Fejezet
1 10| Rendelkezésére állok, sógor.~Homlódyné született Labikán Amália
2 10| jártával férfi kézbõl a Homlódyné ékszerkazettjébe jutott (
3 10| utolsó Labikánt, Nosztyné és Homlódyné fivérét, évek elõtt tépte
4 10| vagy nem alkalmas hely.~Homlódyné szívélyesen fogadta unokaöccsét,
5 10| tettért jót várj - mosolygott Homlódyné. - Kész a terv. Hanem elõbb
6 10| tatár vér - szokta mondani Homlódyné -, nézze meg a fejüket,
7 10| apróhirdetést - folytatá Homlódyné -, aminõkkel tele vannak
8 10| marólúgivás következhetik.~Homlódyné fölénnyel nevetett, megkapván
9 10| Hogyhogy? - kérdé mohón.~Homlódyné diadalmas mosolygással ringatta
10 12| aztán magára ismerjen a Homlódyné receptje szerint.~A Tóthék
11 17| tatár hercegnõ, a mostani Homlódyné, még a bábuival játszott.
12 20| volt, a háziakon kívül csak Homlódyné volt ott és a takarékpénztári
13 20| cukorkockát, a tatár hercegnõ, Homlódyné pedig egyszerre bizalmasan
14 21| a fejét apja, nõvére és Homlódyné jelenlétében.~- Hát micsoda
15 21| Máli, te, a család esze.~Homlódyné elgondolkozott egy percig.~-
16 21| gondolkozom - mentegetõzött Homlódyné, kis homlokát összeráncolva -,
17 21| örömtõl, melyik lábára álljon; Homlódyné egész lényébõl csodálatos
18 22| nem volna illendõ - vélte Homlódyné -, az apát be kell várni
19 23| fûrészpor alól nõtt ki.~Homlódyné célozgatásait üres, Ferit
20 23| rimánkodott a fõispánné.~Homlódyné súgott valamit, mire Vilma
21 23| puska úgysem volt megtöltve.~Homlódyné azonban mégse pihent, mert
22 23| kivált késõbben, hogy Vilma, Homlódyné és Feri valami titkot rejtegetnek,
23 23| kezdett. (Ez már nyilván a Homlódyné életelixírje.) Egy napon
24 23| állítom, hogy a bányát is Homlódyné döntötte volna be), hazajött
25 23| hazajött a fõispáni család, Homlódyné meghívta ebédre Klementy
26 23| szalonjába.~Kétségkívül Homlódyné volt a legfürgébb, ki amellett,
27 23| Rágányoséknál szállt meg. Homlódyné ott kereste fel, nagy tanácskozásokba
28 23| kölcsön lenne - kapacitálta Homlódyné. - Mindent visszakapsz Feritõl.~-
29 23| annyi, mint Bubenyiknek.~Homlódyné ismerte Kopereczkyt, elkezdett
30 23| kis élénkség, betoppant Homlódyné s vele üde levegõ csapott
31 23| kiáltott ki a hintóból Homlódyné -, mert este tartjuk a fõpróbát
32 23| igyekezett azt elkapni.~Homlódyné, aki az udvarmesternõt ábrázolta,
33 23| szívecském - figyelmeztette Marit Homlódyné. - Nem valami jól érzem
34 23| egyetlen hangos kérdés volt.~Homlódyné megsimogatta a fejét. Gyermekeket
35 23| azt ki sem lehet mondani.~Homlódyné odainthette volna, de meg
36 23| foglaltak a faeton kocsiban. Homlódyné megigazgatta a Mari kékróka
37 23| úgyszólván fölhagyította magát a Homlódyné kocsijára. »Ügyes egy fattyú«
38 23| vagy te veszve? - támadt rá Homlódyné. - Hogy megijesztettél!
39 23| hozzátette szomorúan - magának.~Homlódyné ivott és csendesen, szótlanul
40 23| Mindjárt meghalok - nyögött fel Homlódyné s egész teste vonaglani
41 23| görcs, a görcs - lihegte Homlódyné -, azt hiszem, meghalok.
42 23| Szóljon kérem, mit tegyünk?~De Homlódyné egy szót se felelt, csak
43 23| talán a míder szorítja…~A Homlódyné inasa hátrafordult.~- Ilyenkor
44 24| át kell mennie Voglányba, Homlódyné méltóságos asszony megbetegedett.~
45 24| Pázmár doktor, kitalálja Homlódyné, mert nem aludtam Voglányban
46 25| Marit hazavinnie, hanem Homlódyné útközben beteg lett (hiszi
47 25| bele a gyomorgörcs, úgyhogy Homlódyné természetesen kiszállott
48 25| kicsinált dolog, valamint Homlódyné megbetegedése - ami ahhoz
49 25| az esetben világos, hogy Homlódyné tudott a merényletrõl és
50 26| asztalnál, mert emlékszel a Homlódyné sárga ruhájára, amelyikben
51 26| de valahol Bontóváron.) Homlódyné fölszisszent, mint egy kígyó: »
|