Fejezet

 1 5 |           kopott, kékes mándliban, melyet új korában valami tímár
 2 6 |        nevezték magyarul, csepesz, melyet állítólag a Kopereczkyek
 3 6 |     rímekbe fonja.~Egy vidám vers (melyet Malinka azonnal le is írt
 4 6 |    ragasztott dependence-ban volt, melyet még a megboldogult Kopereczky
 5 6 |  nagynehezen felemelték a fedelét, melyet a Kopereczky-címer, sárkányok
 6 8 |            legkönnyebb sor fölött, melyet leírt:~Méltóságos báró úr,~
 7 9 |           az a kávédaráló gépezet, melyet õ felül ne múlna, ha egyszer
 8 9 |       vagyis azt a másik beszédet, melyet a viceispán úr mondott el
 9 9 |            valami mélyebben fekvõ, melyet az úri közöny nem jól takart.~-
10 10|           aljában. Labikán birtok, melyet Labikán László halála után
11 10|        kevélyen a tágas fennsíkra, melyet az ezüst Gyík szelt ketté.
12 10|             az õsz utolsó virágát, melyet az úton szakíttatott a hajdúval,
13 10|       ellenben az õ saját hiúsága, melyet te kielégítettél, a rámát
14 11|           egy - mondá Klemitzer -, melyet Nádasdy grófnak készítettem,
15 11|         vett ki egy bársonytokból, melyet rubintok és gyémántok díszítettek.~-
16 11|  Frühjahrsfeld utcai kis szobában, melyet magára zárt belülrõl s végig
17 11|   kieresztett a szájából egy diót, melyet a kártyakirakás alatt különös
18 11|        hatóságnál a végrendeletet, melyet az imént nyújtottam be neked
19 11|          tekintvén azt kölcsönnek, melyet valamikor busás kamatokkal
20 11|            és azután két menyegzõ, melyet illõ vidámsággal ültek meg
21 11|       szarvast« (alias sóskiflit), melyet édesatyja sóval és keménymaggal
22 12|             élénken lobogó tûznél, melyet egy inasgyerek élesztgetett
23 13|            segítségére volt a kép, melyet Máli néni festett meg Tóth
24 13|     cilinderüvegekben, hanem kávé, melyet otthonról hoztak s víz gyanánt
25 13|          legalján elhúzódó árokba, melyet a hegyrõl leszakadó vizek
26 14|    vágújhelyi vörös boromat pedig, melyet magamnak rendeltem, itatom
27 14|            se figyelt s kis kezét, melyet a magáéban tartott, még
28 15|         különös álmát nem vesszük, melyet bizonyos transzcendentális
29 15|           elég élesztõt. Az anyag, melyet elbeszélésével a leányfejekbe
30 15|     arcával a sötét fátyol, az éj, melyet gyöngén átfest az ablakon
31 16|        adott nekik a kifizetésnél (melyet rendszerint a hû Bubenyik
32 16|           hallgatásba takarództak, melyet mintegy kétfelé szelt, akár
33 17|  zsiráljanak neki. Az eskü emléke, melyet apjának tett, hogy sohase
34 17| bundaszobából a nagy zöld szobába, melyet két vaskos kályha fûtött
35 18|           volt az, csend a zajban, melyet csak õk észleltek s csak
36 19|            jólesõ pompát és fényt, melyet a szép kocsik, cifra szerszámok
37 21|        lassan érik, akár a dinnye, melyet nem szabad idõ elõtt meglékelni,
38 21|            egy cikláment letépjen, melyet a buja páfrányok eltakartak.~-
39 22|         arcán mély szomorúság ült, melyet talpig fekete ruhája csak
40 22|            néhány kellemes órától, melyet a családja körében tölthettem
41 24|           az elcsendesedésre várt, melyet elvétve zavartak sóhajok,
42 24|    kikereste a zsebébõl a kulcsot, melyet egykor Tóth Mihálytól kapott
43 24|           csatát akarja megnyerni, melyet neki a végzet üzent.~Határozott,
44 24|          volt tõle a csapóajtóhoz, melyet egy alkalommal édesapja
45 26|         jószívû teremtés, a nevet, melyet visel, tisztítaná, mentené