Fejezet

1501 23 |                  mire Vilma elnevette magát és egy kicsit el is pirult.~-
1502 23 |                     ennek a dolognak. A kis és nagy rókák, akik valamiképp
1503 23 |             késõbben, hogy Vilma, Homlódyné és Feri valami titkot rejtegetnek,
1504 23 |                 szövi a maga gyönyörûségére és ha tízet leütnek is a hálóiból
1505 23 |                 volt kicsinálva, billentyûk és kerekek hozattak észrevétlen
1506 23 |                     töltötték a szeptembert és októbert, a kis Kopereczky
1507 23 |                    új járásban tartózkodott és csak levelekben érintkezett
1508 23 |                    érintkezett Homlódynéval és Vilmával - de éppen ezek
1509 23 |                 ebédre Klementy szerkesztõt és kifõzte vele, hogy a szerencsétlenül
1510 23 |                 elterjedt a magyar házaknál és most, mikor már a fejedelemasszony
1511 23 |             élõképekben s a közönség tódult és fizetett - míg a tableau
1512 23 |                látogatást tett Homlódynéval és felszólította Mari kisasszonyt
1513 23 |             sírástól - gondolta a fõispánné és érezni kezdte, hogy õ most
1514 23 |             köszvény volt a Tóthné lábaiban és nem bírt megmozdulni a karosszékbõl),
1515 23 |               elviszem az én lelkem Marimat és vissza is hozom a mamájához,
1516 23 |                   szegények õket szolgálják és ha valami bajuk történik,
1517 23 |              éjjel-nappal varrták a piperét és jelmezt. Sok babrálás van
1518 23 |                 behozta az összejövetelekre és hazavitte, valami egyébben
1519 23 |                ritkán jött be a székvárosba és akkor Rágányoséknál szállt
1520 23 |                       áradozott a fõispán - és intelligens. Valaha színész
1521 23 |                   Így jutottak némi pénzhez és Bubenyikhez, kit Feri még
1522 23 |                  aznap kicserélt Pimpósival és beavatott a tervbe.~Nagy
1523 23 |                      csak a lovak, a kocsis és a Pimpósi szájából kiömlõ
1524 23 |              Rekettyést, Bálingot, Hertyánt és a mellette fekvõ pusztákat,
1525 23 |                     Mindennap látok õtet.~- És teljesen jó?~- A legszebb,
1526 23 |                    üljön le az íróasztalhoz és intézzen hozzám egy jelentést,
1527 23 |           pápaszemét, leült az íróasztalhoz és írta a jelentést, hogy rossz
1528 23 |                   is megállt, megtörülgette és fújt egyet: »Huj, huj, de
1529 23 |                  kellett mennie Rekettyésre és ha Tóth Mihály otthon lenne,
1530 23 |                   volt, hanem parázna szájú és az a rossz szokása volt,
1531 23 |                      Mari lesütötte a fejét és a tányérjára bámult. Tóthné
1532 23 |                    vagyok - jelenté ki Mari és repesve szaladt, kezet csókolni.
