Fejezet

 1 1 |          szólt a hadnagyhoz jóakaró hangon:~- Mire kell az a pénz?~-
 2 1 |           írjam alá - mondá fojtott hangon. - Kit akarsz?~Kozsehuba
 3 3 |            van? - kérdé tőle rekedt hangon.~- Nincs szerencsénk, Kopereczky
 4 3 |            és olyan mérges, harcias hangon mondta ki a terceket, kvartokat,
 5 3 |       felelte az apa egész közömbös hangon. (Oh, ezek a politikusok!
 6 3 |              Olyan közömbös, fáradt hangon, szinte fitymálva szólt,
 7 4 |           róla? - suttogta rekedtes hangon.~- Nem is tud róla, de majd
 8 5 |            báró gúnyoros, rikácsoló hangon. - Ilyenkor kell jönni,
 9 5 |         szálon, azután tompa, sötét hangon egyezett bele mindenbe.~-
10 6 |           titokzatosságot fitogtató hangon közli:~- Ez bizony egy furcsa
11 6 |      különös tót nóta, halk, altató hangon, mint a mezei légy döngése:~
12 6 |                kiáltott fel vibráló hangon a kapitányné. - Rettenetes
13 6 |     lihegett a haragtól s rikácsoló hangon tört ki:~- No, Marcella,
14 6 |               kérdé csendes, ünnepi hangon, Kopereczkyhez fordulva.~-
15 8 |          szólt kiengesztelt, szelíd hangon. - Ezer szerencséd, édes
16 9 |           beszédét mennydörgi érces hangon.~Azaz a maga beszédje volt
17 11| plébánia-templom. Különös, fumigáló hangon beszélt, rosszul leplezett
18 11|            homloka elborul, fojtott hangon tette hozzá: - Mire kellene?~-
19 11|       kérdezé Gyuri lágy, rábeszélõ hangon. - Gondolkozz rajta, kis
20 11|           az elõbbi fojtott, rekedt hangon hörögte:~- Ohó. Krisztinát
21 12|            Tóth Mari kedves, csengõ hangon s megütötte napernyõjével
22 13|               mondá a leány fojtott hangon és felemelkedett ülõhelyérõl.~
23 13|             kérem - rimánkodó, lágy hangon ismételgette -, mondja meg,
24 14| hosszadalmasan, szakadozva, bûnbánó hangon adta elõ, jelezvén kis úrnõjének
25 15|          Velkovicsné asszony aggódó hangon -, hogy nappalra mindig
26 15|     egyforma - jegyezte meg fojtott hangon.~- Na, na! Ebben a tekintetben
27 16|     közgyûlés - folytatá fennhéjázó hangon, némi mûvészi pauza után -,
28 16|       ezeket mondta kemény, ropogós hangon, hogy szinte az ódon falak
29 16|           itt? - mennydörgé harsány hangon.~Pillanatnyi csönd támadt.~-
30 16|           akarom - kiáltá fulladozó hangon. - Tessék szavazásra bocsátani
31 16|      csodálatos módon szelídre vált hangon a fõispán -, én már kimondtam
32 16|           mondta határozott, kihívó hangon és szemeibõl zöld fény lövellt
33 17|            vannak - szólt siránkozó hangon -, már napok óta igen gyenge.~-
34 17|          fiatalember fojtott, tompa hangon. Olyan sötét, nehéz volt
35 17|            Mari, fojtott, reszketeg hangon -, így legalább meg is köszönhetem,
36 18|              mondá a leány fitymáló hangon.~- Már akármilyen szívû,
37 18|             pattant fel Noszty éles hangon, melynek ércét szokatlan
38 18|     elkényeztetett, nyafka, elnyúlt hangon, mellyel makrancos kis leányka
39 19|        lakodalma éjszakáján. (Olyan hangon mondta, mintha még nevezetesebb
40 21|        bizonyára - felelte rekedtes hangon -, hiszen a parancsnokom
41 21|           mondá Feri szelíd, félénk hangon, mint egy megszeppent diák. -
42 21|            módot is - mondá fojtott hangon Noszty és lehajolt a bokor
43 23|            ellenkezett a beteg síró hangon. - Szegény mamája, tudom,
44 24|           lógó fogantyút, mire éles hangon szólalt meg a harang odabent.~
45 24|             a második.~Feri bûnbánó hangon beszélt hozzá:~- Bocsássa
46 24|           sziszegte a leány megvetõ hangon. - Nem félek magától. Én
47 24|            Mari nyújtott, gúnyolódó hangon. - Oh, szegény ember!~-
48 24|         volna - szólt Mari fitymáló hangon.~- Mondom, hogy ez.~- Ugyan
49 26|             kérdé rikácsoló, zordon hangon - akkor is, ha kisülne,
50 26|          lépett be, és rászólt éles hangon:~- Akar ön valamit?~Noszty
51 26|      nyöszörögte szánalmas, megtört hangon.~*~Egy negyedóra múlva magános