Fejezet

 1 1 |               Nagy dolog az Velkovics, édes uram, gondold meg csak.
 2 3 |                   Hiszen mind szép ez, édes öcsém, hanem az óramutató
 3 3 |             hogy hozzámegyek.~- Vilma, édes Vilma! - kiáltá Kopereczky
 4 4 |            mindenkinek tudni.~- Nincs, édes úrfim, nincs biz az - felelte
 5 6 |               aranyos nénikém.) Milyen édes, jó szíved van. És pacsi
 6 7 |                komor palást takarta el édes termetét, úgy hogy se az
 7 8 |             hangon. - Ezer szerencséd, édes fiam, hogy te voltál a gyengébbik.
 8 9 |                nyugodt lehetnél.~- Oh, édes papa - szólt mórikáló szemforgatással. -
 9 9 |                No, bracsok slatki (no, édes testvérke), nyúzd le hamar
10 10|          rosszból mondom, bocsáss meg, édes fiam - s gyöngéden elérzékenyülve
11 10|               szólt:~- Köszönöm neked, édes fiam, bizony megint okosabb
12 11|             semmi vagyon.~- Hallottam, édes fiam - sajnálkozott a derék
13 11|              ez rengeteg pénz? Megyek, édes fiam, hogyne mennék! Ennyi
14 11|                  Tehát mi a szándékod, édes Tóth? - kérdé Krisztina.~-
15 13|                is a szobaleánya elõtt, édes örömest ott hagyta volna
16 13|             mintha piskótát mártogatna édes tejben. Harmatozik immár
17 13|           Marit a leüléssel.~- Tessék, édes lelkem, üljön le. - Ez a
18 13|               a Mari puha kezét fogva, édes vallomásokat, apró szikrákat
19 14|    gorombaságban kilöknie, hát a humor édes mézében csöppentette el.~-
20 16|               szívesen, de nekem most, édes barátom, nincs arra való
21 16|               clara pacta, boni amici, édes Ferim. Nagyon tetszeni fog
22 16|             rendelni a saját készítésû édes pálinkából.~Kaszád. Korgó
23 17|                kedves urambátyámnál és édes asszonynénémnél - szólt
24 17|              barátságom a fõherceggel, édes öcsém. Ne gondold, hogy
25 17|                tessék beljebb kerülni, édes lelkem«, beléptek a bundaszobából
26 17|              fiam volna ez a fattyú.~S édes szeretettel, szinte büszkeséggel
27 17|               üdébb a levegõje; mintha édes, tavaszi áram lopóznék be
28 17|            Ugyan, ugyan, legyen eszed, édes Tóthném - csillapította
29 18|          kezdett. Tehát mégis ő volna? Édes Szűz Mária, Boldog Asszony
30 18|                a szívükig hatott, mint édes emlék a múltból, jelentette
31 21|            mennyire megtöltötte szívét édes érzésekkel az erdõ is. Elandalodva
32 21|                 Ünnepélyes, lankasztó, édes csend.~- Menjünk - mondá
33 22|                 Értelek, kópé. Micsoda édes kis teremtés! Nem tudtam
34 22|                 Hát meg van ön veszve, édes Tóth? Hát tudja ön, mit
35 23|           elõbb, ki tudja? Csak nagyon édes volt az érintés és az agyvelõtõl
36 23|               mozdult meg.~- Mije fáj, édes tante? - kérdezte Feri.~-
37 24|         amorettek játszottak. Nyakának édes vonalai minden lélegzetvételnél
38 24|              idejöttem. Ne haragudjék, édes Mari. Nem akarok semmi rosszat.
39 24|        tettemért bocsánatát. Oh, Mari, édes Mari, itt vagyok most és
40 24|             menjen sehogy sem!~- Mari! Édes boldogságom! - olvadozott
41 24|             megsebzett vadállat.~- Oh, édes kisasszonykám, mi történt
42 26|               összetörve.~- Elmehetsz, édes leányom - mondá az apa szelíden,
43 26|                ember.~- Hiszen jó, jó, édes uram - szólt most már szelíden (
44 26|              mondok neked még valamit, édes öregem. Ha már olyan nagyon
45 26|      lappangott a mosoly.~- Ó, Mihály, édes uram, bocsáss meg - rebegte
46 26|               minden ok nélkül egy-egy édes mosoly jelent meg az ajkszögleteiben.
47 26| ezüstpaszomántos piros sapkában, olyan édes látvány volt az egész, mintha
48 26|             pláne kezet csókoltak. »Ó, édes gyönyörûségek, ne fárasszátok