Fejezet
1 1 | utaztak hosszabb fürdõzésre, egyszerre végképp bedugult minden
2 1 | kisasszony szoknyáinak suhogására egyszerre minden szem az ajtó felé
3 1 | próbáljuk meg, húzzunk egyszerre együtt, én egy számot, maga
4 6 | kiáltá mind a két nõ egyszerre.~- Hát például egy percre
5 6 | Kopereczky Izraelt, most egyszerre imádkozni kezdünk az életéért.
6 7 | egy óriási piros virágféle egyszerre emelkedni kezdett. Kinyújtózkodott
7 7 | szédülni érezte a fejét, mikor egyszerre a szíve elkezdett sebesen
8 7 | és tompa zuhanást majdnem egyszerre.~Mi volt ez? - tûnõdött
9 7 | fent az emeleten, akkor egyszerre csak megjelenik elõtte az
10 8 | levette fejérõl a chignont, egyszerre rémülve veszi észre, hogy
11 9 | városba. Négyen is kérdezték egyszerre:~- No, milyen ember?~Tóth
12 9 | üzemet valami szeszélybõl egyszerre csak beszüntette és van
13 9 | bán sohasem jelentek meg egyszerre a lámpák elõtt, mert akkor
14 11| dobogott az örömtõl, aztán egyszerre lecsapta az asztalra a papirost
15 11| keveslem. A szerzés ördöge egyszerre szegõdött hozzám a szerencsémmel
16 11| van az asztalnál.~Így lett egyszerre két eljegyzés és azután
17 11| város különbözõ pontjain egyszerre három üzletet nyitott, ahol
18 12| amikor meglátja a vadat, egyszerre lázba esik s megmámorosodik
19 13| töprengett a hamupipõke, egyszerre csak a sor elõtt terem a
20 13| belejönni. Úgy tett, mintha egyszerre nagyon elhidegült volna,
21 13| Csak egy kávéskanállal egyszerre - így diktálja az okosság. -
22 13| kivel barátkozott meg?~Most egyszerre fölvetette fejét az idegen
23 13| szerencse és szerencsétlenség egyszerre!~Világos volt, hogy futnia
24 14| meglepetése és ijedelme, amint egyszerre valaki, se szó, se beszéd,
25 15| ki volt? - kiálták erre egyszerre hárman is, csalódottan.~
26 15| hátha két ember kérdezi egyszerre, hogyan felel nekik? Mit
27 16| hang, mint az olló, most egyszerre ketté metszette a beszédet.
28 16| hideg, éles pallóspengével egyszerre ketté szelnék a testét.
29 16| beszélni, de uraim (s itt egyszerre kigyúlt az arca, szinte
30 17| könnyei potyogtak. Ezzel aztán egyszerre, mintha a fejembe lõtték
31 17| folyadékot -, és nehogy egyszerre találd az anyáddal megitatni,
32 17| fölkelt. Összerezzent s egyszerre kék lett az arca. Minden
33 17| kasznárunk lakásában lóg a kép.~Egyszerre derültebb, világosabb lett
34 18| Tehát mégsem õ. S ezzel egyszerre visszatért a ruganyossága,
35 18| kiváltási módokon, mikor egyszerre megszólalt a kis harang
36 19| pohár puncsot fölhajtotta egyszerre.~- Hogy érti ön azt? - kérdé
37 20| vagy a városból. Néha sokan egyszerre, mintha összebeszéltek volna,
38 20| hogy a megyei közigazgatás egyszerre csodálatosan fürge lett.
39 20| hercegnõ, Homlódyné pedig egyszerre bizalmasan közelebb húzta
40 20| nemes város semmit), stb.~Egyszerre az ifjúság vezére lett,
41 21| is feles számmal.~S aztán egyszerre megint ráugrott az elõbbi
42 21| állott, hogy tovább láthassa, egyszerre két villogó szem és egy
43 21| értették a csemeték, mert egyszerre megszûnt a játék s mint
44 21| ott szalad a róka«, midõn egyszerre nesz támad, megzörrennek
45 21| mintegy játszott vele, aztán egyszerre megvillantak apró, éles
46 23| haza akarok menni - felelte egyszerre, erõteljesen, makrancosan
47 24| de két összetört szerelem egyszerre, ez már nem a halálba kergeti,
48 24| Aztán a nagy szomorúságból egyszerre felkacagott. - Mit? Beteg
49 24| csakhamar elszontyolodtak egyszerre s jéggé fagyott a vér, kivált
50 25| És miért nem? - kérdék egyszerre.~- Mert gyenge jellemû,
51 26| kímélni kell a gyermeket, egyszerre talán erõsen érintené elhatározásom,
52 26| meggyõzte az asszonyt, az egyszerre felugrott mérgesen.~- Elbizakodol
53 26| fedetlen fõvel fogadta az egyszerre bezúdult elõkelõ urakat,
54 26| tekingetett szét, mikor egyszerre megpillantotta a kis ablakon
55 26| harmadik szobába szorult, egyszerre megnémult. Tóth Mihály pedig
56 26| rávetette magát Tóthra, mikor egyszerre megnyílt a könyvtárszoba
|