Fejezet

 1 1 |           egy kriglit hozzon! (Majd megint Kozsehubához fordult.) Ugye
 2 1 |             maga húzott Kopereczky, megint nem nyert. Dühös lett, káromkodni
 3 2 |        szereztetvén, legyen a végén megint a katonáké.~A Kopereczkyeket
 4 3 |        között tapogatta meg s aztán megint járt-kelt, hol a toronyórára
 5 3 |           úgy vagyunk? No, hát majd megint mókus lesz a kisasszony.~
 6 3 |         úriember. Ez a második. Itt megint az áll elõ, hogy nagyon
 7 5 |            emelt ki.~- Tegye vissza megint és most nézze meg a tenyerét.~
 8 5 |         pénzt, inkább lopnám«, majd megint végigmérte a szobát vagy
 9 6 |         dicsekedett a kapitányné és megint töltött. - No, még eggyel!~-
10 6 |           egy lélekzetre kiürítette megint a poharát.~- Úgy hát megjött
11 6 |           kóser ember.~A kapitányné megint töltött a poharába.~- Igyék
12 6 |         helyükbe hamisakat?« Mire õ megint azt felelte: »Minek? Olcsóbb
13 6 |              kigombostûzték, azután megint összefércelték, minélfogva
14 6 |             mihelyt kitesszük, csak megint beáll az a kérdés, hogy
15 7 |          sokáig szeretek aludni, ez megint családi vonás. Ha reggel
16 8 |       türelmetlen volt, kisvártatva megint a kártyaszobákba sompolygott.~-
17 9 |            volt érthetetlenné téve.~Megint kinyitotta a belsõ ajtót.~-
18 10|            neked, édes fiam, bizony megint okosabb lettem valamivel.~
19 11|             áll, hogy szeretném, ha megint te töltögetnéd a pipámat,
20 11| ajánlatokkal csak megsértesz.~- Már megint okoskodol? - bosszankodott
21 11|           Somlyó-hegyen.~Tóth Miska megint el akart menni, de Velkovicsék
22 11|         akart menni, de Velkovicsék megint nem engedték.~- Ha már itt
23 12|        valamit a víz fenekén.~Aztán megint felkerekedtek, megint mentek
24 12|         Aztán megint felkerekedtek, megint mentek egy darabon s õ is
25 13|     szerzetet csípett fel kigyelmed megint?~Mire felelte Répási János
26 13|        finom, vékony bajusz fölött. Megint elkezdte fejét törni, hogy
27 13|             a zene, mozgásba jöttek megint a lábak és megpihenhettek
28 14|            ültek hosszú évek múltán megint együtt a szõlõbeli villa
29 14|        semmi felvilágosítást. És ez megint igazi szerencse volt a szüretelõ
30 14|          szüretelõ társaságra, mert megint maradt egy kis csemege,
31 15|      levegõben, mint a köd s maradt megint a csinos vadász.~A két leányszívnek
32 15|         tudja, hova.~Mindez nyilván megint bõ tápot adott a Mari fantáziájának.
33 16|           be.~- Mit? Te kopogtattál megint. Hányadszor mondom, hogy
34 16|            szeme elõl, de nemsokára megint rátalál, közvetlen a Padák
35 16|            hányja ki a kehet, aztán megint húz - inté türelemre környezetét
36 16|            Ezt a közbejött epizódot megint percekig tartó lelkes tüntetés
37 17|           fel - sehr gelungen« - és megint csak kacagott, hogy a ház
38 17|            azzal búcsúzott el, hogy megint eljön hozzám, mihelyt teheti.
39 17|    megterhelt lelkiismerettel, hogy megint több titka, több bûne van
40 18|      gondolni.~A szegény Mari ezzel megint elvesztette elfogulatlanságát.
41 18|            tett valamit, hol amoda, megint átrakta és a mérleg szüntelen
42 18|          ijedt arccal.~- No, mi baj megint?~- Nem merek kimenni - mondotta
43 18|       egyszer csak, a figura végén, megint visszakerül valahogy a párjához,
44 18|    megfordult.~Mikor összekerültek, megint csak ott kezdte Tóth Mari.~-
45 19|         fejüket ki-kidugják, azután megint összebújnak az anyjuk meleg
46 21|         ismerte Velkovicsékat?~Feri megint elpirult.~- Trencsén kis
47 21|          számmal.~S aztán egyszerre megint ráugrott az elõbbi témára,
48 21|          bajban vagyok.~- No, mi az megint? - vonta össze redõkbe szemöldjeit
49 21|             de…~- Látod, Izrael, ez megint egy jó gondolat tõled -
50 21|             volt.~Az öreg róka most megint megvizsgálta a tájékot mindenfelõl
51 21|          visszaszaladt a lyukhoz és megint hallatott valami hangot,
52 21|          nyiffanást hallatott, mire megint kiugrottak a rókafiak s
53 21|            a kakast egy iramodással megint elfogta és megint elõhívta
54 21|       iramodással megint elfogta és megint elõhívta a gyerkõcöket.~
55 21|     szájából a kakas lábát, mire az megint szabad lett volna, de az
56 24|     gyöngéden kipirult kedves arca, megint meglökte az ördög: hát mindezt
57 24|           Mari észre se vette, hogy megint fordult a kocka, támadóból
58 25|         Hopp, milyen új perspektíva megint! Ha a család tudott róla,
59 25|          akkor engem becsuknak s ez megint csak az én családomnak baj,
60 25|       métermázsa…~- Sapristi!~- Már megint zavarsz bennünket, Podwolski,
61 25|       zavarsz bennünket, Podwolski, megint zavarsz.~- Bocsánatot kérek -
62 26|          napig, két éjjel berregett megint az eszterga: ennek zúgása
63 26|         belõlük a könny (tudott már megint sírni), s a könny alatt
64 26|       tárcájába tette.~Ettõl kezdve megint a régi ember lett, kedélyes,
65 26|              hm. Csak nem beszéltem megint hangosan? (És ijedten csapott
66 26|           az egynegyed ötöt, azután megint olyan nyugodtan ketyegett
67 26|            s csak akkor következtek megint hosszú sorban a pompás szerszámú