Fejezet

 1 3 |                És hát most azt akarja ön, ugye, hogy én fizessem
 2 3 |     Természetesen. Hát nem azért jött ön, hogy kifizessem? Hiszen
 3 3 |               aláírásomat?~- Bizonyos ön abban, ezredes úr, hogy
 4 3 |               jobban megnézni.~- Ejh, ön úgy tesz, mintha gyanakodnék,
 5 3 |               az ezredes. - Hogy meri ön kétségbevonni, amire én
 6 3 |     kibontakozásban. Hát lássuk csak. Ön bemutatta a váltót az ezredesnek;
 7 3 |               Azt mesélte nekem, hogy ön házasodik. Igaz?~- Nem hitte?~-
 8 3 |             az álla közepén.) Hogyan, ön, az állatok tanítványa?
 9 4 |          vendéglõi szobájába:~- Ez az ön dominiuma - mondá, mutatván
10 4 |        mutatván neki az íróasztalt. - Ön ezentúl nem Malinka, hanem
11 4 |           mindenbe beleavatom önt. Ha ön valami bolondot csinál,
12 4 |           szekretárius dolga. Csinált ön már ilyesmit?~- Nem csináltam
13 5 |              Miféle ökörbõrrõl beszél ön?~- Hát a Bimbóról, a tarkáról.
14 7 |            képzelõdõk az asszonyok. S ön veszedelmesen hasonlít,
15 7 |            veszett kutya. Nekem pedig ön egy egész falkát helyez
16 7 |               kiabálni, de hasztalan, ön káromkodni fog, aztán megadja
17 11|             most már azt akarom, hogy ön fizessen nekem.~- Hogyhogy,
18 11|               kocsin mehetnék s ez az ön tõkécskéjének bizonyára
19 11|           elõnyére. Mennyi pénzt akar ön letenni? - vetette oda mellékesen.~-
20 11|        Készpénzt?~- Igen.~- Nem mesél ön?~- Itt van az oldalzsebemben.~-
21 12|               fiatalember, uram, mint ön, nem vesz ott éhen holnap,
22 12|               hogy odahajt a szükség. Ön eszerint künn a hegyen lesz?~
23 12|               én véleményem.~- Ismeri ön a hegyet? - kérdezte a vadász.~-
24 12|            Holnap reggel elszállítom. Ön talán ismerõse Tóth úrnak?
25 16|           kedves Klementy. Azt akarja ön mondani, hogy én is benne
26 16|               méltóságod megbukjék.~- Ön gonosz hízelgõ, Klementy
27 16|                hogy talán leíratom az ön felügyelete alatt, tisztán,
28 16|              S azt persze tõlem várná ön? Nos, meg is adnám szívesen,
29 17| ing-mandzsettára jegyzem fel: »Mit ír ön?« - kérdezte. Megmagyaráztam
30 18|           követ úr! Így nem szabadul. Ön felpiszkálta az alvó szörnyeteget,
31 18|            vagyok valamire, amit csak ön mondhat meg.~- Ugyan mire? -
32 18|            indoklása tett kíváncsivá. Ön azt mondja, hogy ismert
33 18|              egy kicsit megkínozni.~- Ön, úgy látszik, egy mesebeli
34 18|           kezdte pengetni a banda.)~- Ön egy négyessel maradt adósom,
35 19|             el meggyógyulva? Nem érez ön ekkor egy kis meleget szíve
36 19|           Pedig, ha valaki, úgy éppen ön nem érezhet.~- Hogy én? -
37 19|        elképedve, részben sértõdve.~- Ön, ön, Tóth úr - rikácsolta
38 19|               részben sértõdve.~- Ön, ön, Tóth úr - rikácsolta a
39 19|    fölhajtotta egyszerre.~- Hogy érti ön azt? - kérdé Tóth Mihály
40 19|            magánstatisztikát, hogy az ön gyáraiban hány ember betegszik
41 19|       hüledezett a doktor.~- De igen. Ön meggyõzött engem, hogy az
42 20|             többet, se kevesebbet. Az ön bácsikájához semmi közöm.~
43 20|               vissza.~- No persze. De ön csak nem programszerûen
44 21|            csontra.~- Nini, hiszen ha ön Trencsénben volt, akkor
45 21|             itt a Horka-erdõben.~- És ön, doktor, napernyõt visz
46 21|              a szoknya volt. Beh szép ön ebben! Köszönöm a kedves
47 22|             ma is azt sürgönyzi, hogy ön nem érkezett meg. Nem lehet
48 22|           olyan különös már, mert nem ön kezdi, ön csak folytatja.
49 22|               már, mert nem ön kezdi, ön csak folytatja. Hiszen én
50 22|            közül egyet.~- Hát meg van ön veszve, édes Tóth? Hát tudja
51 22|          veszve, édes Tóth? Hát tudja ön, mit cselekszik?~- Amit
52 22|            kell cselekedni.~- Nem fél ön, hogy a sógorom hasba lövi?~-
53 22|               azt mondta a neje, hogy ön örömmel veszi tudomásul
54 23|         Mezernyére azért viszem, mert ön már bágyadt és Mezernye
55 23|             akarom mondani. Mezernyén ön otthon lesz. Ott van Pázmár
56 23|               hamarjában befûtteti és ön nyugodtan eltöltheti az
57 24|            onnan fenyegette meg:~- Ha ön nem megy, én megyek. Leugrom
58 24|           ágyba és hallgasson meg. Ha ön elküld, miután meghallgatott,
59 24|         ideálom dúsgazdag kisasszony, ön Mari. Mindjárt éreztem akkor,
60 24|            Vissza akartam vonulni, de ön bátorított, s végül, hiszen
61 24|               a boldogságom, mikor az ön apja megjelent és a sógorom
62 24|              a kijelentése után, hogy ön nem becsületes ember és
63 24|           egészet, de eleget.~- Tehát ön is elítél, Mari? - fakadt
64 25|            errõl a vidékrõl, amelynek ön valóságos atyja és jótevõje.
65 25|          charitatis vagyunk, tett már ön ebben a famózus ügyben valamit?~-
66 25|                Nem. Semmit.~- Hogyan? Ön semmit se tett? Hallod,
67 25|           Igen, tudom már. Azt mondja ön, rossz, ha önt lövik le,
68 25|               önt lövik le, rossz, ha ön lövi le õt, nos, megengedem,
69 25|         eredmény sehogy se kielégítõ, ön pedig a praktikus eredmények
70 25|               én érvelésem után?~- Az ön érvelésében vannak egészséges
71 26|              falak is rengtek belé.~- Ön, Noszty Ferenc úr, olyan
72 26|           rászólt éles hangon:~- Akar ön valamit?~Noszty Ferenc hátrahõkölt