1533 23 |                 Tóthnéval, aztán befogatott és elment. A Gyík hídján túl,
1534 23 |            csárdánál szembe jöttek Klincsók és emberei; megnyugodva látta,
1535 23 |                 összejöttek már a szereplõk és öltözködnek.~Néhány meghívott
1536 23 |                fordult feléjük:~- Asszonyok és leányasszonyok, ne mozogjanak
1537 23 |                 kegyelmetek, mint a kukacok és ne nevessenek a fejedelemné
1538 23 |                     kattant a fényképezõgép és a társaság meg volt örökítve.~
1539 23 |            szereplõk levették a jelmezeiket és megjelentek az ebédlõben,
1540 23 |                persze ártatlan képet vágott és a végén azt hámozta ki Kopereczky,
1541 23 |                    mert sok szem figyelt rá és Marira. A fõispánnénak volt
1542 23 |          háziasszony feloszlatta az asztalt és a szétszéledõ vendégek nagy
1543 23 |                 nagyon édes volt az érintés és az agyvelõtõl kezdve az
1544 23 |                     susogott leheletszerûen és lassan, szelíden visszahúzta
1545 23 |                   Nem mondhatom, nem tudom.~És ellépett mellõle, hogy elkeverõzhessék
1546 23 |                      fecsegtek, tréfálóztak és úgy elröpült az idõ, hogy
1547 23 |                nyelve, hanem a vonagló ajka és a felhúzott szemöldíve egyetlen
1548 23 |                 szemtelenek!« gondolta Mari és úgy fájt, de úgy fájt a
1549 23 |               jelszó: »semmi tapintatlanság és semmi összeboronálási kísérlet,
1550 23 |                  hogy csak a szeme látszott és a fehér homlokából egy csöpp.
1551 23 |           tarisznyáért, amivel egy kis idõt és annyi tért vesztettek az
1552 23 |                  leereszkedett az elõülésre és mintha csak egy szomszéd
1553 23 |              zsebébõl, lecsavarta a dugóját és odanyújtotta.~- Az Isten
1554 23 |                    magának.~Homlódyné ivott és csendesen, szótlanul szuszogott
1555 23 |                  odább húzódott egy picinyt és ha egyet zökkent a kocsi,
1556 23 |                    Mondani mindent lehet.~- És azt is mondják, hogy ha
1557 23 |                  talán oda kellene hajtatni és a párnák közé tenni.~- Ejh,
1558 23 |               megkérdezni, mi történt. Feri és az inas gyöngéden leemelték
1559 23 |                     menj, Feri, kísérd haza és vigyázz, meg ne hûljön.
1560 23 |                 fogat megfordult az udvaron és megindult Rekettyés felé.
1561 23 |                   megeszi a gyertyánkat is.~És csak emlegetni kellett,
1562 23 |                    istenke eloltogatja õket és végül a lámpát is elfújta…
1563 23 |                  azt tudta, hogy õ a gyenge és Feri az erõs.~- Ott, ott!~
1564 23 |                     félek - rebegte a leány és a foga is megvacogott. -
1565 23 |                    ott, a keret, az oldalak és a cölöpök.~Feri leugrott
1566 23 |              eltökélten.~A fogat megfordult és áttért a réteket átszelõ
1567 23 |               hallgasson meg…~- Nem, nem! - és kirántotta a karját.~- Csináljon
1568 23 |                 viszem, mert ön már bágyadt és Mezernye van legközelebb.~-
1569 23 |                 Mezernye van legközelebb.~- És mit csinál velem Mezernyén?~-
1570 23 |                 doktor hamarjában befûtteti és ön nyugodtan eltöltheti
1571 23 |                   maga nem becsületes ember és sohase lehet az én férjem.~
1572 23 |                  kezdett.~Feri megrázkódott és egy szót se szólt többet.
1573 24 |                  Tóth kisasszony várja künn és méltóságos Noszty Ferenc
1574 24 |                   lassanként az eseményeket és azoknak okait is összekapkodta
1575 24 |                     azoknak az élőképeknek. És hát mi baja a Homlódynénak?
