Fejezet
1 1 | összerezzent.~- Mit mondtál? - kérdé sötét arccal, rekedten.~-
2 3 | az öreg.~- No, mi van? - kérdé tőle rekedt hangon.~- Nincs
3 3 | közben.~- Mi tetszik? - kérdé bosszúsan.~- Én Kozsehuba
4 3 | feltörni.~- Hát aztán? - kérdé az ezredes valóságosan nyugtalanul.
5 5 | újság, Klincsók bátya? - kérdé a fõúr nyájasan. - Mi történt
6 6 | parasztnõ.~- Kit keres? - kérdé Malinka.~- Azt a fiatalurat,
7 6 | kulcsokat!~- Milyen kulcsokat? - kérdé az együgyû, jámbor arccal.~-
8 6 | Hány gyöngyöt akarsz? - kérdé csendes, ünnepi hangon,
9 7 | ablakon.~- A bárónét? - kérdé mohón. - Hol?~- Ott ül ni -
10 7 | Miféle kulcsról van szó? - kérdé Bubenyik.~- Nem tudom én.
11 9 | kulcs?~- Miféle kulcs? - kérdé Kopereczky bosszúsan.~-
12 9 | valahova.~- Milyen sürgönyt? - kérdé élénken Kopereczky.~- A
13 10| lehorgasztott fejét.~- Hogyhogy? - kérdé mohón.~Homlódyné diadalmas
14 11| csináltál ott annyi ideig? - kérdé Adalbert.~- Egy kis dolgom
15 11| szándékod, édes Tóth? - kérdé Krisztina.~- Az a szándékom,
16 13| táncolnánk még egy kicsit? - kérdé nevetve.~- Nem bánom - mondá
17 13| kérdeztem, hogy hívják? - kérdé Noszty.~- Találja ki!~-
18 13| akar engem táncosnénak? - kérdé nevetve.~- Szeretnék egy
19 14| No, és hogy védekezik? - kérdé Tóthné.~- Ami engem illet,
20 14| látható lehangoltsággal kérdé:~- Hogy jössz te ide?~-
21 14| egyedül maradtak, Mari mohón kérdé:~- Õ is hallotta? (A szobaleányra
22 15| És nem tudod, milyen? - kérdé Mari.~- Tudom, de valami
23 17| ásítozva.~- No, mi a szó? - kérdé nem minden bosszúság nélkül.~-
24 17| Mi baja az anyádnak? - kérdé Palojtay.~- Görcsei vannak -
25 17| Nem ütötte meg magát? - kérdé.~- Oh, nem - rebegte és
26 17| helyett.~- Maga is látta? - kérdé Tóth Mari.~- Hogyne! Hiszen
27 17| látványt.~- Keres valakit? - kérdé a gyanakodó Krackner.~-
28 17| bárónõnek.~- Minek az neked? - kérdé a tábornokné, a lornyettjén
29 17| vasútnál.~- Szép asszony? - kérdé a bárócska. - Láttad?~-
30 17| fõispánné tehát Noszty-leány? - kérdé Mari.~- Noszty Vilma.~-
31 17| honnan tudja azt maga? - kérdé a fiatalember fojtott, tompa
32 18| Talán a mama kíván vissza? - kérdé tétovázón, miután némileg
33 18| a kedves Pista bácsi? - kérdé élénken nevetve.~- Sajnos,
34 18| miatt, hanem…~- Hanem? - kérdé a leány merészen.~Feri úgy
35 18| Ellenkezõleg.~- Miért? - kérdé halkan; visszaült a székébe
36 18| vagy nagyon kimelegedve? - kérdé Tóth úr.~- Nem.~- Hát akkor
37 18| s hamiskás hunyorítással kérdé:~- Ennek valami oka van,
38 19| egyszerre.~- Hogy érti ön azt? - kérdé Tóth Mihály tompán.~- Nos,
39 21| közömbösen.~- Trencsénben? - kérdé az öregúr, kellemesen meglepetve. -
40 21| tönkretegye.~- Szép leány, ugye? - kérdé Tóthné.~- Csinos, kellemetes
41 21| eddig szegezve s ijedten kérdé:~- Nincs magának valami
42 21| becsületszóra.~- Mennyit? - kérdé a fõispán.~- Háromezer forintot.~-
43 21| páfrányok eltakartak.~- Mi az? - kérdé a leány haloványan, ijedten
44 21| nyúlt.~- Hát mit akar? - kérdé rekedten, lázasan.~- Egy
45 22| ajtót Noszty Feri.~- Nos? - kérdé a főispán hivatalos ridegséggel.~
46 22| És miben maradtatok? - kérdé Kopereczkytõl.~- Hát miben
47 23| legyen ideges.~- Elmegy? - kérdé a fõispánné.~- El kell mennem
48 23| zsebében.~- No, mi az? - kérdé Noszty.~- A híd fel van
49 23| Nos, meg van nyugtatva? - kérdé szelíden Feri.~- Bocsássa
50 24| Kérdezze meg, ki az!~- Ki az? - kérdé most Mari erõsebben, de
51 25| méltóságos uram.~- No, ugyan? - kérdé a gróf várakozó kíváncsisággal. -
52 26| lehelet.~- És hozzámennél - kérdé rikácsoló, zordon hangon -
53 26| mutatott.~- Én is menjek? - kérdé Tóthné.~- Nem, te még maradj,
54 26| tõlem.~- Az én feleségem? - kérdé Tóth elhalaványodva.~- Igen,
|