Fejezet

 1 9 |         Nem láttad Ferit?~- Tóth Marit lesi - súgta a fülébe Homlódy.~-
 2 9 |  kapujáig kísérte messzirõl Tóth Marit (csakugyan elbûvölõ a termete),
 3 10|     éppen azért rendíti meg Tóth Marit, mert Tóth Mari így fog
 4 11|        ismeretlen unokáját, Tóth Marit.~Mire megérkeztek, akkorra
 5 12|     egyéb se kell, csakhogy Tóth Marit meglássa, habár csak egy
 6 12|         dobbant. Felismerte Tóth Marit. Felugrott s a kápolna mögé
 7 13| bizonyosan üres.~Otthagyta tehát Marit és fölkereste a szabót,
 8 13|       csoportjához és megkínálta Marit a leüléssel.~- Tessék, édes
 9 13|         irigység nyilazni kezdte Marit. Ki lehet? Honnan jött?
10 13|      nyugtalanság lepte meg Tóth Marit ezalatt, szeretett volna
11 13|          de sehol sem látta Tóth Marit, hanem ahelyett megpillantotta
12 13|          meg is pillantotta Tóth Marit, felismerte az aranyszínû
13 14|      szép Róza bejárta a szõlõt, Marit keresve mindenfelé, természetesen
14 14|        mondott el útközben, hogy Marit szórakoztassa s gondolatait
15 14|          széthessegesse másfelé; Marit azonban egy csöppet se érdekelték
16 14|       hát lesétáltunk a völgybe.~Marit még nem látták Velkovicsék,
17 14|        az a tudat ijesztette meg Marit, hogy veszett.~- Mirõl tudtátok,
18 15|       ezek a kérdések bolygatják Marit, csak Róza vette észre,
19 15|         fûtik, vagyis hazaviszed Marit Rekettyésre, nekünk pedig
20 17|        Tóthné a két ifjúra bízta Marit, Mari pedig azzal pajkoskodott,
21 17|        jól mulattak.~Kisvártatva Marit is odaszállították lovagjai,
22 18|       mindez nem sokat érdekelte Marit. Az estének az az általános
23 18|           Eközben megpillantotta Marit, a csillár alatt.~- Szent
24 18|  penzióban van.~Noszty kikísérte Marit, pedig szükség se lett volna
25 18|        ki már mindenfelé kereste Marit, hogy indulnak-e vagy nem.~-
26 18|         ez láthatólag lehangolta Marit.~- Nem is örülne neki?~-
27 20|       vagy kettõ.~Ezek a vizitek Marit illették, de Tóthnéhoz is
28 20|         hogy el fogja venni Tóth Marit. Uhl Timotheus pertupoharat
29 21|          is kedvetlen volt, hogy Marit nem találta itthon -, tele
30 22|       fölrakta.~- Nos, megkértem Marit és igent mondott.~Kopereczky
31 23|           ki amellett, hogy Tóth Marit gardírozta, behozta az összejövetelekre
32 23|      szívecském - figyelmeztette Marit Homlódyné. - Nem valami
33 23|       talán hogy onnan messzirõl Marit láthassa, de nem sokáig
34 23|  magyarázat némileg megnyugtatta Marit, visszaült csendesen a helyére.~-
35 25|       Homlódynénak kellett volna Marit hazavinnie, hanem Homlódyné
36 25|          Nosztynak: »kísérd haza Marit«, és haza is kísérte volna
37 26|     által behívatta feleségét és Marit a szobájába.~Halotthalványan
38 26|       székrõl a tajtékdarabokat, Marit állva hagyta.~- Mária -
39 26|        Krisztina, szoktasd hozzá Marit apródonként, hogy õ nem
40 26|     mondá -, hogy nem is szereti Marit, hanem rendkívül ügyes módon
41 26|    lakodalomra Rekettyésre. Tóth Marit veszi feleségül Noszty Ferenc.
42 26|      szobában. Nemcsak megláttam Marit, hanem táncoltam is vele,
43 26|        rájöttek, hogy bizonyosan Marit öltözteti most. A menyasszonnyal
44 26|      volt - hátha ott öltöztetik Marit, a könyvtárszoba melletti