Fejezet

 1 1 |             a polgármester leányába, Velkovics Rozáliába volt szerelmes (
 2 1 |        pengéje idefénylik azért.~Ami Velkovics Rozáliát illeti, még az
 3 1 |               Várjunk még. Ne siess, Velkovics, ne okoskodj. Ha Noszty
 4 1 |           Nosztyakból. Nagy dolog az Velkovics, édes uram, gondold meg
 5 1 |     mondogatott oda az ellenzéknek«.~Velkovics uram azonban nem ezen a
 6 1 |             mindegy, a fõdolog, hogy Velkovics a Kozsehuba pártján állt.
 7 1 |              Kozsehuba pártján állt. Velkovics azonban a hangulatok embere
 8 1 |               mikor még nem udvarolt Velkovics Rozáliának, egy ízben már
 9 1 |              gondoskodott róla, hogy Velkovics uram fülébe is eljussanak (
10 1 |          olyan szelet csapott a szép Velkovics Rózsika körül, hogy a világ
11 3 |              hadnagy jött a helyére. Velkovics Rozália sírt, ahol nem látták,
12 3 |              a hitelezõk.) Némelykor Velkovics Rozáliának is hozott valami
13 4 |              Nini, elfelejtetted már Velkovics Rozálit?~- Az csak akkor
14 10|            már vele megborotválni. A Velkovics Rozália esetét bizonyosan
15 11|             egy jó barátja kedvéért. Velkovics Gyurinak hívták a barátját,
16 11|        szomszédok voltak és komák. A Velkovics uram szûcsmûhelye egy házban
17 11|     állapodtak meg kölcsönösen, hogy Velkovics koma döntse el, mi legyen
18 11|            terjed a városkában, hogy Velkovics uram vagy Tóth uram fölött
19 11|              nevezték ki hadnagynak, Velkovics Gyuri pedig orvosnövendék
20 11|        kanalat meg a varrótût örökre Velkovics Dávid uram is (Velkovicsné
21 11|              volt, mikor kikötött, s Velkovics Gyuri ott állott velök szemtõl
22 11|         Hagyjatok békét - vigyorgott Velkovics, az asztalra csapva a tenyerével -,
23 11|           eressz be hamar! - sürgeté Velkovics még mindig nevetve.~- Nem,
24 11| pipamodellekkel megrakott asztalnál, Velkovics Gyuri a következõkben beszélte
25 11|        felelte Heller anyó -, valami Velkovics György nevû lump diák.«~-
26 11|       mindezeket eltitkolni elõttem?~Velkovics Gyuri hamiskásan mosolygott.~-
27 11|           okoskodol? - bosszankodott Velkovics. - Elrontod az embernek
28 11|     tarisznya üres talál majd lenni.~Velkovics vidáman vont vállat.~- Eb
29 11|          elégetem, oly igazán, amint Velkovics Györgynek hívnak. Add idébb
30 11|              Frankfurt«-ba szálltak. Velkovics már teljesen otthon volt
31 11|        Zsuzsa kisasszonyban is, mert Velkovics Gyuri egy nap kijelentette,
32 11|          mikor végre megnyilatkozott Velkovics Gyuri egy unalmas, esõs
33 11|       kifogásom van a személy ellen.~Velkovics Gyuriban elhûlt a vér.~-
34 11|           mulatozva a két asszonyka. Velkovics olyasfélét emlegetett, hogy
35 11|              nem maradok itt tovább.~Velkovics tehát érzékenyen elbúcsúzott
36 11|           hazamentek Pozsonyba, ahol Velkovics csakugyan megszerezte a
37 11|         Újabb három év múlva, miután Velkovics a forradalomban tönkrement,
38 11|         Kamatok kamatja következik.«~Velkovics e második küldeménnyel visszavásárolta
39 11|      nélkülözheti hosszan a fõnököt. Velkovics (akivel most rendbe hozta
40 11|             lenni, váltig sopánkodva Velkovics elõtt:~- Ej-ej sógor, mi
41 11|           kire?~- Add el - javasolta Velkovics.~Azokkal a méltatlankodó
42 11|              borult erre a szóra, de Velkovics is meg volt illetõdve s
43 11|            kezelhetem a szõlõmet is.~Velkovics mosolygott; elgondolta,
44 13|              Tóth Mari beszélgetett, Velkovics Rozália volt, az õ egykori
45 13|            menyasszonya Trencsénbõl.~Velkovics Rozália! Álom-e vagy valóság?
46 13|               Hiszen mit keresne itt Velkovics Rozália? És hogyan eredhetne
47 13|            rejtély: hogy toppant ide Velkovics Rozália? A pokol lökte-e
48 13|        épített?~De hátha mégsem volt Velkovics Rozália? - Hátha csak hasonlított
49 14|             Biz az pedig valóságosan Velkovics Rozália volt és nincs benne
50 14|            volt, hiszen tudjuk, hogy Velkovics György uram és családja
51 14|      uniformis imponál - pirított rá Velkovics.~- Célzás akar ez lenni? -
52 14|           szélhámos volt - pattogott Velkovics. - Kompromittálta a leányunkat.~-
53 14|              jó nyelved van - mondja Velkovics úr megsértõdve, deres haját
54 14|           Sehol se voltunk - felelte Velkovics mogorván.~- Jele, hogy semmi
55 14|             íme, megjelenik helyette Velkovics Róza.~Halotti sápadtság
56 14|            mégis õ ismerte fel elõbb Velkovics kisasszonyt s megrémülve,
57 14|    pénzügyigazgatónál. Az atyus (ti. Velkovics úr) abban a képzeletben,
58 15|         rendőrség van. Ezt a nézetet Velkovics polgármester úr is osztotta,
59 15|             valami igaz, - dünnyögte Velkovics György.) Másodszor hibás
60 15|        vagyok én is - verte a mellét Velkovics, a sok biztató szótól átmelegedve. -
61 15|          körül, minélfogva úgy aludt Velkovics uram a kiállott utazás fáradalmaitól
62 15|            története nincs, hacsak a Velkovics úr különös álmát nem vesszük,
63 15|     kakasokét - elkukorékolta magát. Velkovics fölébredt erre s polgármesteri
64 15|              Patkóról? - rohanta meg Velkovics.~- Mindent.~- Vagyis?~-
65 15|     gyámoltalanságot! - kiáltott fel Velkovics.~- Nem lehetett elfogni -
66 15|            lehetett? - szörnyûködött Velkovics. - No, azt szeretném én
67 15|              gazdát, legkiváltképpen Velkovics Róza -, mégiscsak érdekes
68 15|       Nincsen tovább.~- Kár - mondta Velkovics -, legalább fölkavarta egy
69 15|         régen néma lennél - szavalta Velkovics úr nagy pátosszal.~- Látod,
70 15|        Gyurka?~- Meglehet - nevetett Velkovics -, ti ördöngös amerikaiak
71 21|            eddig tekintetbe, pedig a Velkovics Rozália megjelenése a somlyói
72 22|            írta, hogy a megboldogult Velkovics nagy rendetlenségben hagyta
73 23|              ügy, Isten nyugosztalja Velkovics sógort, értett egy várost
74 24|           hogy az unokatestvéremrõl, Velkovics Rozáliáról beszélünk.~-
75 24|            foglalkoztunk, ott láttam Velkovics Rózát is, ott beszélgetett