1576 24 |                    a kéneső, mindig jár-kel és felfázik. Itt most a lépcsők
1577 24 |             néhányszor.~Kinyitotta az ajtót és gyertyát gyújtott. Egész
1578 24 |                     szikrázni, majd perelni és dohogni. A lángok eleinte
1579 24 |                  Marinak teát főzve; nyájas és vidám lett a szoba, Mari
1580 24 |                   egy kicsinyt magához jött és még mosolygott is. Mikor
1581 24 |                  kivette a kulcsot kívülről és belülről tolta be a zárba,
1582 24 |                  Nem haragszik rám? - szólt és hamar elfordította a fejét.~-
1583 24 |                 felelgetnének.~Elhangzottak és talán sohase fogja hallani
1584 24 |                    Máli tante lakosztályába és átadta egy komornának, míg
1585 24 |               kocsija. Felültek Bubenyikkal és köd elõttük, köd utánuk,
1586 24 |                   magát egy kicsinyt görbén és tessék megmondani, hol várjuk
1587 24 |                  pipeskedett, félrehibbanva és meggyûrve. Kezében lámpást
1588 24 |            megenyhült egy kicsit az asszony és így szólt:~- Hát mi baja?~-
1589 24 |                 Lassan vánszorogtam az úton és minthogy ismerem Pázmár
1590 24 |                     hátra.~- Hajoljon idébb és leheljen rám.~Noszty, nehogy
1591 24 |                     elõtte.~- Jöjjön be hát és pihenjen le, jó öreg. Reggel
1592 24 |                ágyakat, figyelte az alvókat és betakargatta, aztán leült
1593 24 |               zavartak sóhajok, szuszogások és nyöszörgések, gyorsan lerángatta
1594 24 |               lerángatta álhaját, szakállát és a táskába gyömöszölte, lehúzta
1595 24 |                 gyömöszölte, lehúzta cipõit és a hóna alá fogva, lábujjhegyen
1596 24 |                   volt; a lángokba vágódott és megégett. A kis cipõk ott
1597 24 |                 formáit mutatta a vállaknál és a mellnél, ahol be nem huppant
1598 24 |                mellnél, ahol be nem huppant és - csak remegve mert odanézni
1599 24 |            csöngettyûzsinórt, kivette kését és kettévágta. Az ágy mellett
1600 24 |                     testbõl kiárad, szédült és reszketett a vágytól minden
1601 24 |                  hogy nem bír többé magával és nem tehet mást, mint átkapja
1602 24 |             megnyílnak? Jaj, azok a szemek!~És Noszty nem karolta át, amint
1603 24 |                     itt, hogy meghallgasson és igazat adjon nekem.~Az pedig
1604 24 |            ismételgette, hogy ne haragudjék és ne féljen tõle, mert õ nem
1605 24 |                     föllármázom a kórházat!~És keze a zsinór felé nyúlt.~-
1606 24 |                   de nem becstelen. A módok és az eszközök, amelyekhez
1607 24 |                      Térjen vissza az ágyba és hallgasson meg. Ha ön elküld,
1608 24 |              kályhához, akkor visszamegyek. És esküdjék meg, hogy nem közeleg
1609 24 |                talán szerette.~- Szerettem, és esküszöm az õ sírjára, hogy
1610 24 |            Mindenekelõtt hunyja be a szemét és forduljon el.~- Ha elfordulok,
1611 24 |                   fölemelte a piszkálóvasat és felturkálta benne a parazsat
1612 24 |                 mondja meg, hogy jutott ide és mit akar?~- Engem a szerelem
1613 24 |            olthatatlan, a zablát, fegyelmet és akadályt megvetõ, mindent
1614 24 |                  mikor az ön apja megjelent és a sógorom elõtt kijelentette,
1615 24 |                   ad, csak egy parányi jelt és küzdeni fogok, ahogy a közönséges
1616 24 |                    küzdenek az akadályokkal és diadalra viszik szerelmüket
1617 24 |                   szememnek: »ne árulkodj!« és magának úgy látszik, hogy
1618 24 |                     ön nem becsületes ember és sohasem lehet az én férjem.~-
1619 24 |               sohasem lehet az én férjem.~- És megmondta az apja a bûnömet?~-
1620 24 |                    Mari? - fakadt ki Noszty és olyan tompa volt a hangja,
1621 24 |                nincs is semmi bizonyíték rá és végre megfizettem.~- Mit
1622 24 |              Megfizette?~- Természetesen.~- És aztán?~- Széttéptem.~- De
1623 24 |                  Tehát látta Rózát a hegyen és mégsem állott szóba vele.
