Fejezet

 1 2 |                  Pedig bizony nem voltak azok a keresztelő funkcionáriusok
 2 3 |              cimbalmost a folyamba, hogy azok majdnem belevesztek, de
 3 3 |               tudhatja már apjától, hogy azok az õ kedvéért folynak.~Kopereczky
 4 3 |               ezeket a mestereket.~- Biz azok éppen olyan bizonytalanok,
 5 4 |              szüksége. Vállalkozol-e rá?~Azok a jégszemek, hogy kezdtek
 6 5 |                 szelídek, mint mikor még azok a daliák vadásztak rájuk.
 7 5 |              ragaszkodtak, részint pedig azok, akik a megyében lakó gróf
 8 6 |                  legalább azt tudná, mik azok a főkötő-őrök.~Pedig igen
 9 7 |               álláspontúak, stréberek és azok a parasztbizottsági tagok,
10 7 |                   kérdezte vigyorogva.~- Azok bizony szépen felsülnek,
11 8 | párttorzsalkodásban az ellenfél oszt. Ma azok hivatalosak, akik legjobban
12 9 |             máslit kötni a nyakkendõjén.~Azok, akik hallották, elmosolyodtak,
13 9 |           agancsainkra azt mondják, hogy azok értéktelenek, nekik trófeák
14 9 |           agancsainkra azt mondják, hogy azok értéktelenek - szónokolt
15 11|              szebben kiszívni, úgy, hogy azok úgynevezett bajuszt ne kapjanak.
16 11|                az előfizetők lajstromát. Azok a jámbor, becsületes, szegény
17 11|                  sem fogja önt meglopni. Azok ott becsületes emberek.
18 12|           birkapörköltet fõzni.~Noha már azok a víg szüretek rég elmúltak,
19 12|                még Badacsonyban, Somlyón azok a nagy »cécók« estek s aztán
20 12|                   Hát még a fitos orra s azok a mindenféle görbületek
21 12|                  királynak se számítanak azok a csínyei, melyeket holmi
22 13|                meglendíti piciny lábát s azok szárnyakká válnak azon nyomban;
23 13|                magát egy fokkal, kivévén azok a leányok, akik nem tudtak
24 16|     parlamentáris miniszterek elõtt csak azok a sikerek számítanak, melyek
25 16|                 oláhokból se lehet, mert azok a pópáiktól nem mernek.
26 16|                Talán a tótoktól lehetne, azok puha emberek. Csak ez a
27 17|              lerázni a két gavallért, de azok sehogy sem akartak elmaradni
28 18|            legmunkásabb állatkák, de még azok se szeretik a munkát. Azt
29 18|                 gondolatait. Ámbár iszen azok se olyanok, hogy szégyenkeznie
30 18|                 fonalat:~- Megvannak még azok az újságlapok?~- Megvannak.~-
31 19|              külsõ csillogásra költenek, azok a szerencséjük nyomán keletkezõ
32 19|        uradalomban megszûntek füstölögni azok a szép magas, karcsú kémények,
33 19|                  milyen szép idõk voltak azok!~Noszty tapintatosan jegyzé
34 20|                  estig a szanatóriumban; azok a fifikák, a »griff«-ek
35 21|                   mint a mágnes a vasat. Azok az ostoba katonakabátgombok
36 21|                hol az apa és az orvos?~- Azok elmentek az erdõbe a doktor
37 22|              dolgot, mert úgy járt, mint azok a szerencsefiak, akiknek
38 22|               melegiben megfogni, jöttek azok a bizonyos özvegyasszonyok,
39 23|                  csillagok fogják látni, azok is csak kis ideig, mert
40 24|                mit mondanának majd ehhez azok a tiszta égi szemek, melyek
41 24|                 ha majd megnyílnak? Jaj, azok a szemek!~És Noszty nem
42 26|        kapaszkodtunk a nagyurak után, de azok nem vettek fel a szekerükre…
43 26|           cáfolni meg ezt a dolgot. Hogy azok a kevély, peckes urak, azok
44 26|              azok a kevély, peckes urak, azok a felfújt dámák a nagy piperéikkel
45 26|              hozta nálunk, Isten hozta.« Azok megrázták a kezeit, megölelték,