Fejezet
1 1 | volt Noszty Ferenc huszár hadnagy; vidám, könnyelmű, eleven,
2 1 | vendéglő nagytermében. Noszty hadnagy a polgármester leányába,
3 1 | eljegyzés, mikor a szép hadnagy felbukkant a láthatáron.
4 1 | adom pedig azért, mert ez a hadnagy csak hadnagy, de ha kapitány
5 1 | mert ez a hadnagy csak hadnagy, de ha kapitány volna se
6 1 | lehetne venni.) Aztán a hadnagy kedves, megvesztegetõ modorú
7 1 | eljegyzése, sem pedig a Noszty hadnagy felülkerekedése; így is
8 1 | leányokat még talán elengednék a hadnagy urak, hanem az új városokra,
9 1 | határozottan szükség van.~Noszty hadnagy minden hitele kimerült,
10 1 | villant meg a megszorult hadnagy fejében, hogy akinek nincsen
11 1 | forintot kérj, vagy semmit.~A hadnagy el volt érzékenyülve, majdnem
12 1 | értelek - idegeskedett a hadnagy. - Adsz vagy nem adsz?~-
13 1 | bezzeg menten elsavanyodott a hadnagy ábrázata.~- Ez egy rossz
14 1 | tót urakba beleszorult.~A hadnagy kedvetlen volt, szép hosszúkás
15 1 | hurrá-kiáltás támadt és a hadnagy is vidámabb lett, mert nincs
16 1 | estefelé újra megjelent nála a hadnagy, nagyon szelíd volt, semmi
17 1 | skatulyáikkal és ládáikkal, a hadnagy szabadságideje lejárt, minden
18 1 | javában a két ifjú szívben. A hadnagy érezte, hogy itt az ideje
19 1 | fel Noszty hadnagyot.~A hadnagy nemsokára elõjött (már az
20 3 | várószobában, de hát még a fiatal hadnagy, aki künn az utcán fel s
21 3 | Mindennek vége - sóhajtott fel a hadnagy. - Úgy látszik, el kell
22 3 | kutya kísérte mindenüvé.~A hadnagy szemeiben remény csillant
23 3 | érzésekkel járt azóta odakünn a hadnagy s úgy tûnt fel neki ez a
24 3 | elkésünk! - türelmetlenkedett a hadnagy, de Kubiczával nem lehetett
25 3 | Tudta már õ, hogy megjött a hadnagy apja tegnap (kis városban
26 3 | kérdezte nyugodtan.~- Noszty hadnagy úr.~- És hát most azt akarja
27 3 | kiáltja eléje örvendezve a hadnagy -, de jó, hogy jössz. Már
28 3 | tetted meg? - hebegte a hadnagy elhalványodva.~- Ugyan ne
29 3 | akarta mondani, de a hadnagy vérbenforgó szemeit látva,
30 3 | mint a többi lumpok.~A hadnagy hozzáugrott és felemelte
31 3 | Te gazember - sziszegé a hadnagy és reszketett a dühtõl.~-
32 3 | megsértett! - dühöngött a hadnagy. - Ez vért kíván.~- Eredj
33 3 | újonnan voltak festve és a hadnagy hozzá is súrolódott az egyikhez,
34 3 | Noszty elindult jobbra, a hadnagy balra és csak az ebédnél
35 3 | Kopereczkyvel, amit jó jelnek vett a hadnagy, hanem azért mégis furkálta
36 3 | meg - gondolta magában a hadnagy elszomorodva.~Képzelhetni,
37 3 | egyik legfõbb büszkeségem.~A hadnagy kíváncsian nézegette a kost,
38 3 | kis tót városban, mert más hadnagy jött a helyére. Velkovics
39 11| hogy sem a nyalka huszár hadnagy, sem az Alma Mater »gólyája«
40 11| a gróf mellett - vélte a hadnagy.~- Hagyjatok békét - vigyorgott
41 11| már nagy hiba! - szólt a hadnagy elszontyolodva. - Mit fogsz
42 11| majd kigondol valamit.~A hadnagy léhának találta a választ
43 11| Koccintottak, ittak rá, de a hadnagy csak tovább nyomorgatta
44 11| elfáradtál - gúnyolódott Stromm hadnagy.~E naptól fogva újra a régi
45 11| most követelõ lett (Stromm hadnagy szerint: szemtelen). Nem
46 11| neki a kirakatban.~Stromm hadnagy, aki eleinte sokszor volt
47 11| bolondra talált benned.~A hadnagy kimaradt, kettecskén éldegéltek
48 15| vagy mi?~- Az enyim huszár hadnagy - felelte Róza egy sóhajjal.~-
49 15| civilruhába öltözött huszár hadnagy, de lehetne álruhás gróf
50 21| koromtól harmincig huszár hadnagy, azután pedig egész végig
51 21| hogy neki is egy huszár hadnagy csapta a levet. Zsuzsanna
52 21| az elsõ követ, aki valaha hadnagy volt és nem képzelte magát
|