1624 24 |                    be a szobába s a bútorok és apró tárgyak visszaöltözködtek
1625 24 |                     tudom, mint jött be ide és minek? Azt állítja, becsületes
1626 24 |                    Mari s hangjában a harag és fölháborodás érce csengett.~-
1627 24 |               kórházba, fölvétettem magamat és lopva, titkon onnan osontam
1628 24 |                  édes Mari, itt vagyok most és várom, ítéljen el, ha van
1629 24 |                      kiáltá ágyában felülve és a karjait önkénytelenül
1630 24 |                    Kezeit összetette mellén és úgy látszik, most rebegte
1631 24 |                     mondá a leány szigorúan és most már, miután átesett
1632 24 |                     suttogta szemérmesen.~- És lesz-e a feleségem?~- Ha
1633 24 |                     aztán leülök maga mellé és beszélgetünk. Hanem elõbb
1634 24 |                  csak egy szer: a házasság. És a botrány akkor is bevégzett
1635 24 |               között az öreg vándorló órást és sehol sem találja, rájön
1636 24 |                    a botrány már megtörtént és most csak az van hátra,
1637 24 |                    kulcsot a zárban kétszer és egy rántással feltárta az
1638 24 |                     A doktor, Igali kasznár és az angol társalkodónõ léptek
1639 24 |                  pedig visszaült egy székbe és nagy egykedvûséggel kezdte
1640 24 |                valami modern gyógyítási mód és szemlátomást éledezett.
1641 25 |                    errõl beszéltek. Poharak és kávéscsészék között és mindenütt,
1642 25 |              Poharak és kávéscsészék között és mindenütt, ahol ketten-hárman
1643 25 |            összeállították különbözõ alakba és formába, ahogy az építõkockákat
1644 25 |                    az angol társalkodónõjét és Igali uramat, a kasznárt.
1645 25 |                    természetesen kiszállott és azt mondta a kocsijukban
1646 25 |             Nosztynak: »kísérd haza Marit«, és haza is kísérte volna a
1647 25 |            oknyomozó, következtetõ, boncoló és egybekapcsoló elmék elõtt.
1648 25 |                  Pletyka-smaragdok, topázok és sûrû tüzû opálok hasadoztak
1649 25 |                  volt, akkor elõre készült. És ha elõre készült, akkor
1650 25 |             Homlódyné tudott a merényletrõl és Malinka hasonlóan. No, ha
1651 25 |                   kívülrõl jövõ apróságokat és értesüléseket is szorgalmasan
1652 25 |                  haza valami hosszabb útról és amióta megtudta Igalitól
1653 25 |                szobájába, ül az esztergánál és hajtja-hajtja a kereket
1654 25 |         kezdõbetûkkel jelezve a szereplõket és némi tapintatos körülírással,
1655 25 |                    szerzett, elõkelõ polgár és nagybirtokos szép leányának
1656 25 |                   mártás okozott feltûnést. És volt abban tendencia is
1657 25 |                nemezis részérõl, mivelhogy (és most már nemcsak balra sújt,
1658 25 |                     jobbra is sújt a fényes és igazságos toll) a nagyralátó
1659 25 |                   mindjárt 19-én rendeli el és azt akkor éjjel nyomban
1660 25 |               valami feldõl vagy összeomlik és az ott egerészõ kotnyeles
1661 25 |                mintha halott lenne a háznál és maga a halott is köztük
1662 25 |            Mihálynak jó ismerõsei: Palojtay és a víg Podwolski gróf.~Topsich
1663 25 |             szomszéd, hanem üljön le nálunk és mit hozzak, szivart vagy
1664 25 |              volnának akkor a vizsgálóbírák és a fürkészõ detektívek?~-
1665 25 |                   Tóth Mihály eltökélten.~- És miért?~- Mert el akarok
1666 25 |                   hic sum (ezzel megragadta és melegen rázta meg a Tóth
1667 25 |                 amelynek ön valóságos atyja és jótevõje. S pénzt még talán
1668 25 |                   Aludni kell rá egy kicsit és nem hirtelen határozni.
