Fejezet

 1 9 |             élénk hullámzást kelt. A vadász reggelit visz egy tálcán
 2 12|       TIZENKETTEDIK FEJEZET~BIZONYOS VADÁSZ KÜLÖNÖS TAPASZTALATOKAT
 3 12|           vonattal egy csinos fiatal vadász érkezett, szürke zöldhajtókás
 4 12|            lehetett egyszerû urasági vadász, aki talán a kastélyba akar
 5 12|              Nem gondolnám - mondá a vadász mosolyogva -, mert én ott
 6 12|        tartanak. Olyan az (és most a vadász felé kacsintott), mint mikor
 7 12|            ön a hegyet? - kérdezte a vadász.~- Mint a tulajdon tenyeremet.
 8 12|            érdekel.~- Nemde, urasági vadász?~- Igen, urasági vadász
 9 12|              vadász?~- Igen, urasági vadász vagyok.~- Mindjárt az volt
10 12|            vagy az, vagy a lelked?~A vadász összerezzent.~- Pszt - figyelmeztette
11 12|           ötletei.~Ment, mendegélt a vadász a kacskaringós úton mindig
12 12|         szállt tova.~- Jó szerencse, vadász úr, hogy nem talált - szólalt
13 12|                 Miért? - tudakolta a vadász.~- Mert ezek eszik meg a
14 12|               hogy oda szálljanak.~A vadász kissé hátramaradt s a szekér
15 12|              meg a nagy semmiházi, a vadász, voltaképpen egy mesterségben
16 12|          Látván, hogy nem érti meg a vadász, kedélyesen hozzátette:~-
17 12|       ugyanis nékiek elviendõk. Ha a vadász úr türelmének szivárványai
18 13|             csak a sor elõtt terem a vadász s félreérthetetlenül feléje
19 13|       fölveszi.~A leány is leveszi a vadász válláról az övét s a rózsa
20 13|             Nekem adhatná - mondja a vadász.~- Minek az magának? - feleli
21 13| illusztrációiban szakasztott ilyen a vadász, akibõl aztán Mátyás király
22 13|              leányok sora elé állt a vadász szemlét tartani, hogy táncosnét
23 13|        többit bízza rám - suttogta a vadász mámorosan.~Tóth Mari megrázta
24 13|          vállára:~- Sose halunk meg, vadász uram.~Noszty dühösen fordult
25 13|          nyögte ki keserû panaszát a vadász, mire úgy látszik, megesett
26 14|          röhejjel.~Keresni kezdték: »Vadász úr, vadász úr!« - kiáltozván,
27 14|         Keresni kezdték: »Vadász úr, vadász úr!« - kiáltozván, a hegyi
28 14|              ismételte, hasztalan, a vadász nem volt sehol. Pedig a
29 14|          sokaságot, annyira uralta a vadász eltûnése. Az a körülmény,
30 14|        járnak, eszébe jutott a bûvös vadász regéje, csak a fránya Kolotnoki
31 14|           meghallotta:~- Nini, ott a vadász, fölvette a valódi alakját!~
32 14|           sokért nem adná most, ha a vadász itt teremne és meghallaná -
33 15|             s maradt megint a csinos vadász.~A két leányszívnek okvetlenül
34 15|             hátul, elzárni az utat a vadász elõl, hogy közeledhessék?
35 15|           hogy rimánkodott a szegény vadász - kétségtelen az egyedüli
36 15|            annyit tudott meg, hogy a vadász egy-egy forint borravalót
37 18|          érti? Hátha mégis a somlyói vadász õ? S ebben az esetben az
38 18|          rétegei is.~»Ha csakugyan a vadász volna - mondá magában -,
39 18|             ne ismerne. Nem, õ nem a vadász.«~»Azaz, hogy mit beszélek -
40 18|   határozottan. Lehet biz az, hogy a vadász.«~»Igaz azonban, hogy én
41 18|              mind az - tehát mégse a vadász.«~»Vagy, ha mégis a vadász,
42 18|           vadász.«~»Vagy, ha mégis a vadász, no, akkor ugyan csekély
43 18|          hogy inkább ne legyen hát a vadász.)~Szegény kis Mari! Egy
44 18|       állapítani, õ volt-e a somlyói vadász vagy nem, mert ez a bolondos
45 18|          pajkossághoz nyúlt a gonosz vadász kijátszására. Tobzódott
46 21|        vagyok. Én vagyok. Elhoztam a vadász úrnak a puskáját.~S pajzán
47 24|             sem bánná, ha megvolna a vadász valahol…~- Hát mármost mitévõ
48 26|         tapasztalatai nyomán, hogy a vadász közönséges fráter lehetett. (
49 26|             leányom, akit érdekelt a vadász (mert meg kell hagyni, csinos