Fejezet
1 1 | elmúlt események s izgatják õket. Hanem iszen az mindegy,
2 1 | olyan föltétel alatt engedte õket a szobáikba, hogy holnap
3 3 | hogy feketekávéra felkeresi õket a vendéglõben.~Alighogy
4 4 | hogy kodifikálni lehet õket.~Átveszi a belügyminisztériumban
5 4 | célodat éred, hogy csalod õket s hogy ti ínyencek fent
6 4 | postagalambok, amice! Elviszik õket, mondjuk, sötét kalitkában
7 5 | ezek a fák még tán látták õket fiatal fácska korukban!
8 5 | semmit, ahogy én ösmerek õket, már ti. birkákat, de ahogy
9 5 | egy nagy kamrában éhezteti õket a beeresztés elõtt: ez teszi
10 5 | beeresztés elõtt: ez teszi õket kiválóan fogékonyakká feladatuk
11 6 | félmondatokat, mikor megleptem õket beszélgetés közben a pesti
12 6 | sárkányoknak? Mivel nyergelted meg õket? Sohase láttam még én ilyent.~
13 7 | milyen nehéz munka volt õket létrehozni! Mindegy, a törvény
14 7 | gyöngyökre, bár kifogásolta õket a szemtelen, hogy nem elég
15 9 | záptojásokat, hogy kivonja õket, mint nemtelen fegyvert,
16 9 | három csillag irányítja õket.~- Nini - ugrik fel Klementy
17 9 | egy kicsit.~- Látnád csak õket rád szegezve, mikor nevetnek.
18 9 | gombok az ingben?~- Betettem õket.~- Hej, te Bubenyik, ha
19 10| köztük és állandóan kezelte õket. Rendszerint húsz-huszonkét
20 11| mely a Zugligetbe röpítette õket. A »Szép juhászné«-nál Gyurit
21 12| szõlõtõkéket, mintha bizony lehetne õket szebbekké tenni, mint amilyenek,
22 12| lépegetnének, nehogy hátbalökje õket a jármû, hanem a hegyen
23 12| félfejjel kihajolva nézte õket.~Igen, Tóth Mari volt. De
24 12| magában s messzirõl követte õket, nagy megnyugvással, hogy
25 12| mikor a házból kijönni látta õket, pedig mikor ezt a megfigyelést
26 14| addig, gyanúsan fürkészve õket, míg meg nem esküdtek sorba.~
27 14| vérre. Íme, már segítette õket abban, amit elõbb gáncsolt.
28 14| messze elmentetek - feddette õket Tóth Mihály -, az egész
29 14| hogy veszett? - faggatta õket Tóth Mihály.~- Csak úgy
30 15| házigazda is igyekezett õket más véleményre téríteni.~-
31 15| áron hármat. S ellátván õket puskákkal, egész éjjel ott
32 15| minek mennek, ki küldi õket? Hát a madarak mi indokból
33 16| az feltüzeli, megacélozza õket.~- Megvonjam tõle a szót? -
34 16| villásreggelizni, itasd le õket, szóval, mit tudom én… sapienti
35 16| atyafia van, szidni kell õket elõtte.~Alsó-Rekettyés.
36 17| vizitszobába, hogy itt ne érje õket; de a jött csinos fiatalember
37 17| csinos fiatalember megelõzte õket, hirtelen belépett, zúzmarás
38 17| keresztülfolyik rajtuk és hûsen tartja õket; nyáron például úri élvezet
39 17| okosabbról beszélni? - feddette õket Mari. - Bárcsak királyné
40 18| játékosoknak és kiszolgálta õket. Szóval hasznos ember volt,
41 18| csak õk észleltek s csak õket nyomta.~- Inkább csak bosszankodom -
42 19| akarok nekik, én keresem fel õket, amiért aztán jól érzik
43 19| folytonosan csereberélvén õket. Csinos, elkényeztetett
44 21| ezek a mai leányok! Húzza õket az uniformis, mint a mágnes
45 21| magisztrátus és eleresztette õket a ligetben, hogy éjjel szépen
46 21| kis széláram felizgatta õket. Egyhangú és mégis szép
47 21| Mert például ki ápolja õket ilyenkor, mikor maga a róka
48 21| távollétemben betegeket s képes õket ellátni legalább az elsõsegéllyel.
49 21| Jöjjön, jöjjön, keressük fel õket.~- Lehetetlen most.~- Miért?~-
50 21| lakik, most tuszkolta be õket az anyjok s õ maga elment
51 21| elképedéssel. - Oh, be szeretném õket látni!~- Üljön le és várjuk
52 23| az urak, mert a szegények õket szolgálják és ha valami
53 23| tapintata, hogy nem ültette õket egymás mellé. De ha szomszédságában
54 23| a jó istenke eloltogatja õket és végül a lámpát is elfújta…
55 25| beteg), az felvilágosítja õket, hogy a kisasszony jó helyen
56 25| dolgok is estek már. El kell õket igazítani, punktum. És nem
57 26| turpisság iránt vallatná õket a csendbiztos.~- Ha nem
58 26| kérek, hogy ide kellett õket fárasztanom, de legalább
|