1669 25 |                    õket igazítani, punktum. És nem kétségbeesni. Okosan
1670 25 |                     Okosan kell eligazítani és megmenteni, amit lehet -
1671 25 |                  csak az én családomnak baj és szomorúság.~Podwolski egy
1672 25 |                    Ne okoskodjál Podwolski.~És Podwolski nem is okoskodott
1673 25 |                       vélekedett Tóth úr.~- És miért nem? - kérdék egyszerre.~-
1674 25 |                      a leány vásári portéka és most már kevesebbet ér,
1675 25 |                  szörnyûlködött Tóth Mihály és izzadni kezdett az üstöke -,
1676 25 |                     is, meg a hozományát is és ezt te reparációnak nevezed,
1677 25 |                     Mihály egészen kipirult és a gyûlölet zöld fényét lövellték
1678 25 |               francia császárné terhes lett és fölvette a krinolint, az
1679 25 |                   elrútították a termetüket és azt hitték, hogy ennek így
1680 25 |                krinolint, annyit mondhatok. És ezt a krinolint se húzom
1681 25 |               tolvaj úr, tessék visszatérni és elvinni a villákat és a
1682 25 |           visszatérni és elvinni a villákat és a késeket is, mivel hogy
1683 25 |             nyugodtan tette le csibukját.~- És én mégis azt mondom, oda
1684 25 |            tulajdonos a tolvajnak a késeket és villákat, az bizonyos. Mert
1685 25 |                  kapcsoljuk ki a hasonlatot és maradjunk a vita fõanyagánál.
1686 25 |                     bizonyos magasabb etika és célszerûség is.~E pillanatban
1687 25 |                  jönnek a kilencvenkilencek és a kilencvennyolcak és így
1688 25 |     kilencvenkilencek és a kilencvennyolcak és így lejjebb-lejjebb a kisebb
1689 25 |                   de annyi sincs), közbejön és kompromittálja Hatvanat.
1690 25 |                  ezentúl is csak Tíz marad, és sohasem képezheti a harmincnak
1691 25 |                    a felét. A méltóságos úr és Palojtay barátom azonban
1692 25 |                    õseink. Mindig úgy volt. És okosan volt. Kivált mikor
1693 25 |           Mindamellett a kutya mégis kutya, és jó, hogy van. Ne is vergõdj
1694 25 |                   meg magad, ilyen a szokás és punktum.~- Szokás, de rossz
1695 25 |                   már egyszer végezni kell, és újat kezdeni, mert ez minden
1696 25 |               felelte mosolyogva Topsich -, és abban se volt, hogy Columbus
1697 26 |                      miközben elálmosodnak, és csak az óra ketyegi az õ
1698 26 |                  asszony elvonul a kuckóba, és sír mindenütt, ahol nem
1699 26 |                  Mindenki kerüli a másikat. És ez a közös boldogtalanság
1700 26 |                    a síráshoz, ez a hangot, és összeütik csonttá fagyott
1701 26 |             boldogtalanság terpeszkedik el, és lenyom, összetapos mindent.~
1702 26 |                   által behívatta feleségét és Marit a szobájába.~Halotthalványan
1703 26 |                  hogy íme, megmozdul a jég, és mégis szepegve, hogy mi
1704 26 |                  leányához intézve szavait, és az erõs férfinak reszketett
1705 26 |               férfinak reszketett a hangja, és a melle úgy járt, mint egy
1706 26 |                    az embert?~- Szeretem.~- És azt hiszed, õ is szeret
1707 26 |                    a pillanat jelentõségét, és elbeszélte a somlyói esetet,
1708 26 |                    a késpengét a lehelet.~- És hozzámennél - kérdé rikácsoló,
1709 26 |                     szinte megkönnyebbülve, és az ajtóra mutatott.~- Én
