Fejezet

 1 1 |               leányom!~Noszty Pál és Vilma leánya 9-ikén estefelé Trencsénbe
 2 1 |             beszélt valamit, mikor a Vilma kisasszony szoknyáinak suhogására
 3 1 |            elsõ intrádára elnyelte a Vilma kisasszony kesztyûit, majd
 4 1 |            zacskójából három számot. Vilma húzott, de a három szám
 5 1 |           emberek laknak és végre is Vilma kiérezte apja modorából,
 6 1 |         mûvelet, hogy az aranyakat a Vilma hajából fogdosta ki s hogy
 7 1 |        pezsgõben lakik.~- Tudja mit, Vilma kisasszony, se az én kezem
 8 1 |              zacskót és odanyújtotta Vilma felé. Vilma kisasszony bedugta
 9 1 |             odanyújtotta Vilma felé. Vilma kisasszony bedugta a keskeny
10 1 |               szisszent fel durcásan Vilma és kirántotta kezét a zacskóból. -
11 1 |          Noszty. - Micsoda dolog az, Vilma? Hiszen csak tréfa az egész.
12 1 |          nyújts kezet Kopereczkynek!~Vilma engedelmeskedett, ami aztán
13 1 |             Honnan gondolja? - kérdi Vilma.~- A kucséber arcán látom.
14 1 |          Kopereczkyé.~- Engedje meg, Vilma kisasszony, hogy önnek ajánlhassam
15 1 |             kosarat akar nekem adni?~Vilma elmosolyodott.~- Nono, hát
16 1 |            Flórist s éji zenét adott Vilma kisasszonynak, amire az
17 3 |   üvegfityegõ az óraláncodon?~- Ez a Vilma arcképe. Testvérek közt
18 3 |            csak fel rá a lábacskáit, Vilma kisasszony! Az imposztor
19 3 | professzor-féle magánál? - csipkedte Vilma kisasszony.~- Valóban az.
20 3 |                 Miféle eredetijét?~- Vilma kisasszonyt. No, mit bámulsz
21 3 |             bagoly a szárnyát.~- Hát Vilma szeret-e?~Kopereczky az
22 3 |            szív. Hol a nagynéni, hol Vilma kérdezett valami nagyon
23 3 |           tartogat ilyet számára. De Vilma egy csöppet se látszott
24 3 | beszélgettünk? - jegyzé meg csípõsen Vilma.~Kopereczky felállt és elkezdte
25 3 |         szólt önnek valamit felõlem?~Vilma ma minden gonoszságát elõszedte
26 3 |              úgy élnek, ahogy jön.~- Vilma! Ejnye Vilma - intette a
27 3 |            ahogy jön.~- Vilma! Ejnye Vilma - intette a nagynénje.~-
28 3 |          most mindjárt szíven lõnek.~Vilma nagy figyelemmel igyekezett
29 3 |         egyet -, hogy hozzámegyek.~- Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky
30 3 |           hozzámegyek.~- Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky elérzékenyülten
31 3 |             el! Maga szemtelen!~- Oh Vilma, Vilma! - lihegett lázasan. -
32 3 |          Maga szemtelen!~- Oh Vilma, Vilma! - lihegett lázasan. - Hát
33 3 |            így szokás igent mondani?~Vilma az ölelés elõl a nagynénje
34 3 |            tanítványa vagyok.~Hiszen Vilma tudta is, de õ meg a Sacré-coeur-ök
35 4 |        Nosztyak azt állították, hogy Vilma különb szerencsét is tehetett
36 4 |           színarany bútorokat hoz is Vilma. Nem én, becsületemre mondom.~
37 4 |           asztaltól nagyon keserves.~Vilma kisasszony, minthogy az
38 4 |         múltán a konyhabeli jók közt Vilma kisasszonyt kezdte találni
39 4 |         nekik a konyha. Valahányszor Vilma elment az önkéntes öccsével
40 4 |         viszonyra. Sõt késõbb, midõn Vilma már bevégezte a tanfolyamot
41 4 |             szül. Noszty Erzsébet, a Vilma nagynénje, aki a háztartást
42 4 |      becsületére váltak volna, még a Vilma titkos gondolataiba is behatolni
43 4 |          akarlak tenni. A sógorom, a Vilma férje, bontóvári fõispán
44 5 |             olyan nagyon - riadt fel Vilma. - Alszik a gyerek. Olvasson,
45 5 |          hogy van?~- Atyád jó ember, Vilma, õ derekasan viseli magát.
46 5 |              Igazán Noszty-vér vagy, Vilma!~Ezen aztán Vilma is elmosolyodott
47 5 |              vagy, Vilma!~Ezen aztán Vilma is elmosolyodott és kikergette
48 7 |             arra figyelmezteti, hogy Vilma már a másé. Hogy ez már
49 9 |              amennyit akarsz. Hiszen Vilma is írt és összeszid, hogy
50 10|            sógorodhoz, mert akkoráig Vilma is beköltözködik s bizonyosan
51 17|                 kérdé Mari.~- Noszty Vilma.~- Úgy gondolom, egyetlen
52 21|            amikor nem lesz elõnyben?~Vilma ellentmondott apjának.~-
53 21|            jó gondolat tõled - mondá Vilma. - Mert ha Máli néni egy
54 21|           tartott tojások.~- Mondom, Vilma, hogy borzasztó vagy a hasonlataiddal.~-
55 22|          nyugtatta meg Kopereczky. - Vilma egy kicsit náthás, nem megy
56 22|            tõlem mára.~- Mit kért el Vilma, nem értettem?~- Malinkát.
57 22|     száguldott szét a rokonság közt. Vilma átszaladt vele Rágányosékhoz,
58 22|            család összegyülekezett a Vilma termeiben. Értesülvén, hogy
59 22|       megölsz bennünket - pirongatta Vilma. - Beszélj már világosan.
60 23|              felette - csillapította Vilma. - Nagy bánata lehet, mert
61 23|           öngyilkosságtól féltették. Vilma ott tartotta maga mellett
62 23|             az atyafiak, csak az egy Vilma nem adta fel teljesen a
63 23|       Homlódyné súgott valamit, mire Vilma elnevette magát és egy kicsit
64 23|          volt, kivált késõbben, hogy Vilma, Homlódyné és Feri valami
65 23|             fürkészte az embereket s Vilma elsuhanván Malinka mellett,