcsak a pénz köt a gyöngyökhöz,
21 7 |        kezdõdik? Hát csak ne féltsen engem, amice. Jó éjszakát.~Rossz
22 7 |            messzirõl. - Húzzanak fel engem is az állványra!~A pallér,
23 7 |              a nagy fejét.~- Hagyjon engem. Ne szóljon hozzám. Én elveszett
24 7 |      gondoltuk s Noszty úr megbízott engem, hogy négyszemközt valamit
25 9 |        ünneplik, mert ezzel egyúttal engem vélnek inzultálni. Hát bizony
26 9 |      leleplezném, hogy a fõispán nem engem paródizál, hanem szegény
27 10|          szegény öreg ember kiszorít engem fõispánnak, eget-földet
28 10|              éppen azért szép eset s engem fõleg ez izgat. Mert lásd,
29 10|             dolgoznak. Ez nem ismert engem, nem tudta, ki vagyok, mim
30 11|         gyere no, kérlek. Nem szabad engem elhagynod.~Utána ment, a
31 11|          leülök a küszöbödre s isten engem úgy segéljen, nem megyek
32 11|           semmit. De mit szóljak én? Engem itt hagyott könnyelmûen,
33 11|             kellemetes.~- Nem értesz engem, ez az egész. Ne hidd, hogy
34 11|           azt fölszedni. Úgy tekints engem, mint egy furfangosan számító
35 11|                most már te segíts ki engem«; megeshetik a te puskaporod
36 11|              S ez a kõ nagyon nyomna engem. Láthatod tehát, miért nem
37 12|              holnap, hogy fölkeresne engem az iparosok szüretén, a
38 12|           mivelhogy vágyaim zománcai engem is odahajtanak, feleségem
39 13|         mindene van. Szép ember jön, engem ugyan el nem kápráztat,
40 13|       hirtelen. - No, köszönöm. Maga engem meg akart enni.~- Miért
41 13|            táncolni?~- Csak nem akar engem táncosnénak? - kérdé nevetve.~-
42 14|            meg vértolulásaim vannak, engem Marienbadba küldtek. De
43 14|          küldtek. De minthogy Zsuzsi engem félt, én meg Zsuzsit féltem,
44 14|     védekezik? - kérdé Tóthné.~- Ami engem illet, köpölyöztetem magamat,
45 15|                 Hát én kutya vagyok? Engem nem is említesz, mi? (Szemrehányólag
46 16|        méltóságos báró, hogy túl fog engem élni a fõispáni széken s
47 16|               hanem magát, amice, ha engem rossz társaságba keverne.
48 16|             egyiket se engedte, hogy engem molesztáljon és most vége
49 16|        megenned a pók helyett. Isten engem úgy segéljen. Ah, nini.
50 16|       kamatra. Mert ne gondold, hogy engem szipolyozni fogsz. Amit
51 17|          alatt bemutatkozni. Ne nézz engem olyan semmi embernek! Mert
52 18|        szomorúság, amely elfog.~- Ha engem lát? No, maga szépeket mond
53 18|      szerkesztõ úr, ne méltóságozzon engem.~- Kérem, kérem, császári
54 18|         kéklõ füstfelhõbe takarva.~- Engem keresel? - mosolygott rá
55 18|              Magát azt a tényt, hogy engem nem szeret látni, kikapcsolom.
56 18|            hozzám. Lássa be, hogy ez engem felbirizgált és folytonosan
57 18|      esküdöztek, hogy színrõl színre engem látnak benned. No, ha ez
58 19|               De igen. Ön meggyõzött engem, hogy az effajta humanizmus
59 20|          vagyunk. Ne félj addig, míg engem látsz. No, mit gondolsz?~
60 21|    eltoloncoltatom a városból, Isten engem úgy segéljen. Különben azt
61 21|             lenne, ha maga kérne meg engem férjéül.~- No hallja, szolgabíró
62 21|          nyímozott, mintha mondaná: »Engem már visznek.«~- Jöjjön közelebb! -
63 22|     méltóztatott mondani. Ez az, ami engem aggasztott. Ettõl akartam
64 22|        jöttem kérni, ne méltóztassék engem emiatt fölkeresni s különösen
65 23|       szemeket meresztett.~- Rosszul engem értenyi tetszett.~- Ne okoskodjék.
66 23|                Ne féljen semmit, míg engem lát.~- Mondja csak, erõs
67 24|            jutott ide és mit akar?~- Engem a szerelem hozott ide, az
68 24|            tenni, hogy éljenek. Maga engem sohasem szeretett.~Mari
69 24|             ez.~- Ugyan menjen! Maga engem még e nehéz pillanatban
70 24|         akkor is bevégzett lenne, ha engem csakugyan elküldött volna.
71 25|         fiatalok kutya mája, sõt ami engem illet…~A házigazda a kabátját
72 25|           hogy ha én lövöm le, akkor engem becsuknak s ez megint csak
73 25|   családomnak baj, ha pedig õ lõ meg engem, az is csak az én családomnak
74 25|         szabtak, akárhogy kinevet is engem a méltóságos gróf úr. Reparáció!
75 26|           lett, mint a kakastaraj. - Engem is bosszant, legközelebb
76 26|           elõadásod nagyon megfogott engem. Eredj most lefeküdni Krisztina.