Fejezet
1 7 | mondtam… Voltál-e valamikor szolgabíró?~- Nem voltam.~- No, én
2 16| elõl a kenyeret. Legyen a szolgabíró köztünk nõtt, magunkszõrû
3 16| mint a dolmány, hogy a szolgabíró méltóságos úr legyen, az
4 16| sürgöny folytán - mondá az új szolgabíró, némi szertartásos ízzel -
5 16| hamis eskü, mert azt egy szolgabíró se tartja be. De ezt az
6 16| kivehetsz Voglányban, az elhalt szolgabíró házát kiadja az árvaszék,
7 16| nincs is szükséged, mert a szolgabíró a járásában mászkál és mindenütt
8 16| elõtt. Most pedig elmehet a szolgabíró úr! Bubenyik majd elvezeti
9 16| Azonfelül tapintatos legyen a szolgabíró. Ha valami üdvöset csinálsz,
10 17| Noszty Ferenc, az új szolgabíró vagyok.~Az öregúr meghökkenni
11 17| milyen bolond ember ez az új szolgabíró, aki még õt se tartja igazi
12 17| magadnak!~Hát el is ment az új szolgabíró s meglepte, elkápráztatta
13 17| Noszty Ferenc vagyok az új szolgabíró - mutatta be magát mosolyogva -,
14 17| Egy fivére is van. Az új szolgabíró, Noszty Ferenc.~- Miféle
15 17| megköszönni, hogy az új szolgabíró fölsegítette, mikor leesett.
16 17| Pedáns hatósági közeg, szolgabíró, akihez instanciával kell
17 17| beszélt -, most már kész szolgabíró fia volna a gróf úrnak.~-
18 17| Ugye már nagy leányom van, szolgabíró úr?~Mari gyöngén elpirult
19 18| gondolja, hogy a voglányi szolgabíró áll előtte, pedig…~Mari
20 18| még Noszty is:~- Noszty szolgabíró vagyok.~- Azt vettem észre -
21 18| Feltûztem, tekintetes szolgabíró úr, igenis, feltûztem, instállom -
22 19| hallatszott az ajtón, s az új szolgabíró, Noszty lépett be.~- Isten
23 19| S ezzel aztán elgurult a szolgabíró kocsija, az ugató komondorok,
24 19| két nappal azután, ahogy a szolgabíró ott járt, nagyban feléje
25 20| másnap már ott terem a szolgabíró a helyszínen és elrendeli
26 20| helyeknél, megjelenik a szolgabíró, mint az örökké éber gondviselés
27 20| megindul a vizsgálat, szóval a szolgabíró ezer módját ejti, hogy valami
28 20| csak annak a jele, hogy a szolgabíró érdeklõdik Mari iránt. Abban
29 21| A fejem fáj - felelte a szolgabíró.~- Jó volna talán egy kis
30 21| doktor. - Tartson velünk a szolgabíró úr!~- Bánja a szösz - határozta
31 21| hagyogatják - kötekedett vele a szolgabíró.~- Hja, az már nem az én
32 21| Szerencsére elérték az erdõt s a szolgabíró furfangosan kivonhatta magát
33 21| Gondoltam magamban: ahá, a szolgabíró átvedlett vadásznak, hát
34 21| engem férjéül.~- No hallja, szolgabíró úr, maga mégis gonosz egy
35 22| a fõispán úr, illetve a szolgabíró úr kosarat kapott, hát arra
36 22| kegyeskednék oda hatni a szolgabíró úrnál, hogy a leányomat,
37 23| tudok, tekintetes ideiglenes szolgabíró úr.~- Mondja meg nekem,
38 23| utat olyan nagyon becézni szolgabíró korában.)~Csikorgó hideg,
39 24| támaszkodni. Hopp, itt vagyunk. A szolgabíró úr már ismeri ezt a helyet.
40 24| nem álom ez? Hiszen én a szolgabíró urat Voglányban hagytam.
41 25| közbe az élet drámáiban, a szolgabíró, Malinka úr éppen aznap
42 25| Gyönyörû kis eset ez, a szolgabíró, mint hajtó az Ámor vadászataiban.)
43 25| fenntartással közli), miszerint a szolgabíró azért rontatta volna le
44 25| következmény a Malinka Kornél h. szolgabíró nyilatkozata, ki légbõl
|