Fejezet

 1 14|            a kalapomat teszem föl.~Róza, sejtvén, hogy róla lesz
 2 14|           folyt bent, addig a szép Róza bejárta a szõlõt, Marit
 3 14|      tavalyról, a farkát csóválta. Róza lehajolt hozzá, megveregette
 4 14|            eb egész biztonsággal s Róza utána mindenütt, noha már
 5 14|     jobbról-balról.~- Szent Isten, Róza! Te vagy az?~Tóth Mari pici,
 6 14|      megjelenik helyette Velkovics Róza.~Halotti sápadtság borítá
 7 14|           Sajátságos jelenet volt. Róza érezte, hogy rosszkor jött.
 8 14|           táncosod? - csodálkozott Róza, kerekre nyitott szemekkel. -
 9 14|            táncosodat? - fakadt ki Róza méltatlankodva. - Mari,
10 14|       szíves vagy - mondá csípõsen Róza.~A szobaleányt nem volt
11 14|           oltárhoz vinni, miközben Róza egy párszor közbeszólt: »
12 14|      mindent látó éles szemeivel a Róza kisasszonyét figyelje, a
13 14|            csinálsz te? - feddette Róza megbotránkozva. - Hát a
14 14|      látjátok! - mondá diadalmasan Róza. - Ugye mégis jó, hogy eljöttem
15 14|     táncosát - fûzte a gondolatait Róza. - Talán valami idomtalan
16 14|         gonosz falatok között állt Róza és türelmetlenül várta a
17 14|            is nagyban lekötötték a Róza kisasszony érdeklõdését.
18 14|           s feje bágyadtan esett a Róza vállaira vissza.~Mari halálosan
19 14|            No, ugyan - vigasztalta Róza. - Szóra sem érdemes. Mással
20 14|        állította, amit buzgalmában Róza, hogy az elájulás katonadolog.~
21 14|          jött, hogy elindulhattak, Róza a kezénél fogta:~- Menjünk
22 14|    megtudni róla egyet-mást, de se Róza, se Klári nem adott nekik
23 14|       koponyákban motoszkálni fog.~Róza óvakodott elõhozni az esetet,
24 14|            csöppet se érdekelték a Róza elbeszélései, talán oda
25 14|            mindig reszketni érezte Róza. Mindamellett nem akart
26 14|        lila virágot pillantott meg Róza a dombtetõn s felküldte
27 14|        mutatott.)~- Õ is - felelte Róza.~Sóhajtott és többé egy
28 14|           cserélni - indítványozta Róza, aki elemében volt, hogy
29 14|              Szép az idõ - felelte Róza -, hát lesétáltunk a völgybe.~
30 14|            itt egy kicsit megakadt Róza, de csakhamar hozzátette)
31 14|            dehogy, bácsi - sietett Róza megfelelni -, csak az a
32 15|      gondolom - javította ki magát Róza.~- Oh, te macska! Hogy képzeled
33 15|            hánykolódott az ágyban; Róza vele hálván egy szobában,
34 15|          legkiváltképpen Velkovics Róza -, mégiscsak érdekes volna
35 15|         járhatnának.«~Föl se vette Róza a bácsi gúnyolódását, ahelyett
36 15|            közlésekre fog vezetni. Róza most már többet tudott,
37 15|        kényes területen. Azonfelül Róza érdemeket is szerzett, hiszen
38 15| eltitkoltad volna - hányta szemére Róza.~Addig-addig csevegtek a
39 15|           huszár hadnagy - felelte Róza egy sóhajjal.~- Az enyim
40 15|           kellett, mint pl. hogy a Róza hadnagya olyan szépen tud
41 15|    kérdések bolygatják Marit, csak Róza vette észre, aki már keresztülment
42 21|        bajszát. Ez a szerencsétlen Róza már másodszor jön elõ, hogy
43 24|         találkozást.~Ez igaz volt. Róza csakugyan ott volt akkor