1710 26 |             Nosztyról van szó, hanem rólunk és leányunkról. Ámbátor olyan
1711 26 |                    ha a hozományát elkölti, és visszajön fonnyadtan, talán
1712 26 |                   esetben nem megy férjhez, és ekkor is nyugodt életet
1713 26 |                 fõkötõ. Az mindent betakar. És ne légy vak, Mihály, ne
1714 26 |               malackáim jókorácskák lesznek és…~- Szûnj meg, kérlek.~Tóthné
1715 26 |                     Azért se - pattant fel, és csípõire rakta kezeit. -
1716 26 |                nevem is, forgós teremtette (és a szemei szikráztak), a
1717 26 |                lehet - felelte Tóth Mihály, és olyan színû lett, mint a
1718 26 |                   elégtétel, meg a Marinak. És mondok neked még valamit,
1719 26 |                 aztán menjen Isten hírével, és ha megjavul valaha, elnyeri
1720 26 |                   nem emlékszem, Krisztina, és ne is bántsd most a sárga
1721 26 |                jövendõt, hogy ez az úr élne és visszaélne férji jogaival,
1722 26 |                tegnap is Voglányban jártál, és a voglányi asszony megtöltött
1723 26 |               szavakat, amellett nem evett, és lehetõleg kerülte Tóthot.
1724 26 |              egyikre-másikra megjegyzéseket és rendelkezéseket tett. Ez
1725 26 |                   csak hadd fújja ki magát. És hát a végén minden a rendes
1726 26 |                 tegnapelõtt itt járt nálam, és erõnek erejével mérget kért
1727 26 |                     Tóth Mihálynak, fölkelt és rohant haza, meg se állt
1728 26 |                  látod! - mondá az asszony, és behunyta a szemét.~- Elhatároztam,
1729 26 |               honnan hívta vissza. Értette. És az õ szíve is elfacsarodott
1730 26 |          találkozzanak az esküvõ határideje és egyebek megbeszélése végett.
1731 26 |                 akit akkor Patkónak hittek, és a Griffben volt szállva.~
1732 26 |                     Bontóvár minden szabója és varrónõje munkába fogott,
1733 26 |                   sólyomba, de nem találta, és sehol se maradt el tõlük,
1734 26 |                 akkor aztán elment a béres, és nem látta többet.~- Mindjárt
1735 26 |                    hogy van valami jobb is, és átsiklott szeme a levélpapír
1736 26 |                     nap elhagyta a szobáját és elutazott, Tinka leányom,
1737 26 |            szamárságokat, hervadt lóheréket és szegfûket, hát én most ide
1738 26 |                    ámbár nem tudható, kinek és hova szólt, és ámbár egy
1739 26 |               tudható, kinek és hova szólt, és ámbár egy gyalázatos ráfogás
1740 26 |                     lett, kedélyes, nyugodt és elégedett. De leginkább
1741 26 |                 beszéltem megint hangosan? (És ijedten csapott a szájára.)~-
1742 26 |                    egy beteg leányod volna, és olyan gyógyszert kapnál
1743 26 |                   vizek; felzúgtak az erdõk és öltözködni kezdtek; kijöttek
1744 26 |         kieresztette rügyeit a cseresznyefa és a barackfa, s egyszer csak
1745 26 |                várva várt virágvasárnap is.~És ahogy Tóthné asszony annak
1746 26 |                 tengerszín bársonymentében, és annak a csatja smaragdok,
1747 26 |              borított pálcát vitt óvatosan. És hol van még a többi! Se
1748 26 |                törpe ember volt a kocsisuk, és egy nyolc-tízéves kölyök
1749 26 |                     lustán a kapuajtók elé, és nem ugattak, hanem csendes
1750 26 |              csendes filozófiával pislogtak és morogtak. Talán azt morogták,
1751 26 |                      Feri kihúzta az óráját és sóhajtott:~- Ó, jaj, még
