Fejezet

 1 1 |         Velkovicsnak, hogy »kedves Gyuri bácsi« s olyan szeretettel
 2 6 |            fújni a haldokló Králik Gyuri kesergését, onnan aztán
 3 8 | kártyaasztalhoz telepedett urát:~- Gyuri lelkem, nem akar maga még
 4 8 |            az elõkelõ famíliákban.~Gyuri lelkem szívesen felejtette
 5 8 |         alispánné megreszketett.~- Gyuri, én félek. Meg fognak minket
 6 10|    visszavonult szundikálni. Laci, Gyuri kimentek a sebésszel a falubeli
 7 11|           ki hadnagynak, Velkovics Gyuri pedig orvosnövendék lett
 8 11|           az ember. Egy nap, mikor Gyuri másodéves medikus volt,
 9 11|       leányka is maradt (Fruzina), Gyuri taníttatására nem jutott
10 11|     taníttatására nem jutott pénz.~Gyuri végszorultságában egy Bécsben
11 11|     ezentúl már nincsen életcélja.~Gyuri szavának állt, szorgalmasan
12 11|        mikor kikötött, s Velkovics Gyuri ott állott velök szemtõl
13 11|          másik asztalnál ülõ Józsa Gyuri odaszólt a pincérhez, mintegy
14 11|        garçon, pincér - parancsolá Gyuri. - Nincsenek francia boraik?~-
15 11|          csinálni? Mi a szándékod?~Gyuri közömbösen vont vállat.~-
16 11|            volt, mint annakelõtte. Gyuri azelõtt szerény volt, most
17 11|       ezeket nem nézheti tovább.~- Gyuri szívtelen fickó. Teljesen
18 11|          Egy nap arra biztatta fel Gyuri mecénását, kérjen másnap
19 11|        velem?~- Attól függ - mondá Gyuri fürkészõ tekintettel -,
20 11|     forintom.~- Összesen? - kiáltá Gyuri szinte szemrehányón, csaknem
21 11|            de amikor látta, hogy a Gyuri homloka elborul, fojtott
22 11|          pénzt szerezni? - kérdezé Gyuri lágy, rábeszélõ hangon. -
23 11|             nagyot durrant a dugó, Gyuri hurrát kiáltott hozzá, aztán
24 11|   leszakítsd virágát - elméskedett Gyuri -, de sajnos, nekünk minden
25 11|     ragyogó boltja elõtt, megdöfte Gyuri botjával a kocsist.~- Hó,
26 11|     élethez. Gyere csak be utánam!~Gyuri eközben a Klemitzer-bolt
27 11|            megfogta a kilincset.~- Gyuri, ne okoskodj, hová mégysz
28 11|        nélkül várta, hogy mit akar Gyuri.~- Van-e valami szép, értékes
29 11|    díszítettek.~- Megjárja - mondá Gyuri. - Hogy az?~- Ugyan ne bolondozz,
30 11|       becsületes? - kedélyeskedett Gyuri.~- Ládádat, köpenyegedet
31 11|            Hiszen értelek - felelt Gyuri -, tudom méltányolni eljárásodat,
32 11|            bocsátasz be - esengett Gyuri -, legalább azt az utolsó
33 11|            elveheted.~Így is lett. Gyuri kiment az utcára s kikeresvén
34 11|     megrakott asztalnál, Velkovics Gyuri a következõkben beszélte
35 11|      eltitkolni elõttem?~Velkovics Gyuri hamiskásan mosolygott.~-
36 11|    szerencsésnek kellett ítélnie a Gyuri szándékát, éppen Gyuri érdekében.~
37 11|           a Gyuri szándékát, éppen Gyuri érdekében.~Elvitázhatatlanul
38 11|           kijelenteni. Csak higgye Gyuri, hogy véglegesen neki adta.
39 11|              nem akartam elfogadni Gyuri ajánlatát, pedig ha Gyurinak
40 11|        rugó okvetlenül szükséges a Gyuri könnyed alapjellemének megedzéséhez.
41 11|      olvasgatván napközben is, míg Gyuri apró kalandok után futkározott
42 11|   kisasszonyban is, mert Velkovics Gyuri egy nap kijelentette, hogy
43 11|  indoklásnak ez is elég volt, hogy Gyuri otthon maradhasson délutánonkint,
44 11|          megnyilatkozott Velkovics Gyuri egy unalmas, esõs délután,
45 11|       gombolta azt be, hogy íme, a Gyuri százezer forintja milyen
46 11|           keresek - hajtotta egyre Gyuri. - Magyarországon szükséges.
47 11|         így gondolom, így remélem, Gyuri s azonfelül - tette hozzá
48 14|    sógorasszonnyal.~- Azért mondja Gyuri - mentegetõzött Velkovicsné -,
49 14|     elbeszélte Velkovicsné, hogy a Gyuri csípõs mondása voltaképpen