1752 26 |                  övé a rekettyési uradalom, és máris raccsol.~Igali a fejét
1753 26 |                     hagyta a négyes számot, és még mindig nincs itt. A
1754 26 |             kelengyét szerették volna látni és megbírálni, de senki se
1755 26 |                    Lelkem Julcsa is eltûnt, és õ se került vissza többé.~
1756 26 |               hasított magának az ebédlõben és az ebédlõtõl balra esõ kisebb
1757 26 |               miközben díszkardja a lábakba és a szoknyákba akadozott,
1758 26 |              harminc-negyven béres dangubál és pálinkát iszogat, botokkal,
1759 26 |                    közelebb jutnak, riadtan és mohón kiáltja eleibe Feri:~-
1760 26 |                 felelte Tóth uram csendesen és olyan nyugodtan, mint egy
1761 26 |             átélvezte, mindig vágyott erre, és most, mikor a kellemetlen
1762 26 |                  ilyesmi nem szokás nálunk. És hol van Mari?~- Mari is
1763 26 |                    Velkovicsné sógornõmmel, és sohase kerül többé erre
1764 26 |                    kiáltá közbe Kopereczky, és be akart a harmadik szobába
1765 26 |                  még csak jobban viharzott, és szinte zúgott, hogy a falak
1766 26 |                    délceg katona lépett be, és rászólt éles hangon:~- Akar
1767 26 |                 küszöbön összefont karokkal és ismétlé:~- Mit akar?~Noszty
1768 26 |                   Tóthéknál! Hogy lehet ez? És nini - nem is hozzák sehol
1769 26 |                   napsugár, mely új füveket és virágokat hoz a rétnek,
1770 26 |                   Hiszen elég nagy a világ. És van benne elég leány. Szebbnél
1771 26 |                   Ej, csak egészség legyen, és egy kis tûrhetõ kártyajárás.~
1772 Uto|                     a folytonos civilizáció és az iskola elõnyomulása a
1773 Uto|              eltûntek tehát a föld színérõl és vissza se fognak térni többé.
1774 Uto|                   többé. Dumas, Hugó Viktor és Jókai után bezáródik a kapu
1775 Uto|                 Jókai után bezáródik a kapu és nem valószínû, hogy még
1776 Uto|                     sarkaiban.~Az elbeszélõ és a színi irodalom most már
1777 Uto|                     külön-külön szükséglete és ízlése érvényesül a legegyszerûbb
1778 Uto|               tekintetben milyen fiatal még és mennyire tele van naivsággal.
1779 Uto|                 ártanak a természetességnek és rontják az illúziót. Még
1780 Uto|                     hol volt, hol nem volt« és a »még most is élnek, ha
1781 Uto|                 beoltatott megfigyelésekkel és a közönséges hétköznapi
1782 Uto|             közönséges hétköznapi viszonyok és élmények fájáról lenyesett
1783 Uto|                     tündérek helyébe vérbõl és húsból való emberek állíttattak
1784 Uto|                 mozgatnak s emberi csapások és szerencsék érnek.~De ha
1785 Uto|                     anyagán is az író kezét és ízlését, holott csak a kidolgozáson
1786 Uto|                  holott csak a kidolgozáson és fölfogáson volna szabad
1787 Uto|               valóságnak s azonfelül szabad és független a szabályoktól.
1788 Uto|                     az abban részt vett fõ- és mellékalakokat anélkül,
1789 Uto|             alakokat mindvégig összetartani és munkája folyamán vagy végén
1790 Uto|               beérvén végállomására, megáll és nem megy tovább, habár maguk
1791 Uto|                    is. Birkóznak, birkóznak és nem bírják egymást földhöz
1792 Uto|                könyvemben, ha az Isten erõt és kedvet ad, tovább folytatom